Lesz-e elnökjelölt Amerika Putyinjából?
Donald Trump, majd hetvenéves milliárdos, tavaly elhatározta, hogy felhőkarcolók, golfpályák, szép nők és jachtok után immár az Egyesült Államok elnöki tisztét vásárolja meg. A célhoz vezető út kezdetén elképesztően sikeres, pedig bel- és gazdaságpolitikai nézetei még elképesztőbbek. Egy tekintélyes washingtoni publicista Amerika Putyinjának nevezte Trumpot, aki orosz társához hasonlóan gátlástalan, populista demagógiával és önfényezéssel téveszti meg a tömegeket.
A republikánus pártban egész sor jelentkező van a jövő évi elnökválasztásra, s nagy meglepetést keltett, amikor az első tíz televíziós vitájában éppen az outsidernek tekintett, egyébként A Donald néven emlegetett ismert figura győzött.
Régi motoros, már a papa dúsgazdag ingatlanfejlesztő volt, fia pedig rajta is túltett. A kétszáz méter magas Trump torony New York belvárosának szívében, az újabb, nevezetes felhőkarcolók egyike tetején, a 68. emeleten terül el az építtető százmilliót érő lakása. (A focista Ronaldo „csak” 18 millió dollárért vett 220 négyzetméteres otthont e jeles házban.)
Trump jó egyetemeken tanult közgazdaságtant, majd épített bérkaszárnyákat, szállodákat, játékkaszinókat, golfpályákat, tulajdonosa amerikai és világszépségversenyeknek. Gyártatott sikeres tévésorozatokat, volt légitársasága, csodajachtját Brunei szultánjától vette, és 15 könyvön szerepel szerzőként. Igaz, cégei közül négy is csődbe ment az évek során, de a tulaj mindig talpra állt. Ezért is hisz abban érezhetően, hogy neki minden sikerül – miért ne sikerülne a Fehér Ház? Elvégre tízmilliárd dolláros vagyonnal henceghet, és sok pénz nélkül még senki nem nyert kampányt. Igaz, bár vagyona a mértékadó Forbes magazin szerint „csak” négymilliárd körül van, arra mindenképpen elég, hogy valamennyi vetélytársánál többet költhessen önreklámjára. Nejestől. A testes, szőkére festett hajú férfiú a harmadik, jóval fiatalabb feleségnél tart: a szlovén Melania modellként kezdte, amint az volt az első szép ara, a cseh Ivanka is. A nagypapa, Drumpf viszont német bevándorló volt, külsejével Donald is könnyen elmenne germánnak.
Ha megnézzük a videókat szerepléseiről, azt hihetnénk, választási kampányról készült hollywoodi szatírát látunk. „Tegyük Amerikát újra naggyá” – olvasható fő jelszava. Az ugyan nem tőle, hanem Ronald Reagantől származik, 1980-ból. Reagant annak idején nem csak pénzzel, koncepciókkal, programmal is ellátták a kaliforniai üzletemberek, akik államuk sikeres kormányzóját elindították a Fehér Ház felé. Donald hivatkozik ugyan a nagy elődre, de valójában csakugyan inkább Oroszország „megmentőjére” emlékeztet cinikus, üres jelszavaival a nemzet felemeléséről – s a nárcizmussal párosult határtalan önbizalommal, amely körüllengi.
Szellemi teljesítménye (legalábbis a nyilvánosságnak szánt) mindenesetre alulmúlja az egykori KGB-tisztét. Olyanokat mond, hogy végig fallal zárná el a mexikói határt (becsült költség: négyszázmilliárd) – de a költségeket Mexikónak kell viselnie, hiszen a szomszéd tudatosan küldi Amerikába a bűnözőket, a kábítószerüzéreket, az erőszakolókat és a szegényeket, s e migránsok évi több száz milliárdjába kerülnek a jenkiknek. Párhuzamosan kiutasítaná nemcsak az illegális hispán bevándorlókat (ez jó 17 millió ember), de még azoknak már az USA-ban született gyermekeit is. A globális felmelegedés Trump szerint kitaláció.
Hazugságok, abszurd javaslatok – mégis láthatóan hatnak, vannak ilyesmiről hazai tapasztalataink is. A közgazdászok elképednek vagy szomorúan mosolyognak javallatain, hogy vezessenek be 25-35 százalékos védővámokat a kínai és a mexikói áruk ellen, vagy hogy töröljék el a vállalatok nyereségadóját és értékeljék le a dollárt.
Interjúkban a kérdésekre, miszerint mégis hogyan képzeli mindezt megvalósítani, hősünk válasz helyett előszeretettel mutat vörös nyakkendőjére, rajta a hímzett felirattal: „A Trump nevű nagyszerű fickó”, majd hozzáteszi: „A teljesítmények embere vagyok, Győzni szoktam, ez a szakmám – most is győzni fogok...”
Megpróbált elindulni a választási versenyben már 2011-ben is, de feladta: nem húzott ugyanis fő jelszava, miszerint Barack Obama nem is született az Egyesült Államokban... Ezúttal gondosabban készült, s többek között korábban tanácskozott tervéről jó barátjával – Bill Clintonnal is. Az amerikai sajtó szívesen vette elő a Trump házaspár tíz évvel ezelőtti floridai esküvői képét, amelyen összeölelkezve állnak Bill-lel és Hillaryvel. Trump nem is tagadja, hogy vérbeli nagytőkésként nincsenek politikai gátlásai: persze hogy adott annak idején pár száz milliót nemcsak a republikánusoknak, hanem a demokratáknak is – ezt általában így csinálják, magyarázza.
Nem újdonság, nem ez az igazi gond. Sokkal inkább az, amit John McCain, egy szintén igencsak konzervatív republikánus, pártjának 2008-as elnökjelöltje mondott. A dúsgazdag, gátlástalan önjelölt demagóg azért olyan veszélyes, mert fellépésével galvanizálta pártja szavazóinak azt a mindig is fellelhető negyedét, amely vevő az ilyen szélsőséges őrültségekre, miközben nem gondol arra, hogy a bevándorlók elleni uszítás 35 millió hispán származású honpolgárt fordít a republikánusok ellen. Nem is beszélve a további, a fekete tízmilliókról, akik emlékeznek szónoklataira 2009-ből, miszerint Obama nem is Amerikában született – azaz nem lehet elnök...
Jelölése kerülhet még pártja fehér, mérsékelt szavazói millióinak voksába is, hiszen köztudott: amikor ez a párt győzött, mindig a középutas többség embere volt a jelölt. „Ha nem utasítjuk vissza ezt a demagógiát, veszítünk – és akkor meg is érdemeljük a vereséget”, így McCain. Erre az érintett nem átallotta azt állítani a szenátorról, hogy „gyáva volt” a vietnami háborúban, hiszen fogságba esett. Mint közismert, a súlyosan sebesült pilótát évekig embertelen körülmények között tartották fogva s kínozták is.
Trump kalandos pályáján volt már regisztrált demokrata választó is és paradox módon sokban egyetért a demokratákkal, mint az általános társadalombiztosításban, a terhességmegszakítás szabadságában. Ellenezte az iraki háborút és a történelem legrosszabb elnökének nevezte az idősebb Busht. Mindezt hogy adjuk össze? Ép ésszel az is nehezen érthető, miért tesz A Donald rendre vérbeli nőgyűlölőre valló kijelentéseket – s ebben sem ismer határt. Történetesen a vele igencsak rokonszenvező Fox tévéhálózat (konzervatív) sztárműsorvezetőjét egy kényelmetlen kérdés után azzal vélte példátlan ízléstelenséggel helyére tenni, hogy a hölgy bizonyára nehéz napjait éli, azért ilyen agresszív...
McCainnek igaza lett: az ilyen és hasonló botrányos megjegyzések óta a republikánus szélsőjobbon még többen lelkesednek ezért az emberért, aki rendre arról szónokol, hogy „Az amerikai álom halott – én majd életre keltem!” Avagy: „Ennek az országnak nagy problémája, hogy politikailag korrekt. Nekem nincs időm politikai korrektségre...” Rokonlelkeket keresvén bízvást fordulhatna Putyin mellett egy ismert közép-kelet-európai önjáró populistához is. Amerikában szerencsére van választék – A Donald aligha lesz elnökjelölt.
