Finomságok a Quirinaléból
A Quirinale menüi” címmel ínycsiklandozó könyv jelent meg Olaszországban. A Maurizio Campiverdi- Francesco Ricciardi szerzőpáros annak a 15 olasz államfőnek a hivatalos ebédjeiről ad képet, akik Olaszország egyesítése óta lakói voltak a gyönyörű palotának.
Giovanni BallariniAccademia Italiana della Cucina / az olasz konyha akadémiája/ elnöke a kötet bemutatásakor mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a konyhaművészet mennyire hozzájárult Olaszország egyesítéséhez és viszont”.Az államfők vendéglátói szokásairól az olvasók 250 pompás menükártyán keresztül ismerkedhetnek meg. Giorgio Napolitano köztársasági elnök úgy fogalmazott,hogy “ ezek a menükártyák igazi történelmi és kulturális értékek, amelyek elmesélik az olasz konyha fejlődésének történetét.”
A menükártyák valóban sok mindenről árulkodnak. Megtudható belőlük, hogy a Savoia-ház idejében a hivatalos ebédek gazdagok, dús kalóriatartalmúak és fényűzőek voltak. Az ételek francia és piemonti ízlésről tanúskodtak. II. Viktor Emánuel, Olaszország első királya nem volt nagy ínyenc. A rusztikus ételeket kedvelte, a puliszkát, a helyi sajtokat, felvágottakat és az olasz borokat. I. Umberto sem volt híve a kifinomult konyhaművészetnek. Felesége, Margherita azonban híressé tette a Quirinale ebédjeit. A krónika feljegyezte, hogy 1883-ban egy ebéden, amelyet a heraldikai konferencia alkalmából adtak, 16 fogás volt, hozzá 9 féle bor, amelyek közül csak egy volt olasz.
A köztársaságot képviselő 11 államfő idejében a menük fokozatosan “ soványodtak.” Maximum 6 fogás dívott és nem több háromféle bornál. Különösen puritánok voltak az étkezések közvetlenül a háború után, amikor még alig múlt el az éhezés időszaka. Indro Montanelli, a neves újságíró, aki egy alkalommal vendége volt Luigi Einaudi köztársasági elnöknek, elmesélt egy epizódot, amely jól illusztrálja az akkori mérsékletességet. Az ebéd sonkából és sárgadinnyéből, főtt tengeri fogasból és gyümölcsből állt. Az ebéd végénél Einaudi kivett a tálból egy almát és megkérdezte vendégétől: „Akarja a felét?”
A bőség a gazdaság fellendülésével sem jött vissza. A 70-es években a palotában is a könnyű ételek jöttek divatba. A legkönnyebbek Sandro Pertini idejében voltak. Rendszeresen erőleves, hal, baromfihús szerepelt. De az idős elnök azért néha „kirúgott a hámból” és olyan desszertekkel is gazdagította a szerény
ebédet, mint, például, a babá allo zabaione / borsodóval leöntött puding/. Giorgio Napolitano, a jelenlegi köztársasági elnök a mai gasztronómia követelményeit tartja szem előtt és nagyon ügyel az alapanyagok minőségére, az ízlés és az egészség egyensúlyának betartására.
