Hidegzuhany: Donald Trump az új elnök
Nem csak a közvélemény-kutatók kaptak fejükhöz a keddi választások előzetes eredményeinek láttán. Donald Trump szinte az összes olyan csatatérállamban képes volt fordítani Hillary Clintonnal szemben, ahol korábban Clintonnak jelentős előnyt mértek. Ezen felül Trump – az utóbbi évtizedek választási trendjeit megtörve – tradicionálisan demokrata államok elektori szavazatait is elnyerte, ezzel pedig kényelmes győzelmet aratott az első női elnökjelölt felett. Bár még a választások napján is 70–90 százalék közötti valószínűséggel árazták be Clinton győzelmét a fogadóirodák és előrejelzők, a felmérések, amelyekre ezeket a valószínűségeket alapozták, komoly pontatlanságot mutattak.
Trump győzelmi beszédében az amerikai nép egyesítésére, a gazdaság felvirágoztatására, az USA nemzetközi kapcsolatainak rendezésére tett ígéretet egy hozzá képest meglepően méltóságteljes beszédben.
A győztes
Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
A demokraták és a világ közvéleményének egy jelentős része megdöbbenve fogadta a választás eredményét, amely már hivatalosnak tekinthető, és az eddig szinte elképzelhetetlennek hitt forgatókönyv valósággá vált: Donald J. Trump lesz az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke. Sokan aludni fognak egyet, mielőtt ezt a mondatot kimondják.
A választásokat megelőző közvélemény-kutatások nem tudták pontosan előrejelezni a szavazatok megoszlását, ezek okát hosszasan fogják boncolgatni a statisztikusok és politikai elemzők. A politikai elemzők, akik véleményüket a professzionális kutatásokra alapozzák, akár hónapokon át egy fiktív politikai valóságot érzékeltek, ezek után pedig nem meglepő a kijózanító pofon a valós választási eredmények ismeretében.
Hillary Clinton számára ez a vereség minden bizonnyal karrierjének végét jelenti, míg a demokratáknak a sokk kiheverését követően muszáj lesz számot vetniük pártjuk teljesítményével, hogy sikerrel készülhessenek fel a 2018-as félidős választásokra. Nehéz dolguk van, hiszen az elmúlt négy választásból hármat elveszítettek, így mind állami, mind szövetségi szinten komoly rekrutációs hiányosságokkal küszködnek, esetleges jövőbeli sikerükhöz pedig vélhetően nagyobb szükség lesz egy rosszul teljesítő Trump-adminisztrációra.
Az ilyen tapasztalattal semmilyen szinten nem rendelkező Trump lehetséges kormányzati programjáról szinte semmit sem tudhatunk megválasztása pillanatában, amely nemhogy kétségekre, de komoly aggodalomra is joggal adhat okot. Ennek fájdalmas indikátora a piacok pánikreakciója Trump megválasztásának hírére.
Donald Trump támogatói ünnepelnek. Fotó: MTI/AP/Evan Vucci
Donald Trumpnak mostantól két és fél hónapja van adminisztrációjának összeállítására és elnöki programjának megalkotására a beiktatása előtt. Ebben a republikánus pártvezetéstől és a kongresszusi vezetőségtől is segítséget fog kapni. Hagyományosan a távozó elnökök is előzékeny segítséget nyújtanak utódaiknak a zökkenőmentes váltás lebonyolításában. Barack Obama és Donald Trump esetében azonban tudható: a megválasztott elnök úgy került az amerikai politika élvonalába, hogy azt firtatta, Obama valóban amerikai-e, amely nemcsak komolytalan vádaskodás, hanem visszataszító lépés is volt. Ezek után nehéz elképzelni, hogy Barack Obama lelkesen segítené Donald Trump felkészítését, kiváltképp, hogy ő elődje legfőbb vívmányainak eltörlését ígérte.
Obama egyébként különösen csalódott lehet pártja eredményei láttán, mivel ő maga még Reaganénél is magasabb népszerűségi mutatókkal távozik a Fehér Házból.
Barack Obamához hasonlóan pártja teljes kongresszusi dominanciájával indulhat neki elnöki ciklusának a New York-i milliárdos. Elődjével ellentétben azonban őt a republikánus képviselők és szenátorok egy jelentős hányada elítélte, nyíltan konfrontálódott vele. A képviselőház elnöke, Paul Ryan kifejezetten feszült viszonyban van a megválasztott elnökkel, így az ő pozíciója akár meg is rendülhet a kongresszusban. Az ő helyzetét még inkább rontja, hogy a támogatottsági adatok szerint a pártbázis elsöprő többsége Trumpot támogatja vele szemben. Ez őrségváltást is jelenthet a republikánusoknál, akik Reagan pártjából Trump pártjává változhatnak a következő évek során.
A párt mostani átütő sikere tehát burkolt ellentétekkel is terhelt, ez pedig majd a Capitolium és a Fehér Ház viszonyára is rányomhatja bélyegét. Várható konfliktus például Donald Trump gazdasági elképzelései kapcsán is, amelyek hatására a közgazdászok szerint újra növekedésnek indulna a szövetségi költségvetés deficitje, ráadásul az amerikai vagy akár a globális gazdaság recesszióját okozná. A teljes felhatalmazás azonban a kormányzás teljes felelősségét is a republikánusok vállára helyezi, akik egy esetlegesen kudarcos két év után nem tudnának demokrata obstrukcióra hivatkozni.
Clinton híveinek hangulata. Fotó: MTI/EPA/Peter Foley
Donald Trump egyik első és legtartósabb hatású lépése egy bíró jelölése lehet a tavasszal elhunyt Antonin Scalia megüresedett legfelsőbb bírósági helyére. Ez azt jelenti, hogy a szenátusi republikánusok kockázatos obstrukciója az Obama által jelölt Merrick Garland megválasztásával szemben beválni látszik, hiszen ezzel sikerül megakadályozniuk az évtizedek óta konzervatív irányba húzó testület liberális fordulatát.
A Legfelsőbb Bíróságnak azért is van komoly jelentősége, mert a jogi úton megtámadott állami vagy szövetségi törvények felülbírálati csúcsszerveként kvázi-törvényhozóinak tekinthető a hatalma. Az ő döntéseiknek volt köszönhető az elmúlt évek során az egészségbiztosítási reform megmentése és a melegházasság szövetségi szinten történő legalizálása is. A következő ciklusban a republikánusok akár újra is tárgyaltathatnak néhány jelenlegi liberális szabályozást, amely például az abortuszhoz való jog jelentős szigorításával vagy akár tiltásával is járhat.
Trump a kampány során szinte egyáltalán nem kapott támogatást a nemzetközi politikai szereplőktől, mivel ezek túlnyomó többsége már jó előre beárazta Clinton megválasztását, így a kormányzatok a következő hetekben fogják kialakítani a vele kapcsolatos álláspontjaikat. Várhatóan barátságos fogadtatásra számíthat az immár megválasztott amerikai elnök.
A magyar kormány számára kellemes meglepetés Clinton bukása, mivel egy általa vezetett adminisztrációval borítékolhatók lettek volna a konfliktusok, míg Trump győzelme a mostaninál felhőtlenebb viszony reményével kecsegtet. A megválasztott elnök szimpátiájának elnyerése érdekében a magyar politikai vezetés várhatóan idejekorán próbál majd proaktív módon tenni – Orbán Viktor a demokrácia diadalának tartja az eredményt –, ám Trump elnökként már nem csak önmaga szimpátiáit fogja képviselni, tehát a siker nem feltétlenül magától értetődő.
