Harács Afrinban - Törökország gyarmatosít

A török hadsereg először 2016 augusztusában vonult be Szíriába. Akkor olyan térségből szorították ki a dzsihadistákat, amely a kurdok által ellenőrzött területek között feküdt. Megakadályozták ezzel, hogy a kurdok összefüggő területhez jussanak. Az elfoglalt övezetben a török egészségügyi minisztériumhoz tartozó kórházakat építettek, és az ottani oktatást is Ankarából irányítják azóta. Nyitott fiókokat a török posta is, a feliratok pedig mindenhol török és arab nyelvűek. A helyi rendőröket szintén Törökországban képezik ki és fegyverzik fel. Török cégek tucatjai is jelen vannak, a közbeszerzéseket kizárólag ők nyerik meg, pedig gyakran áraznak vastagon fogó ceruzával.

Aztán egy évvel ezelőtt Törökország úgy döntött, kiterjeszti szíriai területeit, és bevonult a kurdok kezén lévő Afrinba. Bár sok nemzetközi bírálatot kapott, Ankara nem foglalkozott mások véleményével, és az Olajág-hadművelet keretében elfoglalta a Szíria északnyugati csücskében található tartományt. Nem véletlenül választották ezt a nevet a hadműveletnek. Véleményük szerint a békéért vívott háborúról beszélhetünk, amellyel egyetlen céljuk volt, hogy felszabadítsák a civil lakosságot a terroristáktól. A beavatkozás a törököket is megosztotta, főképp a veszteségek miatt. Recep Tayyip Erdogan elnök annyit fűzött az egészhez, hogy minden háborúban vannak mártírok. Saját fiai persze még a kötelező sorkatonaságot is megúszták. Akik pedig felemelték a szavukat a hadművelet ellen, legtöbbször bíróság elé kerültek.

A török lakájmédia szerint a helyiek örültek a felszabadításnak. Az érintettek beszámolói alapján azonban ez erős túlzás. A törökök ledöntötték azokat a szobrokat, amelyek a kurd történelemhez kapcsolódtak. Afrin egyetlen főutcáját átnevezték Recep Tayyip Erdogan sugárútnak. Annak ellenére, hogy a lakosság túlnyomó része kurd, a kurd nyelvű feliratokat mindenhonnan eltüntették, a helyükre pedig török és arab nyelvűek kerültek. A legrosszabbul a jezidi vallási kisebbség tagjai jártak. Számuk Afrinban alig érte el az ezret, sokan eleve a dzsihadisták elől menekültek ide. Legtöbbjük azonban elmenekült, meg sem várva a törököket. Akik maradtak, azokat a törökök oldalán harcoló szíriai ellenzéki milíciák próbálják meg erőszakosan az iszlám hitre téríteni.

Az oktatásban is nagy változások következtek. 2014-ben, mikor a kurdok vették át az ellenőrzést, az iskolákban kurdul kezdtek tanítani. A török beavatkozással ennek vége lett, most arabul tanítanak, az idegen nyelv pedig a török. Az egyik török kormánypárti lap azzal büszkélkedett, hogy a korábban a tantervből kivett hittanórák ismét kötelezők. Sok diák azonban alig beszél arabul, ők most otthagyják az iskolát.

Afrin klímája kedvező a mezőgazdaságnak, sokáig ez volt Szíria egyik éléskamrája. A lakosság nagy része olívaolaj előállításával foglakozott. A Fejér megyénél alig nagyobb Afrinban húszmillió olajfa van, minden lakosra tíz jut. A török média rögtön a bevonulás után arról kezdett beszélni, hogy Ankara kijuttatja a nemzetközi piacra a szíriai olívaolajat. A megvalósítás érdekesre sikeredett. Sok ültetvényt kisajátítottak, és közben az új hatalom azt is kikötötte, hogy helyben nem lehet olajat előállítani, el kell adni az olajbogyót. Ráadásul csak török cégek vásárolhatják meg, de azok feleannyit fizetnek, mint a szíriai felvásárlók. Érdekes, hogy ezzel nem csak a helyi gazdák helyzetét lehetetlenítették el, hiszen a hatalmas afrini mennyiségnek köszönhetően Törökországban lejjebb mentek a felvásárlási árak, ami az ottani gazdáknak nem tetszik. Az erős inflációval küzdő országban így az olívaolaj az egyetlen termék, amelynek nemhogy nőne, de még csökken is az ára.

Novemberben néhány ellenzéki képviselő azt kérdezte a mezőgazdasági minisztertől, Bekir Pakdemirlitől, hogy miért kell ilyen mértékben kiszipolyozni Afrint. Azt válaszolta, ők csak nem szeretnék, hogy az olívaolaj a kurd milíciákhoz kerüljön. Azt viszont már nem tudta megmondani, hogy hol vannak ott kurd milíciák. Mindenesetre Afrinnak egy év alatt százmillió dollárral csökkent az olívából származó bevétele. A törököknek sok tervük van még a térségben. Például az, hogy itt hozzák létre azt a biztonságos övezetet, ahova visszatérhetnek a menekültek. Törökországban jelenleg három és fél millió szíriai él. Az országban egyre többen fordulnak a menekültek ellen. Gyakoriak a pogromok, szíriaiak üzleteire, lakásaira, autóira támadnak, nemritkán interneten terjedő rémtörténetek miatt.

Erdogan azt ígérte, hogy minél nagyobb területet szerez meg magának Szíriában, annál többen fognak visszatérni oda. Pontos számokat nehéz mondani, de az tény, hogy Isztambulból hetente indítanak ingyenes buszokat azoknak a menekülteknek, akik haza akarnak térni. A buszok pedig mind Afrinba mennek, ahol az elmenekült kurdok helyett egyre több az arab. A kurdok úgy érzik, ez szintén szándékos támadás ellenük, Ankara így akarja felborítani a térség amúgy is érzékeny etnikai összetételét.

A kurdok nem csak Szíriában szúrják a törökök szemét, hiszen az elnök otthon is különös figyelmet szentel hazája legnagyobb kisebbségének. Márciusban helyhatósági választásokat tartanak Törökországban. Erdogan júniusban ugyan nyert az általános választásokon, azóta azonban beütött a válság, és a lakosság folyamatos áremelkedésektől szenved. A helyhatósági választásig van még néhány hét, de már eddig is több tucat szabálytalanságra derült fény, elsősorban az elnököt legkevésbé támogató kurd tartományokban. Hakkariban például egyetlen lakásba 1108, Siirtben 700 választópolgárt jelentettek be, míg Igdirben egy 108 férőhelyes laktanyában regisztráltak 374 választópolgárt.

A kurdok pedig csak annyit szeretnének, hogy több évezredes történelmükben végre eljöjjön az az idő, amikor maguk dönthetnek a sorsukról. Erdogan egyelőre mindent megtesz annak érdekében, hogy ez ne történhessen meg.