Hiánycikk az érzéstelenítő az intenzív osztályon
Az Orvosok Határok Nélkül szervezet magyar tagjaként járt Fülöp-szigeteki börtönben, az ottani lelkész vendégeként, Kenyában szűrte a foglyokat egy gyógyító csoport tagjaként, Kolumbiában magyar drogfutárokat látogatott. Dr. NEMES JÁNOST decemberben egy nicaraguai börtönkórházba csempészték be – Doktor Julia néven.
Német kollégáim – hat hétig gyógyítottam velük a nicaraguai főváros, Managua szegénynegyedében – „álnevem” miatt végig cukkolnak, amíg a kisbusszal a fővárosból a 15 kilométerre lévő börtönig érünk. Jaime, az Orvosok a Harmadik Világért helyi koordinátora, aki hosszú hetekig szervezte a látogatást, végigszorongja az utat. Mondván, a lebetegedett Julia Lehmann doktornő helyetti beugrásomból nagy botrány lesz: neki korábban le kellett adnia a német vendégek névsorát, és ő felel azért, hogy azok jöjjenek, akiknek a belépését engedélyezték.
Nem lett baj. Bízni lehet a latin nagyvonalúságban, mondhatnám slendriánságban. A bejáratnál ugyan elkérik az útleveleinket, de bele se néznek a papírokba. A mobiljainkat le kell adnunk, de a fényképezőgépeinket nálunk hagyják. Nyilván az is befolyásolja őket, hogy elsősorban ők akarnak tőlünk valamit. Konkrétan: ingyenmunkát és német egészségügyi segélycsomagokat.
A vezető főorvos – egyenruhás, nyakában fonendoszkópot hordó, puha, joviális mesztic fiatalember – népes sleppje, tucatnyi orvos, tisztek, foglárok gyűrűjében körbevezet minket a 2000 fős börtönben. Pontosabban az egészségügyi részlegét mutatja meg, a cellákba nem mehetünk be, csak a sűrű rácsra tapadt őrizetesek tömegét fényképezhetjük. A rabok lelkesen köszöntik a gringókat (itt minden külföldi amerikai). Egyikük arra biztat, hogy dugjak át a rácson két dollárt (miért pont kettőt, rejtély) – nem teszem. A foglároknak csak gumibotjuk van, ám a börtönfal őrtornyaiban géppisztolyosok strázsálnak. A cellák közelében, az egyenként ötszáz fős részlegekben a börtönszemélyzet nincs folyamatosan jelen. Tudni se akarom, hogy milyen a belső rend – kísérőink szerint dzsungeltörvények szabályozzák a foglyok életét. Nyolcvan százalékuk kábítószeres bűnözés miatt került be.
A „Sürgősségi ellátás” feliratú, kopott kis helyiségben egy asztmás férfi éppen oxigént és gyógyszert inhalál. Az ő készülékén kívül pusztán egy vérnyomásmérőt látunk majd az intenzív részlegen. Főleg szúrt sebeket látnak el. A nem túl tiszta szekrényben egyszer használatos injekciós és sebvarró tűk, néhány kötszer. Az érzéstelenítő – panaszkodnak – éppen hiánycikk...
Átvonulunk a fogászatra. Üres.
A csinos fogorvos kisasszony a körmét reszeli – szép, hosszú ujjai vannak –, és ezt a műveletet a beszélgetésünk alatt végig nagy gondossággal folytatja. Igen, tömnek is. Nemcsak húznak. Illetve most nem, mert az egyetlen fogászati fúró generátora elromlott. Kérdésünkre, hogy minek generátor, ha van villany, nem kapunk konkrét választ. A falon a helyiség hangulatával nemigen harmonizáló, villogó fogú „gringó”-plakát, a felirata: „A villogó fogú mosolyért, amelyről mindig álmodtál...”
A szomszéd szobában négy egyenruhás unatkozik. Mint kiderül, mind pszichológus. (A pszichológiai részlegben vagyunk.) Egy henteskinézetű férfi bemutatkozik, ő a vezető pszichológus. Hosszasan beszél az integráció fontosságáról, és hogy mennyi a neurotikus, pánikbeteg, kábszeres beteg. Meg hogy a munkájához szükséges diszkréciót némiképpen sérti, hogy a börtönszabályzat értelmében a beszélgetés alatt végig ott áll a fogoly mögött a börtönőr.
Át a gyógyszertárba. Igencsak foghíjas polcok, szegényes készlet, a gyógyszerekből egy, maximum két doboz. Szedett-vedett az összetétel. Vajon mit keres itt a „prenatal”, azaz szülés előtti vitamin? A gyógyszerek között egy kis műanyag Krisztus-kép.
Végül megtekintjük a börtönkórházat, amely egyetlen, hatalmas húszágyas hodály. Üres ez is. Pontosabban az egyik ágy előtt tolószékben egy jóképű, a szó szoros értelmében tetőtől talpig tetovált fiatalember. Gerinclövés: deréktől lefelé béna. Tíz évéből hármat már leült.
A kopott betonfalon vörössel „ROCK” felirat, alatta Dávid-csillag, a másikon Metallica és halálfejes koponya. Előtte alsónemű szárad.
Az udvaron egy pulperia – vegyesbolt –, ahol a kintivel azonos áron, igen olcsón lehet élelmiszert, cigarettát, tisztítószert venni, elvileg csak a hozzátartozóknak, mert pénzt tilos a börtönbe hozni. És benézünk a látogatóhelyiségbe, ahol vidéki famíliája éppen a barázdált arcú családfőnek teszi ki a hazait.
Én máig azon töprengek, hogy a sok orvos mellől vajon hová lettek látogatásunk idején a betegek.
