Irodalmi Nobelt is kapott a legnagyobb brit miniszterelnök

Winston Leonard Spencer Churchill híres arisztokrata családba, a Spencerek idősebb ágába született a Bleinheim kastélyban (Woodstock, Oxfordshire) 1874. november 30-án.

A családnevet egyik őse, George Spencer változtatta meg 1817-ben Spencer-Churchillre. Így kívánta kihangsúlyozni John Churchilltől, a spanyol örökösödési háború (1701–1714) híres hadvezérétől való származását.

Gazdag életéről könyvtárnyi irodalom szól, nem beszélve az általa írt történelmi művekről és visszaemlékezésekről, amelyekért 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.

1908-ban feleségül vette Clementine Hoziert, akitől öt gyermeke született. Pályáját katonaként és haditudósítóként kezdte. Politikai karrierje a konzervatív pártban indult, majd a liberális pártban folytatódott. Az első világháború előtt kereskedelmi, majd belügyminiszterként szolgált liberális kormányokban. A háború alatt több minisztériumot is irányított, az Admiralitás Első Lordja lett, így került alá a hadügy és a légügy.

Kétszer volt Nagy-Britannia kormányfője: 1940–1945 és 1951–1955 között. Politikai és történelmi szerepének legjelentősebb időszaka a második világháború alatti miniszterelnöksége volt. Ő vezette a tengelyhatalmak legyőzésére irányuló brit erőfeszítéseket, a náci Németországgal semmiféle tárgyalásra nem volt hajlandó a legnehezebb hadi helyzetben sem. Szenvedéllyel fűtött beszédei óriási mozgósító erővel hatottak a szövetséges erőkre és a brit lakosságra egyaránt. Ki ne ismerné a: „Nem ígérhetek mást csak vért, verítéket és könnyeket” mondatát?

Híres volt fanyar humoráról, epés megjegyzéseiről. Munkáspárti riválisát, Clement Richard Attlee-t, aki a miniszterelnöki székben elődje és utódja is volt, unalmas, szürke figurának tartotta. „Megállt egy nagy fekete, üres autó a Westminster előtt, és kiszállt belőle Attlee.” – mondta róla.

Egy agyvérzés miatt 1955-ben végleg visszavonult a politizálástól, és idejét két kedvenc hobbijának a festészetnek és az írásnak szentelte. Igen termékeny festő volt, mintegy 750 mű maradt fenn utána. Újabb agyvérzések után, 1965 januárjában érte a legsúlyosabb, ami 24-én a halálát is okozta.

II. Erzsébet nyilvános ravatalozást és állami temetést rendelt el, s ez a megtiszteltetés csak a királyi család tagjainak jár. Mialatt a koporsóját a Temzén a Havengore fedélzetén szállították, a londoni dokkok darui a tiszteletadás jeleként meghajoltak. A Királyi Tüzérség 19 díszlövést adott le, a Királyi Légierő 16 vadászgéppel kísérte.

David Cameron miniszterelnök január 24-i rövid

videóüzenetbenemlékezik meg az ötven évvel ezelőtt elhunyt nagy elődjéről, Nagy-Britannia büszkeségéről, legnagyobb államférfijáról. Az idei évet Churchill-emlékévnek nyilvánítja, s felidézi a számára legkedvesebb, 1940-ből, a legnehezebb háborús időszakból származó mondatát: „Megvédjük szigetünket, bármibe kerül is. Harcolunk a partokon, harcolunk a leszállópályákon, harcolunk a mezőkön és az utcákon, harcolunk a hegyekben; sosem fogjuk megadni magunkat.” S arra buzdít mindenkit, hogy twitteren (#ChurchillQuotes) küldje el a legkiválóbb brit politikustól származó kedvenc idézetét. Így emlékeznek a britek.

David Cameron kérésének eleget téve, saját kedvenc és szintén híres Churchill-mondattal zárjuk sorainkat:
„A politikus a következő választásra gondol, az államférfi a következő nemzedékre.”

Csatlakozzon hozzánk a

Facebookonis! További érdekes olvasnivalókat talál az angolosan.huoldalon.