Micsoda világ!

Régen történt, még a hetvenes évek elején, hogy Hajnóczy Péter, a nyughatatlan író rátalált Sz. Alizra és történetére. Az árván maradt, tanult, befelé forduló nő idegrendszerének többszöri kimerülése miatt kérte szociális otthonban való ideiglenes elhelyezését. A tanács szociálpolitikai csoportjának korlátolt (?) ügyintézője be is rakta egy elmeszociális otthonba. Az asszony lakását rövidesen másnak utalta ki a hivatal, és Aliz, a kinevezett „elmebeteg” nem tudott kikerülni kényszerlakhelyéről.

Ebben a szentgotthárdi „otthonban” ötszázharminc beteg volt összezárva, vagy száz alkoholista, hetven epilepsziás, meghatározatlan számú idióta, imbecil, időskori érelmeszesedésben szenvedő. Az „üzem” élén egy „középkáder” állt, aki maga gyógyszerezte, injekciózta a rábízottakat, az ellenkezőket elkülönített rácsos ágyba záratta. Ő volt az itt működgető orvosoknak is az elöljárója. Hű társa az uralkodásban a gondnoknő, akivel „a Párt leple alatt” mindenfélét elkövettek...

A hihetetlen esetből Hajnóczy szociográfiát írt, s az meg is jelent a Valóság 1975-ös, 10. számában. A hivatalok szakszerűtlen és embertelen eljárásait, az orvosszakma hibáit mentegetni alig lehetett (bár történtek rá erős kísérletek). Láthatóvá vált a bürokratikus zűrzavar: a szentgotthárdi otthon nem Vas megyéhez, hanem a távoli Fővárosi Tanács illetékességébe tartozott! Így aztán akadt olyan páciens, akit 12 évig nem látott orvos, majd kiderült róla, hogy teljesen egészséges. (Efféle kényszerbeutalások estek, ha például az illető lakására fájt a foga valakinek, s a tanácsi adminisztrátor eltüntette a kipécézett, magányos, érdekérvényesítő erővel nem rendelkezőt.)

A nagy feltűnést keltő írás nyomán bírósági feljelentés, minisztériumi vizsgálatok következtek, amelyek után jól megbüntették az otthon büfésnőjét (6000 forintra), mert az ápoltak rossz minőségű feketét kaptak, és nem aranyszegélyű pohárból! Vivat Justicia!

Micsoda világ!

(Hajnóczy Péter: Jelentések a süllyesztőből. Magvető.)

Erdélyi s. Gábor