Kémek Cambridge-ből

Mussolini és Hitler megjelenése, a spanyol polgárháború idején a brit felső osztály fiataljaiban is erős volt a baloldali hangulat. A Cambridge-i Apostolok nevű titkos egyetemi társaságban téma volt a marxizmus, és aggódtak a világ során. Így gondolhatta néhány igen jó házból való diák, hogy a demokráciák nem lesznek képesek feltartóztatni az erősödő fasizmust, amellyel hazájukban is nem kevesen rokonszenveznek. A fenyegetés elhárítására egyedül a szovjet-orosz birodalom lehet képes – tehát azt kell segíteni, vélték. Ifjúkori vonzódás volt ez a forradalmi államhoz (Sztálin gyilkos tébolyának teljes kibontakozása és a Hitlerrel kötött paktum előtt jártunk), ám ami történt, eltúlzott kémfilmbe illő – ha nem lett volna véresen igaz.

A „cambridge-i ötök”, lévén kimagasló intelligenciájú, végzettségű emberek, hamarosan kulcspozíciókba kerültek – és többnyire éppen a hírszerzés-elhárítás területén. Beszervezőjük, Arnold Deutsch ötlete volt, hogy elit egyetemeken a kommunizmussal rokonszenvező fiatalokat környékezzenek meg – s ez telitalálatnak bizonyult. Deutsch családja a Felvidékről származott, s bár ő már Bécsben született, helyenként magyarként is említik az NKVD karizmatikus – a harmincas években a londoni egyetemen mellesleg filozófiát hallgató – kulcsemberét. Előzőleg Bécsben kémiából doktorált, a brit fővárosban a divatos Hampsteadben lakott, egy házban Agatha Christie-vel. Első felfedezettje, Kim Philby a The Times tudósítója is volt a spanyol polgárháborúban – az NKVD párhuzamos megbízásával, hogy tegye el láb alól Francót. (Igaz, a közelébe sem sikerült kerülnie, csak akkor, amikor sebesülése után megkapta a falangisták kitüntetését...)

A világháború végére azonban Philby már a brit kémszolgálat, a Bond-filmekben is emlegetett MI6 szovjet osztályának vezetője (!) volt, később pedig a brit hírszerzés összekötő tisztje a CIA-nál, Washingtonban. Barátja, Donald Maclean, egykori liberális ellenzéki vezető fia ugyanott, a brit nagykövetség diplomatájaként, még az amerikai atomfegyverkezés titkaihoz is hozzáfért. Harmadik társuk, Anthony Burgess a BBC-nél dolgozott, majd – párhuzamosan – a Foreign Office és a hírszerzés foglalkoztatta. A náluk néhány évvel idősebb Anthony Blunt tanította őket Cambridge-ben, és miután a szovjetek egy moszkvai látogatásán beszervezték, főként további ügynököket kellett szállítania megbízóinak. Blunt a háború alatt jó barátja, a baloldallal ugyancsak rokonszenvező Rotschild báró ajánlására került a brit elhárításhoz, kulcspozíciókba. 1945-ben VI. György titokban őt bízta meg, hogy szerezze meg Németországban a királyi családnak a harmincas években a német rokonságnak írt, feltehetően kompromittáló leveleit.

Vélhetően e kiváló műtörténész ajánlotta megbízói figyelmébe Burgesst, MacLeant, valamint a kvintett sokáig ismeretlen ötödik tagját, John Cairncrosst. Az utóbbi is fantasztikus lehetőségekkel rendelkezett a háború idején: abban a szupertitkos központban dolgozott, ahol megfejtették a náci hadvezetés kódolt hírforgalmát. Az információk egy részét megosztották a szövetséges szovjetekkel – a többit viszont Cairncross és Blunt szállította.

Az Ötök rendkívüli szolgálatokat tettek megbízóiknak. Máig vitatott, felfogták-e, hogy a szovjet titkosszolgálat ügynökei – vagy úgy érezték, a tisztesnek vélt antifasiszta ügyet szolgálják. Vaszilij Mitrohin, a KGB levéltárának évtizedeken át volt őrnagya, titokban akták ezreit jegyzetelte ki s vitte 1992-ben Nyugatra, majd vaskos, magyarul is megjelent kötetben adott páratlan bepillantást egyebek mellett az Ötök történetébe. Tőle tudjuk, hogy Philbyék alkalmasint gyorsan kiábrándultak volna, ha tudják: példátlanul értékes szolgálataik ellenére tartóik milyen lenézéssel tekintettek a megbízhatatlan, „piás homokosokra”, s hogyan ellenőrizték őket szüntelenül. Moszkva ugyanis sokáig nem akart hinni annak, ami embereitől a kezébe került. Túl sok, túl fontos információ – nem arról van-e szó, hogy a britek az orruknál fogva vezetik őket? Hogyan lehetséges, hogy ilyen pozícióban lévő emberek ennyi mindent elárulnak?

A cambridge-i évfolyamtársak sokáig szolgálták Moszkvát. Burgess és Maclean 1951-ben szökött a Szovjetunióba, miután Philby figyelmeztette őket, hogy nyomukban vannak. Burgess iratai között azután rátaláltak Cairncrossra, aki bevallotta, hogy dokumentumok ezreit, köztük vélhetően atomtitkokat adott át a szovjeteknek – ám rejtélyes módon és máig vitatottan őt nem vonták felelősségre, nevét nem hozták nyilvánosságra. A közszolgálatot ugyan el kellett hagynia, de jó amerikai egyetemeken taníthatott, majd Rómában az ENSZ-intézmény FAO-nál, utóbb bankoknál dolgozott. Oleg Gordijevszkij, a KGB egyik lelépett embere 1990-ben megerősítette, hogy ő volt az ötödik, ám a szenzáció gyorsan elült. Cairncross a francia partokon élt, majd a kilencvenes évek közepén visszatért hazájába, ahol hamarosan agyvérzés végzett a 82 éves férfival.

Bluntot Burgessék szökése után ugyancsak kihallgatták, de hasztalan. S tán nem is igazán gyanakodtak: nehéz volt elképzelni, hogy a kiváló összeköttetésekkel rendelkező férfiú Moszkva kéme lenne. II. Erzsébet lovaggá emelte képtárának őrét – ám Bluntot aztán 1963-ban lebuktatták az amerikaiak. Ezúttal beszélt, és sokat: feladta több, a szovjeteknek dolgozó honfitársát, köztük Cairncrosst, ami persze nem volt újdonság. A vádalku alapján nem vonták felelősségre, és ügye tizenöt évig államtitok maradt: Margaret Thatcher csak 1979-ben tárta fel történetét a parlamentben, majd Blunt beismerő interjút adott a BBC-nek, amelynek végén elsírta magát. Elvesztette címeit, rangjait, elkeseredetten, de osztályától cserben nem hagyva halt meg 1983-ban.

Moszkvába szökött társainak életéről keveset tudni, de bizonyosan kevésbé volt szép. Az egyik kemény alkoholista, Burgess 1963-ban hunyt ott el – abban az évben, amikor Kim Philbyt Bejrútból, ahol a The Economist tudósítójaként (és még mindig brit hírszerzőként) dolgozott, szovjet teherhajón mentették ki, mert egy lelépő KGB-s elárulta. Csalódására Moszkvában kiderült, hogy nem ezredes, amint hitte – s munkája sem nagyon volt. Új, fiatal helyi feleségével 1988-ig, 76 éves koráig élt. David Maclean, a moszkvai Világgazdasági Intézet munkatársa, a Munka Vörös Zászlórendjének kitüntetettje állítólag támogatta a szovjet „disszidenseket”, ő 1983-ban halt meg. Amerikai feleségét korábban Philby elszerette, de az asszony végül mindkettőjüket Moszkvában hagyva hazatért, akárcsak gyerekeik. Az Ötökről írtak könyveket, darabot, filmet, ám semmi nem lehetett oly drámai, mint ami a valóságban történt – pedig a történet egy része máig titokban maradt.