Macron úthengernek használja Orbánt, hogy a saját útját egyengesse

Az európai parlamenti választások kampányában a legfőbb attrakció Orbán Viktor és Emmanuel Macron látványos és többmenetes összecsapása volt. Mintha kiállított gladiátorként szimbolikusan is vívtak volna saját táborukért. Utólag viszont azt lehetett hallani, hogy a háttérben előre megegyeztek: egymást mutatják fel mindannak megtestesítőjeként, amivel nem értenek egyet – le voltak osztva a szerepek. A francia elnök és a magyar kormányfő ellentmondásos viszonyáról Lakatos Júliát, a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatóját kérdeztük.

Szerző:

– A korábbi viták egyik sarokpontja a migrációhoz való viszony volt. Mintha a két politikus közelmúltbeli találkozója azt bizonyította volna, hogy álláspontjuk nem is áll olyan távol egymástól. Lehet, hogy nem is szikráznak annyira a pengék, mint hittük vagy próbálták elhitetni velünk?

– Nagyon érdekes: ha kivennénk Macron beszédeiből a frankofón térségre való utalásait, akkor mindazt, amit a migrációról mondani szokott, el lehetne adni orbáni idézetként. Ez egyébként rávilágít arra, hogy Magyarországon mennyire torz képet kapott mindkét politikai oldal Macronról. Nálunk a Fideszhez közel álló sajtó azt a képet terjesztette el, hogy a francia elnök a befogadás feltétlen híve. Ezzel szemben az ő alapgondolata, hogy a konfliktusok helyszínén kell megállítani a migrációt. Nagyon is kemény bevándorláspolitikát képvisel. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági bevándorlókat vissza kell küldeni, miközben menedéket kell nyújtani azoknak, akik a hazájukban üldöztetésnek vannak kitéve. Nagyon is tudatában van annak, hogy mennyire véges Európa befogadóképessége. Hogy Franciaország és Európa csak akkor maradhat versenyképes, ha hozzájárul ahhoz, hogy helyben kezeljék a különböző konfliktusokat.

Fotó: Merész Márton

– Ön azt mondta, hogy ez akkor igaz, ha leszámítjuk a volt gyarmatokat. De akkor ki kell hagyni a képből Afrika óriási térségeit, ahol – mint akár Rejtő Jenő légiósregényeiből is tudhatjuk – franciául beszélnek.

– A volt gyarmatokkal kapcsolatban a legérdekesebb, hogy esetükben Macron egyáltalán nincs ellene a nagymérvű agyelszívásnak. Azt mondja, hogy a tehetséges fiatalok jöhetnek, de a háborús konfliktusokat oldjuk meg helyben, hogy a tömeges bevándorlást megállíthassuk. Nagyon jól látszik, hogy ki az, akit Európa szeretne befogadni, és ki az, akit távol akar tartani. Ebben éppen az a legérdekesebb, hogy korábban mindezt Európában nem lehetett kerek perec kimondani. Teljesen más volt a hangulat, teljesen más volt az ingerküszöb. Ha Orbán Viktornak volt bármilyen hatása Macron politikájára vagy általában az európai politikára, akkor annyi, hogy szabadabban kimondhatóvá tette azt, amit más politikusok is gondolnak.

– Kimondhatóvá tette a kimondhatatlant azzal, hogy hadat üzent a politikai korrektségnek?

– Mások helyett is kimondott kényelmetlen igazságokat. Macronnak érdeke, hogy időről időre felhívja a figyelmet arra, amit a magyar miniszterelnök mond, mert úthengernek használja Orbánt, hogy egyengesse a saját útját. Ők azok ellen lépnek fel, akik mindenáron fenn kívánják tartani a status quót. Orbán lehetővé teszi Macron számára, hogy sokkal kisebb politikai kárral tudja megvalósítani mindazt, amit egyébként is szeretne. 

A teljes interjút lapunk csütörtökön megjelent számában olvashatják el.