Menekültek és európaiak

– Olvastam önnél, hogy az európai identitás egy történelmi folyamatba illeszkedik, amely az ötvenes években indult s amely a béke, a demokrácia és a gazdasági liberalizmus pillérén nyugszik.

– Vannak olyan alapelvek, amelyekhez minden európai államnak tartania kell magát. Ilyen az egyén fontossága, a szabadság annak legtágabb értelmében, az állam világiassága, a harc a diszkrimináció ellen, az európai kulturális sokféleség tisztelete.

– Mostanában egyre gyakrabban halljuk, hogy az európai identitás veszélyben van.

– Egyetértek. Súlyos veszélynek van kitéve Európa. Feléledt egyfajta nosztalgia egyes közép- és kelet-európai országokban a korábbi rövid életű, a két világháború közti nemzetállamaik iránt, ahogyan Magyarországon is. Ez a nacionalizmus erősödésével jár. Egy kollektív „mi” képzetét építik fel, s ez mások kizárását jelenti. Nagyon veszélyes. Láttuk, mit robbantott ki a menekültválság, több térségbeli ország nem volt hajlandó megosztani az ezzel kapcsolatos terheket. Európa egyik alapja az országok közötti szolidaritás. Az unió pénzügyi támogatást nyújtott ennek szellemében, hogy a lemaradt országok és régiók eljussanak a többiek szintjére. Ezt sokáig a tagállamok normálisnak tartották. Aztán a gazdasági krízissel már elkezdődött a húzódozás, először Görögország ügyében. De a szolidaritási válság látszott a menekültek esetében is. Együtt jár ezzel a törekvés a bezárkózásra, ami szintén ellentmond a szabad áramlás európai elvének. A menekültek befogadásával, a határok lezárása miatt bizonyos országok gyanakodva tekintenek egymásra.

– Ma a világ lakosságának 3,5 százaléka migráns.

– És ez az arány növekedhet, hiszen mindenki számára megközelíthető az egész világ a tévé, az internet, a mobiltelefonokon keresztül, és akik az otthoni körülményeknél és lehetőségeknél többre vágynak, elindulnak. Gondoljunk bele: tavaly 500 milliárd dollárt utaltak át a migránsok szülőhazájukba! Számuk az elmúlt negyven évben megháromszorozódott: 1975-ben 77 millióan voltak, ma 244 millióan. Másfelől: a globális migráció nemcsak délről északra zajlik, hanem legalább 20 millióan északról indulnak délre vagy délről délre. Például minden második afrikai migráns egy másik afrikai országot választ. Akik a szárazság elől menekülnek, azok sem hosszú útra indulnak, legfeljebb a szomszéd országba. Kevesen tudják: az Arab-öböl térsége a harmadik legnagyobb migrációs célpont Európa és az Egyesült Államok után. Nem igaz, hogy „mindenki hozzánk akar jönni”.

– Számos nyugat-európai országban több bevándorlónemzedék él évtizedek óta többé-kevésbé integrálódva. Milyen az ő kapcsolatuk az újonnan érkezettekkel?

– Algériában 1995-ben volt egy súlyos, iszlamizmussal összefüggő válság. Sok értelmiségi onnan Franciaországba menekült, de nemigen kerültek kapcsolatba azokkal, akik a hatvanas években vándoroltak be és munkásként helyezkedtek el, például a Renault-gyár szerelőszalagjainál. Akik manapság Szíriából vagy a Közel-Kelet más országaiból jönnek, úgyszintén alig-alig érintkeznek a korábbi észak-afrikai bevándorlókkal: egészen más arabot beszélnek, magukat középosztálybelinek tekintik, legfeljebb a vallásuk közös.

– A migránsok valóban „elveszik a munkánkat” és a terrorizmust hozzák Európába?

– A mai Európa legsúlyosabb gondja inkább az elöregedés. Nincs messze az idő, amikor néhány országban az aktív dolgozók és a nyugdíjasok száma egyenlő lesz, ami súlyos társadalmi krízishez vezet majd. Az európai népesség növekedésének jelenleg egyetlen útja van: a bevándorlás. Valószínűleg ez járt a fejében Angela Merkelnek is, amikor azt mondta, kész nyolcszázezer menekültet befogadni. Egyébként Franciaországban a bevándorlók, mivel a munkaerőpiac alsóbb szintjeihez kapcsolódnak, a hazai munkásokat éppen hogy társadalmi felemelkedéshez segítik. Másfelől, mivel a liberális gazdaságokban nincsen olyan terv, amely a munkahelyek számát meghatározza, folyamatosan születnek új munkák, új szakmák, olyanok is, amelyeket az európaiak nem szívesen vállalnak. Például a szociális gondozás, az ápolás. A dél-európai országokban, Portugáliában, Spanyolországban, Olaszországban nagyon sokan magas életkort érnek el, az ő gondozóik között egyre több a bevándorló. Ugyancsak ők vállalják a turizmusban, a vendéglátóiparban a kisegítő munkákat – Európa a világ legfrekventáltabb idegenforgalmi régiója –, és velük találkozunk gyümölcsszedőként is. Tehát a bevándorlók nem igazán konkurenciái a helyieknek, és ez egész Európára érvényes. Ami pedig a terrorizmust illeti, a párizsi és a brüsszeli merényletek kitervelői és végrehajtói az adott országok állampolgárai voltak. Egyetlen terrorszervezet sem kockáztatna meg olyan merényletet, amelynek kapcsán illegális helyzetben lévő személyekhez vezethet a nyomozás. Csakis olyanok hajtanak végre terrorakciókat, akik nem keltenek gyanút a hatóságok szemében és akiknek biztos a helyismeretük. Ráadásul sok szíriai épp a szélsőséges iszlamizmus elől menekül, belőlük aligha lesz terrorista.

–

– Szerintem inkább az európai identitást kellene erősítenünk. Világméretekben nem vagyunk túl sokan, miközben olyan óriások állnak velünk szemben, mint az Egyesült Államok, Kína, India, Oroszország. Ha versenyben akarunk maradni, és ez a nagy tét, akkor szükség van az ötszázmilliós Európára.