Merkel kvótacsellel akarja összeugrasztani Orbánt új szélsőjobbos barátaival
Egyetlen kérdés válhatott világossá az Európai Unió múlt heti csúcstalálkozója után, hogy Németországnak és Franciaországnak valószínűleg egyaránt megfelel, ha csak a következő uniós ciklusban zárják le a közös európai határőrizetre, továbbá az uniós migrációs politika egységesítésére, azaz az évek óta szajkózott közös fellépésre vonatkozó, immár 2014 óta folyó vitát. Az uniós állam- és kormányfők döntésképtelensége egyébként a legfőbb jele a válságnak, sok tekintetben akadályozza a közösség működőképességét. A legfőbb döntéshozó szervben akadnak el rendre a jogszabályi és a politikai javaslatok is. A nyilvánosság előtt mindenki egyetért, hogy a mostaninál hatékonyabb, európai uniós szintű eljárásokra van szükség a menekülthelyzet kezelésére, valójában azonban majdnem az összes törvényhozási folyamat megrekedt, mert a legmagasabb politikai szinten képtelenség megegyezni egyetlen kérdésről, a menedékkérelmi eljárások, így a menedékkérők országok közötti szétosztásáról, vagyis a kvótáról.
Ebbe nemcsak a magyar kormány, hanem több más tagállam sem megy bele. Ráadásul felismerték a témában rejlő lehetőségeket, vagyis hogy szinte kockázat nélkül lehet a témát felhasználni az uniós választási kampányban. A populisták egyetlen portékája ugyanis ebben a versenyben éppen a „megvédeni az európai népet a rájuk rontóktól”. S ameddig ez a vita húzódik, addig nem is kell az európai állampolgárok szociális biztonságának, gazdasági helyzetének vagy más, a mindennapjaikat valóban meghatározó kérdéseknek figyelmet szentelni.
Ugyanakkor tény, hogy jelenleg nincs is Európán olyan migrációs nyomás, amely politikai szempontból sürgetné a döntéseket. Ezt felismerve nemcsak a populisták, hanem a progresszív politikai erők is napirenden tartják a bevándorlás ügyét, sőt már az Eurobarométer legfrissebb felmérése is azt mutatja, hogy az európai választópolgárok a fő kampánytémának a migrációs vitát tartják az EP-választás előtt. És ebből a szempontból súlyos az, ami a legutóbbi EU-csúcson, valamint az azt megelőző, informális európai néppárti vezetői találkozón történt.
Politikai naptár
Jövő májusban jár le a mostani Európai Parlament mandátuma, és ezzel véget ér a 2014 és 2019 közötti európai uniós törvényhozási ciklus. Ősszel az Európai Bizottság is új vezetést kap. A csúcsjelölti rendszer már legutóbb is vitákat váltott ki, mivel az EU alapszerződése értelmében az Európai Tanács hatáskörébe tartozik a jelölt megnevezése az Európai Bizottság élére, akiről aztán az Európai Parlament feladata lesz szavazni. A csúcsjelöltek megnevezésével viszont a pártok gyakorlatilag kész tények elé állítják a tagállamok vezetőit, így ha a Néppárt beáll a Merkel által kitalált Weber mögé, a legnagyobb eséllyel övé lesz a poszt. Kivéve, ha az EPP csúfos kudarcot vallana a jövő májusi választáson.
– Az európai csúcson sikeresen megvédtük Magyarország határvédelemhez fűződő jogát, ugyanakkor a vita megmaradt, továbbra is vannak országok, amelyek szerint a bevándorlás jó dolog – mondta a Facebook-oldalára feltöltött videóban Orbán Viktor magyar miniszterelnök a brüsszeli csúcstalálkozó után. Szerény volt, mert nem egyedül aratta a hatalmas győzelmet, hanem „néhány másik országgal karöltve sikerült visszavernünk a brüsszeli bürokraták bevándorlást támogató javaslatait”. Részletekbe ugyan nem bocsátkozott, ám a siker értékét némileg csökkenti, hogy soha senki nem akarta elvenni senkitől a határőrizet nemzetállami jogát. Orbán mondandójából az is kiderült, hogy a harc folytatódik, mert vannak, akik erőltetik a bevándorlást, „szerintünk” viszont veszélyes.
Kivel kell az újabb harcot megvívnia a magyar kormánynak decemberben, a következő EU-csúcson? Magyarország legfőbb gazdasági szövetségesével, azaz a szintén néppárti Angela Merkellel. A német kancellár ugyanis azzal, hogy nem a migrációt helyezné az Európai Néppárt uniós kampányának fókuszába, tovább élezi a feszültséget a pártcsaládján belül. Azokban a tagállamokban ugyanis, ahol a szélsőjobboldali erők előretörnek, ez a kérdés megkerülhetetlen, miközben az EU egyben tartására irányuló merkeli gondolat megvalósulását nagyon is gátolja, hogy a közösség évek óta képtelen elfogadni egy intézkedési tervet
Éppen ezért meglepő, ami két médiumban, a Der Spiegelben és a Politicóban kiszivárgott. Ezek szerint a csúcstalálkozón Sebastian Kurz osztrák kancellár úgy fogalmazott, az Európai Uniónak a „kötelező szolidaritás” koncepcióját kellene alkalmaznia, mindegyik tagállamnak hozzá kellene járulnia a migrációs helyzet kezeléséhez, de nem feltétlenül menekültek befogadásával, mert erről nincs konszenzus. A Politico arról írt egy névtelenséget kérő tisztségviselőre hivatkozva, hogy Kurz elképzelése szerint a menekültügyi kvóták helyett más formáit is választhassák a tagországok a szolidaritásnak, például anyagilag hozzájárulhatnának a külső határok védelméhez.
A brüsszeli hírportál szerint Orbán Viktor „szokatlanul csendes volt az ülésen”, de ezen a ponton közbeszólt, és támogatásáról biztosította, „a legjobb javaslatnak” nevezte a Kurz által elmondottakat. A magyar kormány évek óta minden alkalommal azt hangsúlyozza, hogy hajlandó szolidaritással viseltetni a többi uniós országgal szemben menekültügyben, de az ki van zárva, hogy menedékkérőket vegyen át más tagállamoktól.
A felvetés persze nem új, hasonlóan vélekedett Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke is, aki szerint alternatívát kell kínálni a menedékkérők befogadását megtagadó országoknak. Tajani a megoldás mihamarabbi elfogadása reményében azt mondta, hogy „a menekültügyi rendszer reformja körül kialakult patthelyzet valóságos ajándék a populistáknak és az eurofóboknak. Nem szabad, hogy túszaivá váljunk annak, hogy mindenáron konszenzussal kényszerüljünk dönteni, többségi szavazásra van szükség, ahogy azt a lisszaboni szerződés előirányozza” – fogalmazott. Szerinte azoknak az országoknak, amelyek nem akarnak menedékkérőket befogadni, alternatívát kell kínálni.
Ezzel a néppárti politikusok nemcsak Orbán európai szintű szereplési lehetőségeit korlátoznák, hanem visszavernék az egyéb populista támadásokat is. Ennek ellenére, a kiszivárgott hírek szerint, Angela Merkel német kancellár arról beszélt, hogy nem kíván elmozdulni „a kötelező felelősségvállalástól a kötelező szolidaritás felé”, és több más uniós vezető is hasonló véleményének adott hangot.
Egy nappal korábban az Európai Néppárt vezetői a brüsszeli EU-csúcson tartottak egyeztetést, ahol a Fideszről is szó esett. Kizárásuk nem vetődött fel, sőt elnéző bánásmód mellett szólalt fel korábban Antonio Tajani EP-elnök és Sebastian Kurz osztrák kancellár is. Az EPP alapokmánya értelmében legalább öt különböző országból hét tagpárt kezdeményezheti bármely másik tag kizárását. A pártcsalád elnöke, Joseph Daul elmondta, hogy egyetlen ilyen írásos kezdeményezés sem érkezett be. Érdekes kijelentést tett ugyanakkor a tanácskozás előtt: „Mint tudják, mindig is barátja voltam Orbán Viktornak, mindig megvédtem őt. De kötelességem védeni a szabadságot, a demokráciát, a jogállamiságot, a tudományos szabadságot, az emberi jogok tiszteletét, a szabad civil társadalmat is.”
A Der Spiegel információi szerint az informális ülésen annyi történt, hogy Merkel kioktatta magyar kollégáját. A német kancellár elmondta Orbánnak személyesen is, amiről állítólag hetek óta dühödten beszél szűk körben. Merkelt ugyanis felháborította, ahogy Orbán augusztus végén kifejezte rajongását Matteo Salvini olasz belügyminiszter iránt. A magyar kormányfő azt mondta milánói vendéglátójáról, hogy „ő az én hősöm, harcostársam”. Merkel elfogadhatatlannak tartja Orbán szavait, amelyekkel az európai szélsőjobb fenegyerekét dicséri.
Salvini korábban „emberhúsnak” nevezte a menekülteket, megtagadta a parancsnoksága alá tartozó olasz parti őrség egyik hajójának kikötését, amiért az hajótörötteket mentett ki a biztos halálból. Többször is konkrét ajánlatot tett már Orbánnak új közös integrációellenes populista tömörülés létrehozására. Nem kérdés tehát, hogy mi Merkel célja azzal, hogy Orbánt bent tartja a Néppártban. Ezzel kétségtelenül akadályozza, hogy a Fidesz összefogjon a szélsőséges, populista erőkkel, így a német AfD-vel vagy Salvinivel. És vélhetően ezzel magyarázhatók az EU-csúcs nem létező fejleményei is. Ha Merkel nem jelentékteleníti el Orbán zavaró szerepét egy kvóta-kompromisszummal, az ügy fennmarad, s megmarad egy fontos feszültségpont is a magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter között, Salvini ugyanis követeli az EU-tagállamok szolidaritását és a menedékkérők szétosztását.
A kvótacsel persze igen kockázatos, hiszen a menekültkérdés Merkel gyenge pontja lehet a kampányban. Miközben a Der Spiegel úgy értesült, hogy a kancellár kifakadásának volt stratégiai indoka is. Ő azt szeretné, ha a konzervatívok Manfred Webert indítanák az EP-választások hivatalos listavezetőjeként, amivel a bajor politikus az Európai Bizottság elnöki posztjának várományosa lehetne, a Fidesz bent tartása viszont súlyos pozícióvesztést is eredményezhet. A Néppárt kongresszusán ugyanis Helsinkiben Alexander Stubb volt finn miniszterelnök szeretné megakadályozni Weber jelölését. Stubb pedig Fidesz-ellenes platformmal pályázik. Sajtóértékelések szerint egyelőre még a gyenge pontjai ellenére is inkább Weber számít befutónak, Stubb ráadásul nem is annyira vele, mint inkább az illiberális politikával és Orbánnal szemben határozta meg magát eddig. Ebből a szempotból egyáltalán nem meglepő, hogy miután a Néppárthoz tartozó pártok vezetői Orbán Viktor kivételével előre támogatásukról biztosították Webert, Orbán nem volt hajlandó erről nyilatkozni, és csak Rogán Antalon keresztül üzent múlt csütörtökön. A Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője azt mondta, „ha csak az eddig ismert két jelölt közül lehet választani”, akkor Webert támogatná Orbán. Azaz Merkelt, szemben azokkal, akik azonnal kiraknák a pártcsaládból.
Csakhogy Weber, vélhetően Merkel Salvinivel kapcsolatos felháborodása nyomán is, szeptemberben megszavazta a magyar jogállamiság helyzetéről szóló Sargentini-jelentést. „A keresztény értékek, amelyeket hirdetek, közelebb állnak Ferenc pápához, mint az Orbán-félékhez” – jelentette ki ezután. Sőt Weber ekkor már, aspirálva a csúcsjelöltségre, azt is elmondta, hogy korábbi nyilatkozataival ellentétben most már nem támogatja a burka betiltását, átgondolta az álláspontját az ügyben, mert kétségei vannak a vallásszabadság ügyében. „Európai Unióként meg kell mutatnunk, hogy nyitottak vagyunk a migránsok felé. Mi az ember jogok eszméjét találtuk ki, és nem a keresztény jogok eszméjét” – mondta.
A kvótaellenes magyar álláspont Weber szerint azt mutatja, hogy mennyire messze van Orbán a néppárti konszenzustól. A Sargentini-jelentésre a magyar kormány „kompromisszumképtelensége” miatt igennel szavazó frakcióvezető májusban még a kontinens jelenlegi legnagyobb problémájának nevezte a migrációt, s rendre kiállt Orbán mellett. Csúcsjelöltként azonban nem teheti meg ezt.
Bár a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok tükrében várhatóan jövőre is a néppárti lesz a legnagyobb frakció az EP-ben, elemzők szerint a többséghez legalább három képviselőcsoport szavazataira lesz szükség. Márpedig a szélsőséges euroszkeptikusokon kívül ma Európában nincs olyan pártcsalád, amelynek Orbán Viktor elfogadható lenne.
A Fidesz ára
A CEU-t is érintő felsőoktatási törvény módosítása, az Állítsuk meg Brüsszelt! és a hasonló nemzeti konzultációk befejezése, illetve a civiltörvény visszavonása – ezek voltak a néppárti egységet megtestesíteni kívánó Manfred Weber kívánságai. Úgy tudjuk, ezek azok a problémák, amelyeket Orbán Viktornak még az idén orvosolnia kell ahhzoz, hogy helyreállítsa pozícióit a néppártban. Információink szerint a Közép-európai Egyetemet (CEU-t) is érintő felsőoktatási törvény módosításának kérdésében „sikert ért el” a leendő néppárti csúcsjelölt, így a CEU helyzetének stabilizálódása után a Sargentini-jelentés további aggályait „elengedik”, s várhatóan nyilvánosan is kiállnak Orbán Viktor mellett az Európai Néppárt vezetői az uniós kampányban.
