Meghallgatják a lehallgatókat
Az osztrák politikában az idén elmarad a nyári uborkaszezon. A napok óta érlelődő lehallgatási bomba a szünet előtti utolsó ülésen robbant. A képviselők úgy döntöttek, alakuljon különbizottság, amely kivizsgálja, ki ki után kémkedett, s a törvénytelen tevékenységben valóban részt vettek-e belügyminisztériumi tisztviselők. Még meg sem alakult a bizottság, máris kiderült: több lesz a dolga, mint gondolták. Vizsgálnia kell ugyanis azt is, hogy szivároghattak ki fontos információk a katonai hírszerzéstől politikusokhoz (főként szabadságpártiakhoz).
A bizottság létrehozására okot adó, kölcsönös vádaskodásokat kiváltó ügy egyébként nem olyan friss keltezésű. A főszereplő Peter Westenthaler, a Szabadságpárt szakadása után Jörg Haider vezetésével alakult BZÖ (Mozgalom Ausztria Jövőjéért) parlamenti frakciójának helyettes vezetője, akinek mobiltelefonját 2008. augusztus 14.-én több órán át figyelték. A most előkerült adatok szerint ellenőrizték a Westenthaler telefonjáról indított hívásokat. A kapcsolatokra az államügyészség volt kíváncsi, miután a politikus akkortájt tanúként szerepelt egy rendőr ellen indított bírósági ügyben.
Időközben más hasonló esetek is nyilvánosságra kerültek. A Szabadságpárt politikusait – állításuk szerint – a Zöldek figyeltették, és egyik-másik más párthoz tartozó politikusnak is adódtak hasonló panaszai. Ennél is kényesebbnek látszik egy másik különös ügy. Az tudniillik, hogy egyes politikusok feltűnő érdeklődést tanúsítottak a katonai titkosszolgálat konkrét esetekre vonatkozó információi iránt. Nem beszélve az idegen kémszervezetekkel fenntartott állítólagos kapcsolatokról.
A parlamenti vizsgálóbizottság alakítása kapcsán sok szó esik arról, milyen lehetősége van a rendőrségnek vagy a nyomozóhatóságnak a megfigyelésre. Az osztrák rendőrségi törvény egy 2008. januártól érvényes módosításának köszönhetően a hatóságok „akut veszély” esetén bírói engedély nélkül is alkalmazhatják a mobiltelefonos helymeghatározás eszközét. Ugyanakkor senki nem ellenőrzi, létezik-e az akut veszély, és egyáltalán, miről van szó: lavina áldozatát kell-e a telefon helyének meghatározásával megtalálni, avagy öngyilkosságra készülő személyt megmenteni. A hatóság nem köteles értesíteni a telefon tulajdonosát a megfigyelésről.
A rendőrségi adatok szerint a hatóság évente mindössze néhány tucat alkalommal folyamodik a „kis” illetve a „nagy” lehallgatás módszeréhez. Előbbi csak a lakáson kívüli telefonkapcsolatokat figyeli, utóbbi viszont korlátlan akusztikus ellenőrzést jelent. Ezt azonban csakis bírósági határozattal lehet a minimum tíz év börtönbüntetést maga után vonó bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személlyel szemben alkalmazni.
A parlamenti vizsgálóbizottság munkájának eredménye általában kevésbé érdekes, mint maga a folyamat. A bizottság egyébként nem publikus dokumentumokba nyer betekintést, a kényes anyag nem ritkán kiszivárog, de érdekes információ kerülhet nyilvánosságra a meghallgatásoknak köszönhetően is. A bizottság összetételéről még nincs döntés, de a vita máris dúl. Az elnökséget a hírek és szándékok szerint ugyanis a Néppárt töltheti be. Ezt többen kifogásolják, hiszen a vizsgálat olyan tevékenységről szól, amely a Néppárthoz tartozó belügyi tárcát érinti. A tiltakozás hiábavalónak tűnik: a Néppárt Martin Bartenstein volt gazdasági minisztert jelölte a posztra.
