Győztünk, az Iszlám Állam megsemmisült – vagy mégsem?

A Pew Research 2019 februárjában publikált, 26 országot magában foglaló felmérése szerint az országok egyharmada még mindig az ISIS-t tartja a legnagyobb globális veszélyforrásnak. A kétezres évek eleji al-Káida-terrorhullám után Európa országait sokként érték az Iszlám Állam által ihletett támadások. 2014 és 2018 között a CNN adatai szerint 143 terrortámadást követtek el 29 országban, ezeknek több mint kétezer áldozatuk volt. A terrorszervezet soha korábban nem tapasztalt profizmussal gyártotta a propagandát, aztán a nyugati tévétársaságok leadták az esti híradókban. Más radikális iszlamista szervezetekkel szemben nem az arab, hanem az angol volt a közvetítő nyelvük, így könnyebben elérték a lehetséges terroristákat.

A videók és propagandaanyagok hatására ezrek indultak meg nyugati országokból, hogy csatlakozzanak a világuralmat ígérő szervezethez. A Szíriába eljutni igyekvők felét fordították vissza Törökországban, az ő adataik szerint 53 ezer embert. Az első visszatérők állandó megfigyelése már önmagában megbénította volna a nyugat-európai országok rendőrségeit. A The Soufan Center tanulmánya leírja, hogy például a brit születésű, Dzsihád John néven elhíresült ISIS-hóhért korábban már megállították a tanzániai hatóságok, de elengedték. A Charlie Hebdo és a párizsi kóser bolt támadóit is megállították, amikor Szíriába próbáltak utazni. Az európai támadások nagy részét olyanok követték el, akik nem harcoltak Szíriában, csak online vették fel a kapcsolatot a terrorszervezettel.

Fotó: MTI/EPA/Jahja Arhab

Mivel ezeknél az embereknél sokszor csak a gyanú volt meg, vagy az sem, ezért nem tudták őket letartóztatni. A Nyugat radikalizálódással szembeni tehetetlenségét illusztrálja, hogy a 2016-os London Bridge-i támadás egyik terroristája korábban benne volt egy muszlim szélsőségesekről szóló angol dokumentumfilmben. Nagy-Britannia nem tudott kiutasítani tíz éven át egy szalafista imámot, aki a 2005-ös támadások szellemi atyja volt. A visszatérőkkel kapcsolatban hasonló jogi problémák merülhetnek fel. Hiába sejthető, hogy egy ember az ISIS kötelékében harcolt, hiába egyértelműek a nézetei, szilárd bizonyíték hiányában a visszatérők nagy részét nem lehetne elítélni.

A nők szerepe a szervezeten belül sokáig korlátozott volt ideológiai okok miatt, de a Heritage Foundation szerint egyre több nő vett részt a támadásokban. A feleségek esetében sem csak az ideológiával való szimpatizálás a kérdés, hanem hogy a harcot is segítették-e. A világsajtót bejárta a brit születésű, bangladesi származású Shamima Begum esete, ő 2015-ben 15 évesen utazott Szíriába, hogy csatlakozzon az ISIS-hez. Az akkor terhes, iszlamista nézeteket valló lány most inkább hazatérne, emiatt ügye hatalmas vitát váltott ki az angol közéletben. Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nőnek joga van visszatérni, és ha hazatér, majd megválaszolja a kint tartózkodásával kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A brit belügyminiszter, Sajid Javid azonban megfosztotta a nőt brit állampolgárságától, arra hivatkozva, hogy veszélyt jelenthet a hazaengedése.

Shamina Begum

Az amerikai politika már két évtizede ígéri a terror legyőzését. Donald Trump elnök is megígérte az Iszlám Állam felszámolását, sőt 2018 decemberében már be is jelentette a győzelmet és azt, hogy kivonják az amerikai csapatokat a térségből. A kivonásra hivatkozva lemondott Trump védelmi minisztere, Jim Mattis, és több tábornok is aggodalmának adott hangot. Végül néhány száz embert hagytak a szír–iráni határ közelében, őket várhatóan áprilisig vonják ki. A kivonulás után Irán számára szabad lehet az út, hogy létrehozza a térségben az úgynevezett síita folyosót. Irak már véglegesen elvesztette ellensúlyszerepét, Szaúd-Arábia és az Öböl-országok nem nagyon népszerűek a távolabb élő muszlimok között. Kérdés, hogy a gyakori amerikai–török-találkozók megakadályozzák-e a törököket abban, hogy megtámadják a kurdokat. A régió asszír keresztényeinek száma a húsz évvel ezelőtti 800 ezerről 180 ezerre csökkent, részben az ISIS tevékenységének következményeként. Az Iszlám Állam azért is tudott gyorsan terjeszkedni Irakban, mert mellé állt a szunnita lakosság. Amíg tehát van társadalmi támogatás, lesz hely a terrornak a Közel-Keleten.

Az elmúlt években sokan keresték a magyarázatot az ISIS kegyetlenségére. Egyesek a nyugati életmódot vádolják, az európai országok sikertelen integrációját, mások szerint a terror csak válasz a Nyugat külpolitikájára. Ők maguk azonban ideológiával indokolják kegyetlenségüket. A terrorszervezet magazinja bárki számára elérhető az interneten. A Dabiq egyszerre propaganda- és ideológiai alap a szervezet számára. A kiadvány képei, amelyeken az egyik oldalon szakállas terroristák kiscicát ölelgetnek, a másikon pedig a floridai Pulse melegbár előtti letakart holttestek tömegét mutatják, sokkolók a nyugati szem számára. Az újság akadémiai nyelvezete, tökéletes angolsága és szerkesztettsége arra utal, hogy a szerzők nyugati iskolákba jártak.

Egy számot külön a keresztény nyugati világnak szenteltek, ebben terroristainterjúk és teológiai értekezések mellett található egy írás a következő címmel: Miért gyűlölünk titeket és miért harcolunk ellenetek? Az írás gúnyolódik a nyugati médián és politikusokon, akik azt mondják, a terrortámadásoknak semmi közük az iszlámhoz. A terroristák minden európait és amerikait „keresztesnek” neveznek. Aki pedig azt kérdezi, vajon véget ér-e valaha a terror, az írás szerzője így válaszol: „A tény az, hogy ha abbahagyjátok is a bombázásunkat, a bebörtönzésünket (…) még akkor is gyűlölni fogunk titeket, mert a gyűlöletünk elsődleges oka nem szűnik meg, amíg el nem fogadjátok az iszlámot.”

Hiába számolják fel a szervezetet a Közel-Keleten, az ideológia újabb és újabb szervezetekben születik újra. Hiába bontanak pezsgőt a politikusok, ha az Iszlám Állam már egy négyzetméternyi területen sem uralkodik majd, mert maga az ideológia a világ minden pontját eléri. Az igazi kérdés, hogy mennyire tud hatékony lenni.