Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(a Bálványosi Szabadegyetemen az újkori népvándorlásról), hogy az igazán komoly fenyegetés nem a háborús övezetekből, hanem Afrika mélységeiből érkezik.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Unió országaiba tavaly 280 ezer úgynevezett illegális migráns érkezett, a legnagyobb számban szíriaiak, akik a háború elől menekültek a kontinensre. Idén ez a szám minden bizonnyal növekszik (az első félévben elérte a 150 ezret), de Szíria változatlanul a legsúlyosabb probléma. Négymillió szíriai menekült eddig külföldre, hét és fél millió pedig az országon belül volt kénytelen lakhelyet változtatni. Kétségtelen, hogy Afrika háború és szegénység sújtotta területeiről, Maliból, Eritreából vagy Szomáliából is rengeteg afrikai menekült érkezik, de a legnagyobb fenyegetésnek nevezni őket enyhén szólva túlzás. Arról nem beszélve, hogy elsősorban az ő életüket fenyegetik.

Azt is állítja Orbán Viktor
(ugyanott), ha Magyarországon a baloldal alakíthatott volna kormányt 2014-ben, „egy-két év és nem ismernénk rá a saját hazánkra... olyanok lennénk, mint egy nagy menekülttábor, afféle közép-európai Marseille”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyrészt Marseille nem menekülttábor, másrészt a menekültek akkor sem maradnának Magyarországon, ha a baloldal kormányozna. A határainkat állítólag hősiesen védő Fidesz-kormány idén eddig kilencvenezer migránst engedett be az országba, de közülük mindössze négy és fél ezren vannak menekülttáborokban, 85 ezer továbbment Nyugatra. Például akár Marseille-be.

Azt állítja a Fidesz elnöke
(szintén a szabadegyetemen), hogy „Brüsszel nem tudja megvédeni az európai embereket a bevándorlók tömegeitől. Ahogy a volt német pénzügyminiszter mondja: Európával az a baj, hogy hegynek fölfelé rugdos egy konzervdobozt, és csodálkozik, amikor az folyton visszagurul hozzá”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Karl-Theodor zu Guttenberg, akitől az idézet származik, sohasem volt pénzügyminiszter, hanem rövid ideig gazdasági, majd védelmi miniszter. Ez utóbbi tisztségéből pedig azért kellett távoznia, mert kiderült, hogy doktori disszertációjában plagizált, ha nem is schmitti méretekben. De akármilyen miniszter volt vagy nem volt, nem a bevándorlással kapcsolatos európai politikát kárhoztatta, hanem a görög válság nehézkes megoldását. Vajon hallja-e Orbán, amint a konzervdoboz visszagurul a lábához?

Azt állítja továbbá a miniszterelnök
(Tusnádfürdőn), hogy „a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusa morális bátorítást nyújt”
a fölerősödő migrációnak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a Nyugat emberi jogi fundamentalizmusa, hanem az itteni emberibb és jobb élet, benne az emberi jogok tiszteletben tartása miatt jönnek ide a menedéket kérők. Ha Európa fegyverrel és börtönnel fogadná őket, persze nem jönnének, de kérdés, hogy akkor Európa valóban Európa maradna-e. Amit Orbán állítólag nagyon szeretne.

Azt is állítja a kormányfő
(ugyancsak Tusványoson), hogy Európában szemérmesen elhallgatják a bevándorlók bűnözési statisztikáit, holott ahol nagy számban élnek bevándorlók, a bűnözés mértéke drasztikusan emelkedik. Például „a brit börtönökben a muszlim elítéltek száma az elmúlt tizenöt évben háromszáz százalékkal nőtt, megháromszorozódott”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem nőtt háromszáz százalékkal (értsd: a négyszeresére), de nem is háromszorozódott meg. 2002-ben ötezer-ötszáz muszlim volt börtönben, 2014-ben 12 225, ami 122 százalékos emelkedés, miközben a teljes börtönnépesség egyébként húsz százalékkal nőtt. A magyarázat részben az, hogy a muszlim lakosság közben 1,55 millióról 2,7 millióra duzzadt, de főleg az, hogy közöttük sok az alacsony társadalmi státusú, vagyis szegény család, amelyekben a fiatalok gyakrabban követnek el bűncselekményeket. Ugyanakkor Németországban, ahol szintén rengeteg a bevándorló, a bűnözés lényegében stagnál, Ausztriában pedig a miénknél alacsonyabb. Nem baj: a lényeg, hogy jól megvagyunk mi itthon a saját bűnözőinkkel.

Azt állítja ugyancsak a miniszterelnök
(szintén Tusnádfürdőn), hogy Magyarország idő előtt visszafizette tartozását az IMF-nek, jövőre pedig az Európai Uniónak is időben törleszteni fogja az utolsó részletet. „És történt mindez úgy, hogy eközben a nemzeti össztermék növekedési üteme az uniós tagországok között kiemelkedő volt.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy dehogyis volt kiemelkedő. Egy ritkán idézett, de sokatmondó adat az Eurostattól: 2008-ban, a hitel fölvételekor a huszonnyolc tagállam egy főre jutó átlag GDP-je 25 900 euró volt, a magyar pedig 10 700, 2014-ben viszont az uniós átlag 27 300 euróra emelkedett, míg a magyar 10 500-ra csökkent. Mi volt akkor kiemelkedő?