Német alapítvány – magyar liberálisok
Friedrich Naumann luteránus lelkész a császári Németország, utóbb a weimari köztársaság parlamentjének képviselője és a szociál-liberális eszmék egyik korai, vezető képviselője volt. Az ő nevét viseli az FDP, a német liberálisok pártalapítványa, amely a világ 60 országában segíti a demokrácia ügyét. Nálunk csak 1995-ig segítette, pedig még alkalmasint ránk férne.
Időnként azért a most a berlini kormányban képviselt párt alapítványa megjelenik Budapesten: jelszava, „Für die Freiheit”, a szabadságért, ott volt a pódiumon, a magyar liberálisok konferenciáján a Petőfi Múzeumban.
Az alapítvány támogat, hogy legyen alternatíva, mondta Tormássy Zsuzsa, aki a budapesti iroda élén állt, annak megszűnéséig. A szolidaritás jegyében támogatottak szám szerint alkalmasint ma sincsenek sokan, de van mondanivalójuk, az gondolkodó embernek - pártállástól függetlenül – meghallgatásra, mérlegelésre érdemes. Már a tanácskozás címe is: „Demokrácia liberalizmus nélkül? Kapitalizmus piacgazdaság nélkül? Liberális álláspont – liberális párt nélkül…”
Civilizációs hiányaink – keleti minták
A kritikus címek ellenére a tanácskozás nem csak aktuálpolitikai keretekben mozgott. Előadói arra is rámutattak, mennyire szüksége lenne az országnak liberális szellemű politikára ahhoz, hogy ijesztő, s tán még növekvő elmaradásunkat pótolhassuk. Gerő András professzor, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója emlékeztetett: éppen a magyar történelem első, eddig egyetlen liberális korszaka, a kiegyezésé vezetett példátlan fejlődéshez, tükrözve az erős szabadelvű hagyomány sikerét. A 19. század civilizációs törekvései eredményesek voltak – de mennyi még a tennivaló e „civilizációban”, jó századdal később: hogy ne éljenek a magyarok rövidebben egészségtelen életmódjuk, az elhízás, a tömeges alkoholizmus miatt, hogy ne várja eltartását mindenki az államtól, hogy a nők számarányuknak megfelelően kapjanak vezető posztokat is – és hogy ne lehessen 800.000 rokkant-nyugdíjas, például. Hogy ne álljunk az utolsók között Európában nyelvtudásban – mert sokan nem is akarnak nyelvet tanulni. A civilizációs hiányosságok miatt áll a magyar nemzet évezredes nyugati kereszténység után is közelebb a keleti kereszténység világához –az államnak pedig nincs civilizációs politikája, így Gerő. (Akinek sikeres intézetét egyébként éppen most tervezi megszüntetni a kormány).
Lehet-e demokrácia citoyenek nélkül egy országban, ahol a felnőtt lakosságban tömeges a funkcionális analfabéták száma, ahol a háztartások 40 százalékában nincs kereső, ahol a húszévesek negyede – minden képzettség híján – soha nem fog dolgozni, ahol a meghatározó mezőgazdaságban mindössze 100.000 az adót is fizető, érdemi termelő? - tette fel a kérdéseket Lantos Gabriella.
Kérdések, amelyekre - még - nem tudhatjuk a választ
Napjaink politikája természetesen nem volt elkerülhető – furcsa is lett volna. Balázs Péter, a kérdés igencsak közeli ismerője ugyancsak kérdéseket tett fel: lehet-e sikeres külpolitika belső demokrácia nélkül, folytatható-e eredményes nemzetpolitika a szomszédokkal való együttműködés híján? Hogyan lehet sikeres elnökségünk, ha nem tartjuk tiszteletben az európai normákat? Megértik-e majd egyáltalán a kormány nyelvét, prioritásait a partnerek? S hogyan kezel majd Európa legkisebb kormánya elnöksége idején váratlan, súlyos helyzeteket? Miközben még arra sem gondol, hogy elnökség idején nem szokás alkotmányozni. Egyébként: „Nincs az a Bundestag, amely megengedné magának, hogy korlátozza a Karlsruhéban székelő német Alkotmánybíróság ( a magyar modellje) tevékenységét” – hallhattuk még a korábbi berlini nagykövettől.
Eörsi Mátyás kérdései, aki – európai szervezetek megbízásából – ma is ellát diplomáciai feladatokat: hogyan felel majd meg a kormány az EU rendjének, amelyben az elnökség idején vissza illik fogni a belpolitikai vitákat? Hogyan kezeli-vezeti majd a várható heves gazdaság- és pénzpolitikai vitákat, amelyekben a Fidesz homlokegyenest ellenkező állásponton áll, mint az Unió és tagjai? Tud-e majd a kormány (szokása szerint) eltérően kommunikálni uniós partnerei és a honi közvélemény irányában? Eörsi még felidézte, hogy éppen egy neves liberális, Otto Graf Lambsdorff volt hajdan Orbán Viktor pártfogója. Ám a védencében csalódott gróf 1998 után már nem szívesen látogatott Budapestre.
Lehet-e demokrácia liberális média nélkül, hallhattuk az újabb szónoki kérdést, ezúttal a Klubrádió tulajdonosaként érdekelt Arató Andrástól. Aki úgy látja: visszatérünk a Kádár-korszak öncenzúrájához, amely immár áthatja a gazdaságot. A hirdetők egy része már lemondta rendeléseit a liberális hangvételű adónál, sokan kivárnak.
A folyamat csak elkezdődött, semmi okunk feltételezni, hogy az más irányt vesz: a liberális demokrácia leépítését intézményesíteni fogják. A jövő nyáron életbe lépő új alkotmány már nem liberális demokráciát fog szabályozni. A lejtőn megindultak – és nem is akarnak megállni, vélte Halmai Gábor.
