Öncenzúra
Olyan beszélgetés ez, amelyet bár az interjúalany „letiltott”, de a 168 Óra természetesen megjelentet. Az történt ugyanis, hogy az interjút – a szokásjognak megfelelően – elküldtük Dávid Ferencnek, ám a VOSZ főtitkára a neki bemutatott szöveget átírta, felpuhította, riporterünk kérdéseit is megváltoztatta, húzta, átfogalmazta, és csak az általa „szerkesztett” változat közléséhez járult hozzá.
Dávid Ferencet nagyra tartjuk. Felkészült, szókimondó ember, aki harcosan képviseli a munkaadók érdekeit. A szakszervezeteket sem tartja ellenségnek, szószólója a működő, erős munkavállalói érdekképviseletnek. Érthető: megállapodást csak méltó partnerekkel lehet kötni, és nem a hatalom szolgáival.
Általában komolyan veszi a médiapartnereket is: előre összeszedi gondolatait. A mi interjúnkra például a pozitívumok és negatívumok olyan listájával érkezett, hogy riporterünk szinte már feleslegesnek érezte magát.
A VOSZ főtitkára által írt interjúváltozatra munkatársunk úgy reagált, hogy válaszainak megváltoztatását kényszerűségből elfogadjuk, de az újságírói kérdésekhez természetesen nem nyúlhat. Ráadásul még azt is át akarta írni, amit tőle idéztünk egy tévéinterjúból, amely ma is látható a neten, sőt elérhető írott változatban is. Miért is cenzúrázná saját magát? Dávid Ferenc erre közölte, hogy ebben az esetben nem járul hozzá a közléshez. Az újabb szerkesztői e-mail után ezt azzal magyarázta: bértárgyalásokat folytat, és saját szavai kellemetlenségeket okozhatnak.
Sajnáljuk. Újságunk nem VOSZ-felületek, nem szervezetek, pártok, állami szervek, hivatalnokok, tisztségviselők érdekeit képviseli – csakis az olvasókét. Így a munkatársunk által javasolt szöveget közöljük.
Nem először fordul elő ilyesmi a 168 Óra történetében. Többször is kifejtettük már: a bátor, de visszavont interjúk hátterében rendszerint az áll, hogy a megjelenés előtt észbe kap a nyilatkozó, mert csak késve jön rá arra, hogy a mai helyzetben kénytelen elhatárolódni saját tegnapi véleményétől. Talán azért, mert a holnapra gondol. Dávid Ferenc valószínűleg olyan óvatosságot igénylő tárgyalásra készül, amelyet kínos lenne megelőzni egy konfliktust vállaló, szókimondó interjúval. A mögöttes szándék érthető lehet, az elsimítások és az elhallgatások is, de a kérdések átalakítása vagy eltüntetése nem elfogadható. Arról nem beszélve: mi közlésre szakosodtunk, és nem hallgatásra, nem taktikai beszélgetésekre.
Természetesen felvetődhet a kérdés: hű-e az újság korlátozott terjedelméhez alkalmazkodó szövegváltozat az eredeti, több mint egyórás szellemi csörtéhez? Olvasóink meggyőződhetnek erről is: a hangfelvételt csorbítatlanul közöljük honlapunkon, a www.168ora.hu internetes címen.
A szerk.
