Így kezdődött

Már csak azokat a részleteket kellett „elrendezni”, hogy mi történjék Csehszlovákia szlovák részével (miután Magyarország 1938-ban nem kapta vissza az egész egykori Felvidéket). Március 11-én Hitler értesítette a magyar kormányt, hogy igényt tarthat a Felvidék keleti részére, Kárpátaljára. Hitler 13-án tárgyalt a radikális nacionalista Szlovák Néppárt elnökével, Josef Tisóval, aki – magyar veszedelemtől tartva – a németekkel kötött „védelmi szerződéssel” alárendelte Szlovákiát a hitleri politikának.

Március 14-én kikiáltották a szlovák „függetlenséget”. Másnap reggel 6 órakor a Wehrmacht egységei átlépték a határt: Hitler bevonult Prágába. Aztán a litvánok kaptak tőle ultimátumot Memel (Klaipéda) kikötőváros birtoklása tárgyában. Választhattak: vagy beengedik a Deutschland nevű hadihajót a kikötőbe, vagy megvárják, amíg ágyúi szétlövik őket. Litvánia március 21-én átadta egyetlen kiépített kikötőjét a németeknek.

A sikerek felbátorították Hitlert. Lengyelország ellen nagyszabású akcióba kezdett: ha a lengyelek „békésen” nem adnák át Danzigot (Gdansk) és a hozzá vezető korridort valamilyen kompenzáció fejében, akkor katonai erőszakkal veszi el. Varsó nem engedett a zsarolásnak. Az 1939. március 21-i német ultimátumra a lengyelekkel szövetséges britek és a franciák segítséget ígértek. 1939 áprilisa és augusztusa között mindenki tárgyalt mindenkivel. Berlin próbálkozott, hogy Nagy-Britanniát megnyerje vagy legalább semlegesítse, de tőlük szokatlan készséggel meghallgatták a szovjet javaslatokat is. Moszkva alkudozott a britekkel és a franciákkal, de közeledni kezdett Berlinhez is. A német–szovjet tárgyalások július folyamán intenzív szakaszba léptek, a szovjet–brit–francia tárgyalások pedig megfeneklettek. A németellenes koalíció kudarcának oka egyrészt az volt, hogy Nagy-Britannia és Franciaország nem tudott érdemi katonai segítséget felajánlani a Szovjetuniónak, másrészt a lengyelek és a románok tartottak a sztálini „segítségtől”. A német–szovjet paktum aláírását végül maga Hitler sürgette meg, kérve, hogy az aláíráshoz Sztálin fogadja Moszkvában a német külügyminisztert, Ribbentropot. A sürgetés oka az volt, hogy Hitler már kitűzte a lengyelek megtámadásának időpontját(!). Ribbentrop és Molotov augusztus 23-án – Sztálin jelenlétében – aláírták a német–szovjet megnemtámadási paktumot.

1939. szeptember 1-jén a Wehrmacht, a Kriegsmarine és a Luftwaffe megtámadta Lengyelországot.
Varsót a Wehrmacht szeptember 27-én foglalta el. A németek Lengyelország északnyugati részét annektálták, Krakkó központtal létrehozták az általuk uralt és „működtetett” Lengyel Főkormányzóságot. A keleti részeket a Szovjetunió bekebelezte. A németek által elfoglalt területeken elindult a terrorhullám a „fajilag értéktelennek” tekintett lengyelekkel és az ott élő, illetve odahurcolt nagy létszámú zsidó lakossággal szemben.

A 70 évvel ezelőtt kezdődött második világháború minden lakott kontinenst érintett. Az áldozatok számára vonatkozó becslések szerint 15 millió katona halt meg, s 25 millió volt a sebesült. A civil lakosság áldozatainak száma a történészek szerint 38 millió. Amíg ember él a földön, ezt a borzalmat el nem felejtheti.

Györky Zoltán
Kaposvár