Kormányzó típus vagyok

- Indul az MSZP elnöki posztjáért?
– Sosem pozíciókban gondolkodtam, mert nem egyszemélyes játékról van szó. Ütőképes csapatra van szükség, amely hitelesen el tudja mondani: mi nem ahhoz kérünk bizalmat, hogy a 2010 előtti kormányzást folytassuk, hiszen az ország teljesen más lesz 2014-ben. Az új alapszabály demokratikusabbá tette a tisztújítás folyamatát. Ettől kezdve nem az a jelölt, akit bizottságok annak minősítenek, hanem az, aki megszerzi a párttagság és a szimpatizánsok támogatását.
- Igen vagy nem?
– Nem aktuális a kérdés. Akkor válaszolok, amikor elkezdődik a tisztújítás.
- Januárban. Még nem döntött?
– Nincs miről, mert nem tudom, mire fognak jelölni.
- Vagyis ha jelölik, nem zárja ki, hogy elindul?
– Abban vagyok érdekelt, hogy az MSZP sikeres legyen. Ha a kongresszusi felszólalások nyilvánosak lettek volna, mindenki tudná, végre nem a pártról, posztokról szóltak, hanem az országról.
- Tényleg nem hallottuk a beszédeket, de annyi kiszivárgott: az önét nagy ováció kísérte. Ezt néhányan úgy értelmezték: megteremtette a helyzetet, hogy kihívó lehessen.
– Azzal kezdtem, hogy hosszú idő után újra van kedvem megszólalni egy MSZP-s rendezvényen. Az öncélú, személyeskedő vita mindig távol állt tőlem. Óriási a felelősségünk, mert az MSZP nélkül nem lehet leváltani Orbánt. Együttműködésre, bizalomra, őszinteségre, alázatra van szükség.
- Ha már őszinteség, még mindig nem válaszolt: ha jelölik, indul?
– Egyelőre nincs helyzet.
- Egy hónap alatt mi fog változni?
– A belső vita nagyon sok kárt okozott az MSZP-nek, ám emellett ha nem is ápolt, sok mindent eltakart. Még sok a teendő a párt megújításában, abban, hogy szerethetőek, új stílusúak legyünk. Döntésemet alapvetően befolyásolni fogja az, hogy úgy látom-e, az MSZP jó irányban halad.
- Kivár. Taktikus.
– Most, hogy megszabadultunk a belső vitáktól, mindenki azt teheti, ami a dolga. Remélem, a párt képes felvenni a lendületet, együttműködést kialakítani, artikulálni politikai értékeket, új stílust mutatni. Ha így lesz, akkor meg tudom találni a szerepemet. Azt remélem, hogy kialakul az a helyzet, amelyben odaállhatok Mesterházy Attila mellé, feladatot vállalva a tisztújító kongresszuson.
- Még csak reméli? Sokan úgy tudják, már meg is egyeztek: ön elnökhelyettes lesz.
– Attila nyilatkozataiból is azt olvastam, ami a valóság: semmilyen pozíciót nem osztogattunk egymásnak.
- Miért épp most állna be Mesterházy mögé? Régóta sokan kapacitálják. Tavaly visszalépett a választmányielnök-jelöltségtől.
– Akkor megkérdeztem a pártot, mi a fontosabb: hogy Szegedet megőrizzük, vagy hogy vállaljak országos tisztséget. Egyértelmű volt a válasz. Vállaltam, amit teljesítettem. Soha nem személyekhez kötöttem a politikámat. Akkor vállalok egy munkát, ha a siker feltételei adottak. Most azt látom, hogy ez egyre inkább igaz.
- Ez egyik indok lehet a kivárásra. A másik nézet szerint inkább a tutiba szeretne beülni, ha biztosabb a helyzet.
– És most az?
- Vagy úgy is gondolkodhat: lépni kell, különben oda a biztos polgármesterség.
– 53 százalékkal választottak meg tavaly, amikor az MSZP 16 százalékon állt, tehát nincs szoros összefüggés. Az embernek vannak ügyei: az enyém az élhető, demokratikus, európai Magyarország – veszélyben van. Nem tehetem meg, hogy hallgatok. De eddig is bőven volt teendőm, nem szenvedek pozíciókórságban.
- Kapacitálják?
– Persze.
- Lentről vagy fentről?
– Oldalról is. Érzem az igényt a választóktól, hogy kellenek az új arcok, ami nem azt jelenti, hogy az utcáról kell beesni.
- Az MSZP-re időről időre rátör a messiásvárás.
– Sokféle politikai karakter van. Én kormányzó típus vagyok, nem lánglelkű népvezér. Persze a médiapolitikában fontos az arc. De a hibákból tanulni kell, nem elég választást nyerni, kormányozni is tudni kell. Az MSZP abba bukott bele, hogy elvesztette a legnagyobb értéket, ami egy párté lehet: a kormányzóképességbe vetett hitet. Ezt is vissza kell szereznünk 2014-re.
- Csak a Gyurcsány-platform okozta belső vitákon múlt, hogy ez eddig nem sikerült?
– A belső konfliktus tényleg elszívta a levegőt. A megújulás nem egy pillanat alatt történik. Az elnökségben egyetlen régi meghatározó politikus sincs.
- Ön már tavaly októberben is kritizálta a mostani elnökséget, mondván, ne csak Szili Katalin kilépéséről és Gyurcsány Ferenc önálló platformjának megalapításáról szóljanak a hírek: „Miért nem képesek tematizálni a baloldali politikát?”
– Világos, ugye, hogy értük haragudtam?
- Persze. De érdemi változás nincs.
– Sorolhatnám a neveket, akik jól teljesítenek. A beszédemben is elhangzott: mindannyiunkra szükség van, senki nem akar senkit száműzni. Az előző pártvezetők az elmúlt húsz év legsikeresebb pártjává tették az MSZP-t, három választást nyertünk. Az viszont érzékelhető elvárás, hogy az új baloldali alternatívát olyanok jelenítsék meg, akik nem köthetők a korábbi időszakok szocialista kormányzásához.
- Mire Hiller István egy interjúban úgy reagált: akkor volt pártelnök, amikor nagy fölénnyel megnyerték a választást. Kovács László szintúgy.
– Remélem, a következő húsz év politikusgenerációja lesz olyan sikeres, mint az elődöké. A történet szerintem arról szól: kisebb lett a frakciónk, s mivel a listát még az előző ciklusban állítottuk össze, az előző időszak kormányzati tisztségviselői vannak rajta nagy számban. Nehéz velük kormánykritikát megfogalmazni, mert természetes emberi reakció, hogy erre az a válasz: miért nem csináltátok eddig? Biztos vagyok benne, hogy a frakcióban közoktatáshoz, tudománypolitikához senki nem ért jobban Hiller Istvánnál. De ez igaz a többi régi kormánytagra is a saját szakterületén. Nélkülük az orbáni rombolás után nem lehet rendbe tenni az országot. Ám kell lenniük fiatal szakpolitikusoknak is, akiket nem azonosítanak a korábbi korszakokkal.
- Lendvai Ildikó a stafétaváltásra azt mondja: „Előzz! Legyél jobb.”
– Nem nyerő stratégia, ha egy győzelemre készülő csapat egyik fele azt mondja a másiknak, te hiteltelen vagy, amaz meg azt: te meg tehetségtelen fiatal. És ha már ott tartunk, mit kellene meghaladni: egy politikai pártnak illik tudnia, miről kell beszélnie (a legjobb, ha az országról), és miről nem (a belső ügyeiről). Az MSZP-ben húszéves tradíció, hogy a kettőt összekeverjük. Az, hogy erről a meghatározó és jó hangulatú kongresszusról a fenti volt a legfőbb hír a sajtóban, azt jelzi, ezt a hibát még nem sikerült meghaladni.
- Mondta ezt a pártelnöknek?
– Igen.
- Ő viszont nyilván tudta, hogy ez lesz a hír, s ennek tudatában beszélt.
– Az is hiba lenne, ha a médiában számolnék be arról, miről szoktam a pártelnökkel beszélgetni.
- Az is csak a kongresszus után derült ki, hogy elfogadták a Programtanács által készített Iránytű-szöveget, benne a múltértékeléssel. Eszerint választóik egyszerre várták el a szerkezeti reformokat és a szociális biztonság megőrzését, a társadalmi igazságosság további lépéseit. Ami az akkori körülmények között összeegyeztethetetlen volt. Azóta a szakadék nőtt, a gazdasági játéktér sem lett sokkal nagyobb.
– Sokan azt mondják, ma nehéz definiálni a modern baloldal alapértékeit. Szerintem most a legkönnyebb. Húsz év alatt nem tudtuk a magyarokkal megszerettetni a demokráciát. Orbán elintézi: 2014-re vágyni fognak a demokráciára. A gazdag kevesebb adót fizet, több támogatást kap, mint a mi időnkben. A társadalom szolidárisabb lesz, igazságosabb politikát akar majd. Mikor rakjunk össze baloldali politikát, ha nem most? Az Orbán-kormány meg fogja értetni és szerettetni a baloldali értékeket a társadalommal. Már csak egy nyitott és szerethető MSZP kell.