Kockás inges forradalom

A fekete ruhás ápolónő öt perc csendet kért, és ezzel a leghangosabban kiáltott bele a félelemben élő és meghunyászkodó társadalom képébe: Ébresztő, emberek! Pontosan fogalmazta meg a beszédek között mantrázott Petőfi-sor: Még kér a nép – most adjatok neki...

Sok tüntetés van a demokratikus oldalon pártok vagy civilek által meghirdetve, de ezeken egyre csökkenő számban ugyanazok vesznek részt, ugyanazokat a kifogásokat hangsúlyozzák ugyanazok a szónokok, így nem csoda, hogy ezeknek már egyre kisebb a hatásuk. A szétforgácsolt megmozdulásokon néha pár száz embert lehet látni, így érthető, ha a hatalom ezeken csak nevet, hiszen a „spontán birkameneteken” valóban több tízezrek voltak ott – igaz, cöfögő buszokkal szállítva.

Már nemcsak az eszement Klik-tatúra hajmeresztő dolgai következtében előállt felháborodásról van szó, hanem ez kifejezi az egész társadalom hangulatát. Nem véletlenül csatlakoznak egyre nagyobb tömegek, más szakszervezetek. Ki kellene használni a „kockás inges forradalmi helyzetet”, és valódi platformhoz kellene ültetni valamennyi demokratikus pártot és mozgalmat. Az lenne a lényeg, hogy visszaadják az emberek hitét, hogy lehetőség van e szörnyű rezsim leváltására. Ebben nagy szerepük lehet a civil mozgalmaknak, amelyek nélkül nem elképzelhető az összefogás. Ez fordítva is igaz: az együttműködés, illetve a pártok nélkül e mozgalmak is elmillásodnak, elhalnak. Ahogy Bajnai Gordon mögött ott volt az Együtt Magyarországért Mozgalom erős szellemi háttere, most ugyanúgy megvan ez a kesergők által gyakran hiányolt szakmai hátország. Például a Pénzügykutató keretében működő Hetényi-, Andrássy-, Szalay- és Aschner-kör, vagy az Eötvös Károly Intézet. S a demokratikus kerekasztal, az együttműködés moderátora lehetne e két intézet vezetője, az elismert, pártfüggetlen Lengyel László és Majtényi László, de mellettük akár Iványi Gábor is. Az összefogás eredményeként fölállíthatnának egy árnyékkormányt például Bajnai Gordon vezetésével; ő valóban „csak” országmentő kormányfőnek volt kitűnő, pártvezérnek már nem.

Ebben részt vehetnének olyan egykori, nem lejáratódott politikusok is, mint Kuncze Gábor, Oszkó Péter, Balázs Péter, Magyar Bálint vagy az ellenzéki pártok politikusai közül végre a nők: Kunhalmi Ágnes, Szabó Tímea, Szél Bernadett, Vadai Ágnes; vagy a férfiaknál Bokros Lajos (aki a főpolgármesteri választáson a mély vízbe dobva két hét után 36 százalékot tudott elérni), Bodnár Zoltán, Gőgös Zoltán, Ujhelyi István, az önkormányzati küzdelmekben kiemelkedő Juhász Péter, Karácsony Gergely, és szerencsére hosszan lehetne folytatni. Gyurcsány Ferencnek is vezető szerepet kellene betöltenie ebben a „nagykoalícióban”, de a sikeres karaktergyilkosság miatt a háttérbe húzódva.

Persze csak akkor van értelme az összefogásnak, ha mindnyájan hajlandók belebújni a kockás ingbe, és reagálnak Orbán Viktor lépéseire, megmutatva az alternatívát. Egy árnyékkormány véleményének ezerszer nagyobb súlya lenne, mint a civilek vagy a sok kis párt erőtlen köhögésének.

Mártonffy Dániel, Budapest