Hétköznapi rasszizmus

Az írásom témája az az attitűd, amellyel az általam (még mindig) a legkorrektebbnek tartott televíziós csatorna kezelte ezt a kérdést. Az események másnapján behívtak a stúdióba egy volt képviselőt, aki ugyan sem nem szociológus, sem nem kriminológus, hanem pedagógus és művelődéspolitikus, viszont felvállaltan cigány, tehát nyilván kompetens a lincselés témájában.

Néhány héttel korábban ugyanezen a csatornán a gólyatáborban elkövetett nemi erőszak ügyében szólította meg a műsorvezető a beszélgetés egyetlen női résztvevőjét, mint a témában legilletékesebbet. Akkor nemcsak a hölgy, hanem több férfi vendég is visszautasította ezt a „szexista megközelítést”. Úgy tűnik, a csatorna nem tanult az esetből, és bebizonyította, hogy – szemben Hérakleitosz álláspontjával – igenis bele lehet lépni kétszer ugyanabba a folyóba.

Pedig a bűncselekmények hátterének feltárásában többnyire nagyon korrekt szakmai protokollt követ a csatorna: rendőrök, jogászok, kriminológusok, pszichológusok, szociológusok megszólaltatásával igyekszik minél teljesebb képet alkotni az adott jelenségről. Akkor is, ha az elkövető egy jól azonosítható kisebbséghez tartozik.

Amikor a hajléktalanok által elkövetett emberölésekről szóltak a hírek, nem a Fedél nélkült áruló hajléktalant hívták be a stúdióba, a kínai kereskedők közti leszámolások után sem Kína nagykövetét faggatták az ügyről, a híres divattervezőt kivégző meleg prostituált motivációiról sem egy a másságát felvállaló celebet kérdeztek meg. A cigányok által majdnem elkövetett lincselés ügyében viszont figyelmen kívül hagyta a szerkesztő a protokollt, és az első eszébe ötlő cigány politikust szólaltatta meg. A legvisszataszítóbb talán az volt az egészben, hogy amikor a hölgy kifejezte a meghívásával kapcsolatos ellenérzéseit, a műsorvezető mély empátiával közölte: ha kínos számára a téma, nem muszáj válaszolnia. A kollektív bűnösség/felelősség stigmáját ilyen nyíltan eddig csak a Jobbik ütötte rá a cigányságra.

A legszörnyűbb, hogy észre sem vesszük, hogyan szivárognak be az életünkbe, a szemléletünkbe, a gondolkodásunkba az előítéletek. Az említett műsorvezetők nyilván felháborodva utasítanák vissza, hogy szexisták vagy rasszisták lennének. Egy másik műsorban a híres genetikus éppen egy előítéleteket hangoztató tankönyvvel szemben érvelve fogalmaz meg hasonlóan banális sztereotípiákat.

Miskolcon most épp abban verseng egymással három polgármester-jelölt, hogy melyikük fog hatékonyabban fellépni a cigányokkal szemben. A médiában az elmúlt húsz évben a kibeszélő showk, a bűnügyi hírek tálalása és kommentálása, meg exhibicionista roma celebek botrányai formálták és edzették a cigányokról alkotott társadalmi sztereotípiákat.

Az egyre radikálisabb előítéletes gondolkodás táptalaja ugyan a gazdasági hanyatlásból eredő szociális feszültség, de a gerjesztője az ezt meglovagoló politikai kampány. A Jobbik látványos megerősödése jelzi: a társadalom egy része már kialakította az ellenségképét, megtalálta azt a csoportot, ami „ha nem lenne, ki kellene találni”. A média fent említett „gyűlölet-félórái” pedig folyamatosan forrásban tartják ezt a feszültséget. Talán nem kellene megvárni a robbanást.

Káldy Zsolt
e-mail