Euro-szkeptikusok, populisták

Mint Boros Tamás, a Policy Solutions igazgatója kifejtette, az euro-szkeptikus és populista pártok soha nem látott erősödését hozták választások: 2009-2014 között még csak140 euro-szkeptikus képviselő ült Strasbourgban és közülük mindössze 33 jött kifejezetten Unió- ellenes pártból. A most megalakult parlamentben már 207 az euro-szkeptikus pártok képviselőinek száma, és ebből 71 a kifejezetten EU-ellenes.


28 országból 22-ben unió-ellenes pártok


Az Unió 28 országából már 22-ben jelen vannak az uniós rendszer elleni pártok – a legerősebbek az Egyesült Királyságban, Görögországban, Lengyelországban és Dániában. A 28 tagállamból négyben váltak a legerősebb erővé, további hatban pedig a második legnépszerűbbek az euro-szkeptikusok. A legnagyobb növekedést a francia, holland és litván pártok produkálták, míg a legnagyobb vesztes a magyar Jobbik a maga 5,6 százalékpontos csökkenésével. Nem igazolható az a tétel miszerint az euro-szkeptikusok az európai parlamenti választásokon általánosságban jobban szerepelnének, mint a „téttel rendelkező” országgyűlési választásokon – erősödésük ezért semmiképpen sem tekinthető egyszeri, villanásszerű sikernek.
működési lehetőségeit, valamint parlamenti mozgásterét is.


Széttöredezett a szélsőjobb


A korábbi ciklushoz hasonlóan ismét megalakulhatott a Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) képviselőcsoport is a brit UK Independence Party vezetésével, így a jelenlegi állás szerint egyetlen kifejezetten euro-szkeptikus frakciója lesz az új EP-nek. Mivel a Jobbikkal, a görög szélsőségesekkel, a német NPD-vel és hasonló pártokkal való együttműködést egyetlen euro-szkeptikus politikai szervezet sem vállalta, így nem lesz szélsőjobboldali képviselőcsoport az Európai Parlamentben, így a Jobbiknak és társainak a jövőben is igen kevés mozgástere lesz az EP-ben. Egyébként összesen 58 szélsőséges képviselő ül az Európai Parlamentben olyanok, akik kifejezetten idegengyűlölő, rasszista, antiszemita nézeteket vallanak és/vagy szélsőségesen rendszerellenesek. A Jobbik mellett csak a görög és a német szélsőjobb nevezhető kelet-európai értelemben szélsőségesnek, a másik 46 képviselő inkább bevándorlás-ellenes populista párt, akik számára a Jobbik nem partner. Azaz: a Jobbikhoz hasonló nézeteket képviselő politikusból mindössze négy ül az Európai Parlamentben. Erre a néhány pártra tehát valószínűleg a politikai elszigetelődés vár.


Az újsághírek az euro-szkeptikusok előretörését gyakran olyan színben tüntetik fel, hogy itt valamilyen egységes politikai vonulat erősödött meg. A valóság az, hogy az e címke alatt futó pártok csoportja sok tekintetben heterogén erőt képez, és szélsőbaloldali, mérsékelt jobboldali és szélsőjobboldali pártokat egyaránt magába foglal. Általában nem törekednek az EU felszámolására, így közös program nem valószínű – egyelőre még egy szervezetbe is csak igen nehezen verődnek az euro-szkeptikusok. Hatásuk ezért elsősorban közvetett lesz – azaz a mérsékelt pártok nyilván érzik az állampolgárok üzenetét. Jól látható, hogy a nemzeti politikában EU-ellenes, radikális politikusok az Európai Parlamentbe kerülve finomítanak politikájukon, és sok esetben jóval középutasabb csoport tagjai lesznek. Így az Európai Parlamentben továbbra sem várható kifejezetten integráció ellenes hangulat, a
rendszerellenes erők látványosan kezdenek belesimulni a rendszerbe.


Reform, de nem kilépés


Baloldalról mindössze két párt szorgalmazza a kilépést az Unióból: a görög kommunisták és a dán Népi Mozgalom az EU Ellen. A legtöbb egyéb, euro-szkeptikusnak minősített baloldali párt enyhébb változásokat, többnyire nagyobb demokráciát és szigorúbb szociális és/vagy környezetvédelmi intézkedéseket szorgalmaz. A másik egyértelmű trend, hogy mind a baloldalon, mind a jobboldalon meghatározó az enyhe reformvágy a radikálisabb megfontolásokkal, kilépési szándékokkal szemben. Mind a baloldali, mind a mérsékelt jobboldali pártok esetében a legnagyobb csoportot az átalakított, reformált Unió hívei alkotják. Azaz: bár nyilvánvalóan jelentősen csökkent az EU integráció iránti lelkesedés az elmúlt években, az európai projekt átütő sikerét mutatja, hogy még mindig kevesen tudják elképzelni vagy merik felvállalni az Unió felszámolását, vagy országuk Unión kívüli létét.

A fejlemények nemcsak tovább gyengítették a szociáldemokraták pozícióit számos országban, de kezdték veszélyeztetni a konzervatív jobboldalt is. A mérsékelt jobboldal 2009-ben még 18 országban volt a legjelentősebb erő, ma már „csak” 14-ben, míg az 2014-ben a mérsékelt baloldalnak 7 országban még az első három helyezett közé sem sikerült bejutnia az európai választásokon.

Vita – ezúttal is a Fidesz nélkül

Matthias Micus, a göttengeni Demokráciakutató Intézet munkatársa a nemrég Budapesten járt világhírű filozófust, Jürgen Habermast idézte: ha az “alsó osztályok” leszakadnak, a demokrácia könnyen a szélsőségesek prédája lesz. A szélsőjobb előretörése pozitívan is hathat, mert ráébreszthet, hogy az EP, az EU jövője érdekében cselekedni kell, demokratikusabb, szociális Europát kell teremteni. Szól a figyelmeztetés a szociáldemokráciának is, amely hanyatlik, elszakadt a biztonságot kereső munkásosztálytól, s az így más utakat keres. Megerősítette e véleményt Pogátsa Zoltán, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára, hangoztatva: az MSZP-nek óriási felelőssége van a Jobbik megerősödésében.

A másik politikai tábort G. Fodor Gábor képviselte sajátos nézeteivel, a Századvég Alapítványtól: többek között azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az EU liberális képződmény.... Kerekasztal-vitát is rendeztek új magyar Európa-parlamenti képviselők részvételével, ám a Fidesz ezúttal sem kívánt társaival vitára állni – csak ellenzéki pártok képviselői tettek eleget az SPD-alapítvány meghívásának.
.