Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(a Belügyminisztérium évértékelőjén), hogy Magyarországon 2010 után helyreállt a jogállamiság.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a jogállamiság éppen 2010 után szűnt meg, vagy legalábbis súlyosan sérült. Az előző nyolc évben bíróság elé kerültek a korrupcióval gyanúsított kormánypárti politikusok – mint Zuschlag János, Hunvald György vagy Hagyó Miklós –, eljárások indultak (vagy éppen az első fokot korrigálva másodfokon leálltak) a 2006-os őszi zavargások résztvevői, valamint a rendőri túlkapások elkövetői ellen, a független intézmények élére a kormánypártok az ellenzékkel egyeztetve és kiegyezve neveztek ki (vagy nem tudtak kinevezni) vezetőket. 2010 után viszont a demokrácia és a jogállam szégyenére egymást követték a visszamenőleges hatályú törvények, havonta módosítgatták az alkotmányt, hogy aztán létrehozzák az egypárti alaptörvényt, jelentősen korlátozták az Alkotmánybíróság hatáskörét, semmisségi törvénnyel törölték a 2006-os tömegoszlatások rendőri vallomások alapján hozott ítéleteit, kormányirányítás alá helyezték a médiát, szinte statáriális jelleggel működtették a parlament törvényhozó munkáját. Ezt nevezik az orbáni newspeakben – új beszédben – jogállamnak. De vigyázat: a magyar Orwell már biztos megszületett.

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyanott), hogy az előző ciklus végén a magyar állam a Nemzetközi Valutaalap lélegeztető gépére szorult, a legeladósodottabb európai országok egyike volt, míg ma, ha pénzre van szüksége, a piacokról veszi föl, és csökkenteni tudta az államadósságot is.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a magyar állam már 2009 végén sem hívta le az IMF-kölcsön újabb részletét, nem szorult lélegeztető gépre, hanem a piacról vett fel hitelt, ellenben azóta sem tudta lényegesen csökkenteni az államadósságot, holott az állam által lenyúlt magán-nyugdíjpénztári vagyon nagy részét erre költötte. Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint ugyan az adósság jelenleg csak a GDP 78 százaléka, de ez egyrészt alig kisebb a 2010-esnél, másrészt úgy jött ki, hogy 2013 végén a tartalékokból fedezték a lejáró adósságok kifizetését, és nem bocsátottak ki új államkötvényt (bár a feltételek kedvezőek voltak), nehogy az adósság visszaugorjon 80 százalék fölé. Trükköznek reggel, trükköznek délben, trükköznek este. Ja, és éjszaka is.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Hír24-nek adott interjújában), hogy „egy nagy befolyású amerikai nyugdíjas, külügyi tanácsadó, Charles Gati többször belenyilatkozta a világba: az Orbán-kormányt bármi áron el kell távolítani a hatalomból.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Gati ezt soha nem nyilatkozta bele sem a világba, de egyetlen újságba, rádióba, tévébe sem. Soha. A fideszes vezetők és médiájuk ugyan ezerszer elismételte ezt a hazugságot, ám ettől az még nem lett igaz. Gati egy néhány évvel ezelőtti nyilatkozatában csupán annyit mondott: többféle módon képzelhető el az Orbán-kormány elmozdítása. Ezek közül az első az volt, hogy a Fidesz elveszíti a 2014-es választásokat, az ötödik pedig, hogy akár polgárháború is kitörhet. „Isten őrizz, hogy a helyzet idáig fajuljon, de ennek lehetőségét sem zárom ki” – mondta Gati. Kövér pedig a magyar nyelvű nyilatkozatot szándékosan fideszmagyarra ferdítette. Egy politikusnak mindent szabad? Úgy értem: egy fideszes politikusnak.

Azt állítja Hende Csaba
honvédelmi miniszter (Siklóson, a második világháború és a málenkij robot áldozatainak tiszteletére rendezett megemlékezésen), hogy „eljön az idő, hogy igazat szóljunk a második megszállásról, annak kollaboránsairól, haszonélvezőiről is, azokról, akiknek utódai manapság kötelet ígérnek nekünk”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a második (vagyis a szovjet) megszállás kollaboránsainak, haszonélvezőinek az utódai nem ígérnek kötelet sem Hendének, sem a Fidesz-kormánynak. Persze az is kérdés, ki számít kollaboránsnak és haszonélvezőnek: Rákosi és Kádár meg a vezető kommunista politikusok, vagy közülük csak azok, akiket nem Pozsgay Imrének vagy Szűrös Mátyásnak hívnak. Egyébként kötelet csupán egy ellenzéki gyűlés máig ismeretlen (lehet, hogy nem is az ellenzékkel kollaboráló?) tagja ajánlott Orbán Viktor üzletember és gázszerelő barátjának, aki kétkezi munkát végző kollégáit megszégyenítő gyorsasággal vált milliárdossá. Úgyhogy valóban eljött az idő, hogy „igazat szóljunk”.