Hogy mi van?

2014. október 17., 12:08

Bolgár György sorozata

Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter (a Financial Timesnak), hogy az Oroszország elleni szankciók nem hozták meg a kívánt eredményt, viszont Európa gazdasága szenved a következményektől, a közép-európai gazdaságok pedig még inkább.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Európa gazdasága nem ettől szenved, bár például a legfrissebb, augusztusi adatok szerint az orosz export valóban csökkent 12 százalékkal a tavalyihoz képest, de ez mindössze 8 milliárd euró bevételkiesést jelentett, miközben a Svájcba irányuló európai uniós kivitel háromszor annyival, 24 milliárd euróval esett vissza, holott Svájccal szemben nincsenek semmiféle szankciók. Ami pedig a közép-európai térséget illeti, nekik jelentősen nőtt az exportjuk Horvátországtól Lengyelországig és Romániáig. Vagyis az oroszok elleni szankciók nem annyira ártanak az európai gazdaságnak, mint amennyire a Putyinnal feltűnően barátkozó Orbán-kormánynak.

Azt állítja Kurucz Éva,
a kormány szóvivője (azzal kapcsolatban, hogy az RTL Csoport panaszt tett az Európai Uniónál a magyar reklámadó miatt), hogy a kormány kitart az adó bevezetése mellett, mert minden gazdasági szereplőnek arányosan ki kell vennie a részét a közteherviselésből.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a kormány egyszer ezt tartja arányosnak, egyszer meg amazt. A személyi jövedelemadó például mindenkire egyformán 16 százalék, függetlenül attól, hogy valaki százezer forintot keres vagy kétmilliót, a reklámadót viszont nemcsak hogy a normális, mindenkire kötelező nyereségadón felül vetik ki, hanem bevételi szintektől függően, vagyis eleve csak évi ötszázmillió forintnyi reklámjövedelem fölött kell fizetni, utána pedig ötmilliárdig csak egy százalékot, viszont húszmilliárdos bevétel fölött már negyven százalékot. Ez utóbbi már csak az RTL Klubot érinti, így nem csoda, hogy rájuk esik az összes reklámadó több mint fele, holott az összes reklámbevételnek csak a 13,5 százaléka az övék. Nem kell sajnálni őket, főleg egy ilyen reklámoktól megfosztott lapban, mint a 168 Óra, de ha ez az arányos közteherviselés, akkor milyen lehet az aránytalan?

Azt állítja Orbán Viktor
(José María Aznar volt spanyol miniszterelnök budapesti kitüntetése alkalmából), hogy Aznar „a kilencvenes évek közepén létrehozta Európa talán legmeghatározóbb néppártját, egy modern jobboldali közösséget és egy modern néppárti Spanyolországot”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Európa „talán legmeghatározóbb néppártja” a német kereszténydemokrata CDU – már csak méretei és sok évtizedes történelmi sikerei miatt is –, nem pedig a Partido Popular, amely egyébként nem a kilencvenes évek közepén, hanem 1989-ben jött létre. Igaz, Aznar 1996-ban lett miniszterelnök, viszont modern néppárti Spanyolországot már csak azért sem hozhatott létre, mert 2004-ben elvesztette a választásokat, és 2011-ig a Spanyol Szocialista Munkáspárt volt kormányon. Néppártnak persze az is néppárt, de szerintem Orbán nem rájuk gondolt.

Azt is állítja a magyar kormányfő
(ugyanott), hogy „egy olyan államférfival állunk most szemben, aki még emlékszik arra, hogy az Európai Unió alapja a nemzetekben található”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy José María Aznar a kitüntetést megköszönő beszédében, úgy látszik, mégsem emlékezett erre, mert nem a nemzetekbe bezárkózó Európát emlegette, hanem azt mondta, hogy „küzdjünk együtt egy nyitottabb, demokratikusabb Európáért”. Nyilván azt is elfelejtette, hogy kitől kapta a kitüntetését, mert kijelentette, hogy Európában azoknak az erős vezetőknek az ideje jött el, „akik a több szabadságért és nem a kevesebb szabadságért”, az állami gondoskodás helyett pedig az egyéni felelősségvállalás mellett állnak ki (lehet, hogy hallott a rezsicsökkentésről?). Ha pedig ez nem lett volna elég, utalt a közelgő október 23-ára és arra, hogy annak idején az oroszok leverték a magyar forradalmat, majd hozzátette, hogy Moszkva ma is erőszakkal próbálja érvényesíteni akaratát. Még szerencse, hogy a kitüntetést azért átvette Orbántól.

Azt is állítja Orbán Viktor
(parlamenti beszédében, sokadszor), hogy 2010-ben 3 600 000 ember dolgozott Magyarországon, jövedelemadót pedig csak 1 800 000 fizetett. Ma ellenben négymillióan dolgoznak és négymillióan fizetnek adót.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2010-ben 3 750 000-en dolgoztak, és 3 525 000-en fizettek személyi jövedelemadót: kétszer annyian, mint amennyit Orbán Viktor számolt. Mára ez a szám valóban négymillióra nőtt, igaz, hogy ők viszont a 2010-es 1384 milliárd forint helyett csak 1308 milliárdot fizettek be. Ha valamivel dicsekedni lehetne, akkor inkább az adócsökkentéssel tessék. Bár az meg a kiskeresetű többség számára valójában adóemelés volt...