Oly korban éltek

Az újjászületett s formájában, kivitelében is a hajdani, legendás elődre hajazó Tevan-könyvtár (mely címlapjain is a híres Tevan Andor-grafikát használja) három új kötettel gyarapodott az elmúlt év végén. (Ez a sorozat 5., 6., 7. darabja, korábban az Örkényre, Ottlikra, Gelléri Andor Endrére emlékező, műveiket bemutató kötetekkel jelentkeztek, illetve egy Petőcz András-könyvet adtak ki a Tevan Alapítvány jóvoltából.) A három új kötet a holokauszt hetvenedik évfordulója alkalmából szemelvényeket közöl a vonatkozó irodalomból (levelek, naplórészletek, szépirodalmi művek és emlékiratok felhasználásával), mai írók, költők főhajtását közli, illetve a vészkorszak újságíró áldozatainak állít emléket egy-egy – néha kettő, három – korabeli (tehát 1938 és 1944 között írt) művük közlésével. (Igaz, van egy írás, mely 1937 decemberében született, de az csak erősíti a szabályt.) Szabály egyébként nincs több, a harmadik kötet (ez viseli az Oly korban éltek címet, alcíme szerint pedig „a vészkorszak újságíró áldozatainak almanachja”) sajtó alá rendezője, Murányi Gábor, aki alapos előszóval is ellátta a kiadványt, maga is azt emeli ki, mennyire különbözőek ezek az írások (a szerzők eltérő felfogása, megközelítése, világlátása, tehetsége okán), amit a válogató szinte még fel is erősít azzal, hogy nagyon tudatosan a legkülönfélébb újságírói, írói műfajoknak ad teret a kötetben, ezzel is érzékeltetve: csak a közös sors, a drámai vég tereli együvé ezeket az újságírókat. És még a közös tragédia is hányféle drámát rejthet: van, aki megadóan megy a halálba, van, aki bujkálni próbál, van, aki saját kezével vet véget az életének, s van, akiről ennyi év után se tudunk többet, mint azt, hogy nyoma veszett. De e sokszínű, izgalmas könyvecske olvastán mégiscsak az a legfőbb élményünk, micsoda kincseket vesztett el a magyar szellemi élet, hogy mennyi érték, mennyi tudás, mennyi tehetség pusztult el értelmetlenül, kegyetlenül hetven év előtt.

Jolsvai András