„Gyógyítom a politikai cellulitiszt!”
Jurij Sevcsuk rockzenész és énekes azt monda,hogy az oroszországi társadalom a korrupt hivatalnokok uralma miatt türelme határára jutott, és a 2012-es választásokon meg fogja mutatni, hogy változást akar. Sevcsuk szerint a művész dolga az, hogy a saját eszközeivel segítse a társadalmat a jobb utak keresésében.
Jurij Sevcsuk (1957) az orosz rockzene atyja, az egyik leghíresebb, legnépszerűbb és legeredetibb előadóművész, zeneszerző, költő, akit
Vlagyimir Viszockijjalés Bulat Okudzsavávalegy sorban szokták emlegetni. Emellett szókimondó és bátor civil harcos - az volt a szovjet időkben is, mondják is róla, hogy örök ellenzéki. Határozott és egyéni világlátással fordul első sorban a természetes és az épített környezet védelmével kapcsolatos ügyek felé – hogy csak a legutóbbiakat említsük, benne volt a Gazprom 390 méteresre tervezett szentpétervári irodaközpontjának építése, a Moszkva melletti Himki erdő egy részének kivágása elleni tiltakozó mozgalmakban (az előző sikerrel, az utóbbi kudarccal végződött).Szentpéterváron, ahol lakik, gyakran ott menetel az ellenzéki rendezvényeken, és akár egy moszkvai sportcsarnok színpadáról
kíméletlen és keresetlen szavakkalbírálja a demokráciát elfojtó hatalmat, a korrupt és kegyetlen rendőrséget, és személyesen Vlagymir Putyint. Személyes ellenzéki kiállásával elérte, hogy ma már tömegmozgalom szeretné őt elnökjelöltnek a következő választásokon. Márciusi moszkvai koncertjén, amelyet a DDTnevű, 1880-ban alapított, de folyvást változó összetételű együttesével adott, mint az utóbbi időben minden nyilvános megjelenése alkalmából, elhangzott a „Jurát elnöknek!” „csatakiáltás”.De Sevcsuk eltökélten védi civil pozícióit és nagyon következetesen hárít mindent, ami őt a közvetlen politikacsinálásba keverne bele, ahogy ez abból a szövegből is kiderül, amely a magát ellenzéki, liberális-demokrata, jogvédő irányultságúnak pozicionáló
Novaja Gazeta(egyik alapítója és társtulajdonosa Mihail Gorbacsov) április 4-ki számában jelent meg. A szöveget kissé rövidítve közöljük."…Azt gondolom, kormányunk hülyéknek néz minket. Ha én lennék az elnök, a legmesszebbmenőkig őszinte lennék. Az őszinteség lenne a fő politikai platformom… becsületesen és őszintén beszélnék országunk problémáiról… Ha odaállsz a téged megválasztott nép elé és azt mondod: „Gyerekek, ilyen és ilyen problémáink vannak”, az emberek azt fogják érezni, hogy ez az ő saját problémájuk, és a végeredmény valami jó dolog lesz. Nem egy különc valaki fogja a tüzeket oltani és az árvizeket felszárítani, hanem mindenki.
…Mostanában ha valaki szemébe nézel, elfordul - fél, hogy veszélyes vagy, hogy átvered, meglopod, fejbe vágod, leanyázod. Ez megy az utcán: gyanakvó tekintetek és sehol egy normális mosoly.
…Rengeteg hősünk van. Miután elbeszélgettem Putyinnal, mindenki azt kérdezte: miért voltál ilyen puha, jobban is megszorongathattad volna! Lám, hős a fél ország.
Úgy látom, nem állunk készen normális választásokra. Még rabok vagyunk és ennek a rabságnak a következménye ez az elképesztő közöny… Hatalmas önzés van a fejekben, a lelkekben. Az emberek egyelőre csak a családjukkal és saját magukkal törődnek, minden más akár el is süllyedhet. Mégis úgy látom, mintha kezdenénk túljutni ezen a perióduson, s azt gondolom, hogy a 2012-es választások megmutatják, hogy azért változik az ország. Legkülönbözőbb emberekkel beszélgetek, és érzem, hogy van parányi elmozdulás. Régebben a kisvállalkozó azt mondta: tojik a politikára, tőle akár fel is falhatják egymást, neki csak a munka, a gyarapodás, a gyerekei a fontosak.
Ma más a hangulat. … annyira korrumpálódott a helyi állami gépezett…, a kishivatalnok oly szélesre terjesztették ki sárkányszárnyaikat, hogy kész, vége. Bármerre lépsz, kifosztanak, kirabolnak. Torkodra szorítják a kést! ... Így a nép kezdi felfogni, hogy egyedül nem bír velük. Az emberek a politika felé fordulnak, mert megértik, hogy személyes életük, munkájuk, boldogulásuk az állami berendezkedéstől függ. Változik a helyzet!
Érzem, hogy közeleg a fordulat, és adná isten, hogy így legyen! Igen, rengeteg ember van, akiket szavakkal nem lehet megmozdítani… Emberi szervezetben ők az a zsírréteg, amelytől ma mindenki koplalással próbál szabadulni. Cellulitisznek nevezik. A társadalom tele van vele - és nem csak a szép lányok csípőin. Hogyan is lehetne ezt a zsírréteget felolvasztani? Azt hiszem, itt van az én dolgom. Orvos leszek: „Gyógyítom a politikai cellulitiszt!” … Nehogy már zsír, hínár és fű nőjjön be mindent. Az én munkám, a fő dolgom a dalok írása. Remélem, ebben hasznos vagyok. Az meg baromság, hogy „Sevcsukot elnöknek!” , „Sevcsukot a parlamentbe!” Miféle elnök? Egy művész nem lehet elnök.
… „kenyereddel” – a dalaiddal táplálod az embereket. Egyik reggel belenéztem a tükörbe és így szóltam: Bizony, Jura Sevcsuk zenész. Zenész, hála Istennek!
…Rengetegen húznak el innen… akik csalódtak és azt gondolják, hogy itt már semmi sem lesz. Én itt élek, és nem ezt gondolom. Azt gondolom, hogy van néhány évünk arra, hogy egy normálisabb utat válasszunk."
Zeneajánló:
•
• 2007-es fellépésек
Dalok:
•
• Mit nekünk a szél
• Ősz
• Eső
