Emlékeim Göncz Árpádról

Miért cipeled azt a nagy pilótatáskát? – kérdezte Göncz Árpád a liftben. Mert így látják, hogy értelmiségi dolgozó vagyok – válaszoltam. Akkor én is vásárolok egy ilyet – mondta.

A jeles államférfinak február 10-én volt a 92. születésnapja; gyermekei alapítványt hoztak létre az 1956-os forradalom emlékének, a magyar demokratikus és szabadelvű hagyományok ápolásának segítésére. A jövőben előadásokat, kiállításokat szerveznek, honlapot működtetnek, és támogatják Göncz Árpád műveinek, a róla szóló publikációknak a megjelenését is.

Mindannyiunk elnöke volt a most 92 éves Árpi bácsi, akinek gondolatai, cselekedetei mindig humanizmust tükröztek. Amikor a parlament üléstermében üres szócséplés volt, meglátogattam dr. Szúnyogh Károlyt, az elnöki hivatal államtitkárát, akinek a szobája Göncz Árpádé mellett volt. Ott sokszor összefutottam az elnök úrral is – maradandó élmény volt minden beszélgetés.

Egyszer a hajdúszoboszlói középiskolások kísérő tanáraikkal kerestek fel az Országházban, akiket végigvezettem a ház nevezetességein, és a végén bementem Göncz Árpádhoz. Megkérdeztem, hogy a diákok bejöhetnek-e a dolgozószobájába. Ez természetes – mondta. Sohasem felejtem el azt a sok kíváncsi tekintetet, az ünnepi csendet, amikor a több mint harminc diák belépett a szép szobába, és Göncz Árpád sokáig beszélgetett a fiatalokkal. A látogatás végén elővett egy tollat, és mindegyik diáknak, illetve Vida Valéria és Árváné Márton Erzsébet tanárnőknek átnyújtotta az autogramját.

2000. október 10-én Koppenhágában II. Margit királynő fogadta az Áder János vezette parlamenti delegációt, és a beszélgetés során őfelsége elsősorban Göncz Árpádról érdeklődött. A delegáció tagjaként igyekeztem részletesen ecsetelni a munkásságát. Köztudomású, hogy Göncz Árpád a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokban is közvetlenségével, emberségével, széles látókörével vívott ki megbecsülést, ami egyben a magyar nép megbecsülését is jelentette.

Takács Imre
Hajdúszoboszló