Lesz drogszűrés az oroszországi iskolákban

Moszkvában legkevesebb 200 ezer drogfüggővel, Szentpéterváron 300 ezerrel számolnak a szakemberek, és ezek csak nagyon megközelítő becslések. Vidéken, kisebb városokban, depressziós körzetekben arányaiban sokkal rosszabb lehet a helyzet. A kábítószerügyekkel foglalkozó állami hivatalok és erőszakszervezetek évek óta szorgalmazzák az iskolások és a felsőfokú oktatásban résztvevők általános és kötelező drogszűrését. 2009-ben Dmitrij Medvegyev elnök is magáévá tette az elgondolást, ami felgyorsította a törvényi előkészítést.

Tatársztánban, Baskíriában, egy-két szibériai városban, néhány moszkvai kerületben az iskolai tesztelés már gyakorlat, de nem tudni, milyen hasznosítható eredményekkel járt eddig. Ami a felsőfokú oktatási intézményeket illeti, a rendőr- és katonai főiskolákon és egyetemeken szúrópróbaszerűen derítik fel a drogfogyasztókat. Nekik távozniuk kell. Folynak ilyen kísérletek „civil” egyetemeken is, ott a rajtakapott hallgatókat nyomatékosan kérik arra, hogy vessék alá magukat az elvonásnak.

A riasztó adatok fényében a közvélemény a gyerekek és fiatalok általános szűrése mellett van, és egyre többen követelik, hogy állítsák vissza a kábítószer-fogyasztók büntetőjogi felelősségre vonását. Így történt ez 2000-ig, azóta a tiltott tudatmódosító szerek fogyasztása szabálysértés, amelyért legfeljebb ötezer rubeles pénzbírság jár. De a kábítószer birtoklása, szállítása és terjesztése bűncselekmény, amelyért akár 20 évi szabadságvesztés is kiszabható.

A függőséget a jelenlegi törvények betegségnek fogják fel, amelyet önkéntes alapon lehet állami intézményekben kezelni. Az önkéntes jelentkezés ellen rengeteg minden hat, például az, hogy egy elvonó intézmény nyilvántartásában szereplő beteg előtt bezáródik az állami karrier lehetősége – nem hogy felelős beosztást, de még munkát sem fog állami hivatalban kapni. Nagyon szűkös a kezelő intézmények kapacitása, amelyből évente legfeljebb 50 ezer páciens fogadására telik. Állami rehabilitációs intézmények úgyszólván nem léteznek, a számban gyarapodó magánintézmények nem megbízhatóak, nincs sem szakmai, sem jogi hátterük, tevékenységüket gyakorlatilag nem ellenőrzik. Drogfüggőkkel foglalkozó szakemberek nagyon keserűen vallják be, hogy erőfeszítéseik hiábavalóak, a páciensek 99%-a az elvonó kúra befejeztével azonnal visszaesik.

Ezekre a körülményekre is hivatkoznak azok, akiknek fenntartásaik vannak, mert úgy látják, hogy még rengeteg feltétel hiányzik az iskolások és egyetemisták általános és kötelező szűréséhez. A

Vzgljadcímű lapban Vlagyimir Lukin emberjogi ombudsman rámutatott, hogy Oroszországban alig van drogfüggőkkel foglalkozó megbízható, korszerű tudományos ismereteket, eljárásokat alkalmazó állami intézmény, nincs is intézményes gondolkodás a drogpolitikáról és a lehetséges alternatíváról. Ennek hiányában az állam semmire sem megy a totális ellenőrzéssel.

Az emberjogi biztos komoly személyiségvédelmi és adatvédelmi aggályokat is megfogalmazott, és kifejtette, hogy több kárral, mint haszonnal jár, ha az illetékes hatóságok megspórolják a pozitív és a negatív hozadékok alapos mérlegelését, mielőtt cselekednének. A biztos indokoltnak tartja a kábítószer-fogyasztás szúrópróbaszerű tesztelését az iskolákban és a felsőfokú oktatási intézményekben, valamint bizonyos érzékeny szakmák – orvosok, pilóták, autóvezetők, rendvédelmi szervek dolgozói stb. – esetében is. Ugyanakkor szakszerű és megbízható adatvédelem hiányában számolni kell azzal, hogy minden lehetséges visszaélés meg fog történni. Egy olyan országban, mint Oroszország, ahol virágzik a korrupció, és a törvény „úgy működik, ahogy” általánossá válhat a drogozáson ért gyerek vagy fiatal adataival való zsarolás. „Az orosz hatóságok a problémák megoldásához többnyire rendőrösztönnel közelítenek”, ezért csak reméli, hogy a szűrőn fennakadókkal szemben nem alkalmaznak retorziót, és nem vetik alá őket kényszergyógykezelésnek - hívta fel a figyelmet egy másik nem kívánt következményre az emberjogi ombudsman.