Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Gál Kinga,
a Fidesz európai parlamenti képviselője, az Európai Néppárt most megválasztott egyik alelnöke (a Magyar Idők című lapnak adott interjújában a menekültválságról), hogy „Európa tanácstalan, nem látja a kiutat. Ezért nagyon fontos az, hogy Orbán Viktor miniszterelnök tud és tudott mutatni egy utat, tisztán, világosan.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy Orbán nem Európának mutatott utat, hanem a menekülteknek: ne ide gyertek, hanem oda. Horvátországba, Szlovéniába és tovább. A tiszta és világos, kerítéssel jelzett út pedig ugyanúgy Németországba vezet, mint a korábbi magyar. Kerítésekkel persze el lehet zárni Horvátországot, Szlovéniát, sőt Ausztriát és Németországot is, Görögországot azonban egyszerű földrajzi okokból nem. Vagyis az orbáni utat éppen ott nem követheti Európa, ahol annak esetleg volna valami értelme. A világos út tehát zsákutca.

Azt állítja Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője
(a parlamentben), hogy „Sztálin elvtárs szelleme kísért Brüsszelben”, és arról dönthetnek a fejünk felett, hogy sok tízezer embert küldjenek Magyarországra. Mint mondta, „megéltük azt, hogy legyőzött országként rajtunk kívül álló hatalmak döntöttek arról, hogy Szlovákiából magyarokat telepítenek Magyarországra, vagy önkényesen Magyarországról különböző nemzeti kisebbségeket deportálnak”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Sztálin szelleme egyáltalán nem kísért Brüsszelben, hiszen a mostani menekültválság megoldását éppen az nehezíti, hogy a huszonnyolc tagország huszonnyolcféle érdekét nehéz összeegyeztetni, egyik sem tudja a másikra rákényszeríteni az akaratát, és csak közös vagy nagy többséggel elfogadott döntés lehetséges. Ami pedig a magyar–szlovák lakosságcserét illeti, azt nem a minket legyőző hatalmak erőltették ránk, hanem a csehszlovák kormány, amely ennél sokkal durvább módszerekkel próbálta kiszorítani a magyarokat az országból. Velük szemben éppen a nyugati szövetségesek akadályozták meg, hogy Csehszlovákia kitoloncolja Magyarországra az ott élő felvidéki magyarokat, hiszen a magyar kisebbség teljes felszámolását az amerikaiak vétózták meg a párizsi békekonferencián. A történelem átírásának sztálini szelleme azonban, úgy látszik, mégiscsak továbbél.

Azt állítja a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség
(helyreigazítási közleményében), hogy a párt szóvivője, Hoppál Péter 2013 augusztusában valótlanul állította: „A Helsinki Bizottság azért kap támogatást a Soros György személyéhez köthető szervezetektől, hogy cserébe Magyarországot, a Fideszt és a magyar kormányt lejárassa.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Fidesz szóvivője ezt nem állíthatta valótlanul, hiszen a napokban a Fidesz–KDNP frakciójának egyik tagja, bizonyos Hollik István ismételten közölte sajtótájékoztatóján, hogy Soros „a hozzá köthető szervezetek segítségével mindent megtesz azért, hogy illegális bevándorlók korlátlan számban érkezzenek Magyarországra”, megnevezte a Magyar Helsinki Bizottságot is, arra pedig külön kitért, hogy Soros Orbán Viktort támadja. Mindebből vagy az következik, hogy ez a Soros nevű spekuláns most is ugyanolyan elvetemült, mint 2013-ban volt, és ezért kár bocsánatot kérni, valamint helyreigazítani, vagy az, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Netán hogy mindenki tud minden valótlan állításról, de két év múlva kit érdekel majd a következő helyreigazítás.

Azt állítja Orbán Viktor
(az Európai Néppárt madridi kongresszusán), hogy a menekültválság „népvándorlás, amely gazdasági bevándorlókból, menekültekből és külföldi fegyveresekből is áll”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy fegyvereseket eddig senki nem talált a menekültek és migránsok között. De persze ha nincsenek, akkor még veszélyesebbek.

Azt állítja ugyancsak a miniszterelnök
(a spanyol ABC című lapnak adott nyilatkozatában), hogy a kerítés nem az igazi megoldás, de a legközelebb áll az igazihoz, és felsorolta, hogy áll már kerítés a spanyoloknál, a francia–angol határon, Calais-nál, Görögország és Törökország határán, valamint a bolgár–török határon is, és mind hatékonyak.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyáltalán nem hatékonyak, hiszen Törökország felől most már naponta 9-10 ezer ember érkezik Görögországba, ugyanis a szárazföldi kerítést kikerülve, a tengeren át jutnak be az Európai Unióba. Calais-ban naponta mintegy négyszáz migráns próbál átkelni a csatornán, közülük átlag ötvenen sikerrel. Az Észak-Afrikában lévő spanyol területen, Ceutában pedig nem néhány hónapja, hanem 1993 óta áll kerítés, és különben sem a szomszédos Marokkó a menekültek átjáróháza. Úgyhogy kerítés van, de – hogy egykor Rajkin mondta – „Nem áz igázi.”