Marilyn Monroe ismeretlen arca
Az ötvenes évek bálványozott hollywoodi csillagának hátrahagyott személyes írásai: versek, naplóbejegyzések, levelek és néhány eddig publikálatlan fotó szerepel abban a kötetben, amely Fragments (Töredékek) címmel tucatnyi európai országban ugyanazon a napon, október 7-én került a könyvesboltok kirakatába, még az amerikai kiadás megjelenése előtt.
A nem publikálásra szánt írásokból egy ismeretlen Monroe képe rajzolódik ki. A 36 éves korában (1962) altató-túladagolásban elhunyt ragyogóan szőke, tökéletes alakú, ellenállhatatlan erotikát sugárzó - s mindezekért mintegy automatikusan butácskának elkönyvelt - szexistennő sztereotípiája mögött egy szenvedélyes könyvfaló, igazi poétikai érzékkel megáldott, jó íráskészségű ember mutatkozik meg. Monroe naplójában őszintén szembenéz önmagával, kétségeivel, magányosságával és kétségbeeséseivel, szenved az önbizalomhiánytól és retteg attól, hogy ő is az őrületbe hullik, mint anyja, aki elmegyógyintézetbe került, amikor ő még csak öt éves volt.
A kivételes szépsége okán hamar felfedezett Norma Jeane Mortenson 17 évesen, röviddel első házasságkötése után kezdte írni naplóját (1943-ban), s majd húsz éven keresztül viszonylagos rendszerességgel rögzítette életének eseményeit, suicid késztetéseit, önmagával vívott harcait. Papírra vetett gondolatai között felbukkannak férjei, szerelmei, emberi kapcsolatai, érzelmi válságai. Birkózik a rá kiosztott szereppel, az élő mítosszal, amelyet megtestesít és saját személyiségének a nyilvánosság előtt rejtve maradt, bizonytalanságra, depresszióra hajló természetével.
Harmadik férje, Arthur Miller írta róla később: ”egyszerre királynő és elhagyott gyermek, néha lenyűgözi saját testének látványa, máskor ugyanez kétségbeesésbe kergeti”.
Naplójában, leveleiben több utalást tesz olvasmányaira, kedvenc könyveire. Érdeklődő, elemző, problémaérzékeny olvasó volt, könyvtárában Bernard Shaw, Tennesse Williams, Ernest Hemingway, F. Scott Fritzgerald, John Steinbeck művei sorakoztak a polcokon. Utalásaiból kitűnik, hogy különösen szerette James Joyce Ulyssesét, nagy hatást gyakoroltak rá Walt Whitman szabadversei, Samuel Beckett drámái és novellái.
Feljegyzései többségét kézzel írta különböző füzetekbe, néha szállodai levélpapírokra, cetlikre, de van pár bizonytalan gépírással fennmaradt jegyzete is. (Ezekből néhány faximilében látható a Fragments-ben).
Összes személyes dokumentumát Lee Strasberg rendezőre hagyta, akinek New York-i színésziskoláját, a híres Actors Studio-t szorgalmasan látogatta 1955-62 között – sikerei csúcsán - külsősként. Anna Strasberg, a rendező özvegye, a Monroe-örökség kezelője most látta elérkezettnek az időt, hogy a fél évszázada eltávozott hollywoodi legendát önvallomásainak közzétételével gyökeresen új - intellektuális és emocionális - megvilágításba helyezze. Feltett szándéka volt azonban, hogy a Monroe-hagyaték legintimebb darabjait nem szolgáltatja ki a prédaéhes amerikai kiadóknak, s ezért helyettük Bernard Comment-ra, a francia Seuil könyvkiadó egyik vezető szerkesztőjére ruházta az eddig ismeretlen Monroe-írások nemzetközi publikálásának jogát.
Találkozójukat a Strasberg család egyik barátja hozta tető alá, aki fél évvel ezelőtt Párizsban megemlítette a tervet a Seuil szerkesztőjének. Ő az első szóra New Yorkba utazott és nyélbe ütötték a megállapodást.
Bernard Comment ítélete szerint Monroe vallomásai, költeményei lebilincselőek és felkavaróak, több éjszakán keresztül olvasta őket, fellelkesült a szöveg költői szépségétől, a megfogalmazás érzelmi fűtöttségétől, ami intimitása dacára mindig valami finom szemérmességgel párosul. Sosem készteti feszengésre az olvasót, s nem szolgál revelációkkal sem a szerző szexuális életét, sem a Kennedy fivérekkel való kapcsolatát illetően.
A Fragments a verseken, naplórészleteken, leveleken kívül 30, eddig ismeretlen felvételt tartalmaz Marilyn Monroe-ról. A világpremier napján Franciaországon kívül Németországban, Spanyolországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában kezdték árusítani a könyvet, hamarosan megjelenik az Egyesült Államokban és Kanadában is.
