Grúzia: ötös számú vágóhíd

Rendkívül sok pénzt költött Grúzia a védelemre az elmúlt négy évben, egyes elemzők szerint egymilliárd dollárt, azaz harmincszor annyit, mint előtte - mondta a Népszabadságnak Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő. Ez azt jelenti, hogy GDP-jének körülbelül 5-16 százalékát költi honvédelemre a kaukázusi ország. Arányaiban ennél többet talán csak Észak-Korea költ hadseregére. A grúz katonatiszteket pedig az Egyesült Államokban és Törökországban képezték ki.

– Grúzia megerősödött. Ez mind azt mutatja, hogy az ország igyekezett valamiképpen felkészülni a jelenlegi helyzetre. Ennek ellenére Grúzia és Oroszország két külön súlycsoport, és Szaakasvili elnök rosszul ítélte meg a helyzetet – mondta Tálas a lapnak. A szakértő szerint a grúz elnök arra számított, hogy komolyabb politika segítséget kaphat az USA-tól és a NATO-tól, pontosabban határozott fellépést abban az esetben, ha gyorsaságának köszönhetően sikerül kész helyzet elé állítania Oroszországot. – A NATO és Amerika kulcskérdésnek tekintette a grúz hadsereg fejlesztését, ám ez is kevés ahhoz, hogy csökkenteni tudja az orosz befolyást térségben – fejtette ki a véleményét a szakértő.

Grúzia talán abban is bízott, hogy segítségére lesz földrajzi helyzete, Oroszország felől ugyanis a Kaukázus-hegység határolja, s ezért nehezen megközelíthető. – Ha hosszabb harcokra kellett volna itt berendezkednie az orosz hadseregnek, az megnehezítette volna a helyzetüket, ám nem ez történt, gyorsan elérték Grúziát – mondta a szakértő. Tálas szerint Oroszországnak nem érdeke Grúzia megszállása, nem akar berendezkedni egy olyan típusú megszállásra, ahol a csecsenföldihez hasonló támadásokra számíthat.

Egységes álláspont: Grúziának kevés adu van a kezében

– A grúzok elszámították magukat, amikor azt remélték, hogy elég csak elfoglalniuk Chinvalit, a dél-oszétiai fővárost, és miután kész helyzetet teremtettek, az egész terület az ölükbe fog hullani - állítja a Der Standard című liberális osztrák napilap keddi számában egy brit Kaukázus-szakértő, Tálas Péter véleményével egybehangzóan.

Michael Denison, a londoni Királyi Külügyi Intézet - székhelye után közkeletű nevén: Chatham House - kutatója nyilatkozatában kifejtette, hogy az események menetére visszatekintve tévesnek bizonyult Mihail Szaakasvili grúz elnöknek az a kalkulációja, amely szerint Dél-Oszétia nem egy életképes, független állam, az ott állomásozó orosz csapatok helyzete kétségbeejtő, és a chinvali rendszer menten összeomlik, mihelyt a grúz csapatok bevonulnak.

Megítélése szerint az orosz beavatkozás célja az, hogy Dél-Oszétiát és Abháziát tartósan elszakítsák Grúziától. – Az oroszok arra törekednek, hogy többé-kevésbé teljesen lerombolják a grúz katonai potenciált, elejét véve annak, hogy hasonló támadás megismétlődhessen a két terület ellen – idézi az MTI a kutatót. Mint mondta, nem lepné meg, ha Dél-Oszétia és Abházia körül Moszkva egyfajta ütközőzónát alakítana ki, ami erősebb pozíciót biztosítana számára a térséggel foglalkozó nemzetközi tárgyalásokon.

A grúz elnöknek arról a felvetéséről, amely szerint az oroszok kormányának a megdöntését akarják elérni, a brit szakértő kijelentette, hogy talán valóban ez a stratégiai cél, így a mostani konfliktus "örvendetes mellékterméke lenne az oroszok számára, ha az (a Szaakasvili-rendszer bukása) ténylegesen bekövetkezne". Hasonló "mellékhatásként" értékelte Moszkva szempontjából, ha sikerülne elijeszteni a Grúziában befektető vállalkozásokat, illetve azokat, aki alternatív megoldásként nem orosz olajvezetéket vesznek igénybe a dél-kaukázusi térségben. Az utóbbival kapcsolatban figyelemfelkeltőnek nevezte, hogy az azerbajdzsán és a kazah kormány máris felfüggesztette az olajszállításokat Grúzián át.

Nemzetközi jog: nem védhető az orosz bevonulás

A Die Presse című konzervatív újságban az Innsbrucki Egyetem nemzetközi jogi professzora a koszovói függetlenséggel vonta párhuzamba a dél-oszétiai konfliktust, és úgy vélte, hogy Oroszország - a "Jugoszlávia-konfliktus nagy politikai vesztese" - most ügyesen a Koszovó-kártyát játssza ki. Ami megadatott (az elszakadás lehetősége) a koszovóiaknak, azt a déloszétoktól sem szabad megtagadni - írta Peter Hilpold az érvelés megvilágítására. Szerinte még csak meg sem fogják próbálni, hogy az ENSZ alapokmányának az erőszak alkalmazását tiltó rendelkezéseit egyértelműen megsértő grúziai orosz intervenciót legalább látszólag igazolják a nemzetközi jog alapján.