Elképesztő: teljesen átformálták az ország első emberét
Amikor Kim Dzsong Un 2010 szeptemberében először szerepelt a nyilvánosság előtt Észak-Korea valószínű jövendő vezetőjeként, annyira emlékeztetett nagyapjára, hogy sok észak-koreai néző sírva fakadt a tévéközvetítés láttán.
"A kormányzat azt szeretné elérni, hogy a lakosság Kim Dzsong Unban a nagy vezető, Kim Ir Szen megtestesülését lássa - magyarázta Kvang In, a North Korea Strategy Center nevű szöuli kutató központ illetékese. - Felhizlalták és alaposan kioktatták, talán még plasztikai műtétet is végeztek rajta" - írja a
hirado.hu .Az eredmény: az örökös olyan, mintha nagyapjának a másolata lenne. Ugyanúgy üti össze a tenyerét, amikor tapsol, ugyanúgy hátrahúzott vállal és előretolt pocakkal jár, ugyanúgy simára borotválja arcát.
Nyilvánvaló, hogy jól olajozott gépezet dolgozik az új vezető arculatának kialakításán. Az a stratégia, hogy Kimmel nagyapja személyiségét vétetik fel, illetve dinasztikus utódlásának igazolására és megerősítésére a Nagy Vezér iránti nosztalgiát használják fel, nemcsak a fiatal vezető saját történetének rövidségét érzékelteti, hanem nagyapjának és apjának az ő vezetésére vetülő hosszú árnyékát is.
"Amikor az észak-koreaiak Kim Dzsong Unt látják, a 33 éves Kim Ir Szenre gondolnak" - fejtette ki a The New York Times című amerikai lapnak An Csan Il, az észak-koreai hadsereg egyik délre átszökött tisztje. Ezzel 1945-re célzott, amikor Kim Ir Szen, a koreai függetlenségért küzdő partizánvezért a hivatalos phenjani történetírás szerint mosolygó felszabadítóként vonult be Phenjanba. (Valójában az amerikaiak és a szovjetek szabadították fel Koreát a japán uralom alól, majd felosztották egymás között.)
Kim Dzsong Un magabiztos fellépése viszont nagyapjáéra emlékeztet, akit az észak-koreai tankönyvekben és falfestményeken gyakran ábrázolnak gyerekek és munkások körében. Szélesen mosolyog, levest kóstol egy iskolai konyhában, belekarol a munkásokba, felmászik egy harckocsira a katonákhoz, átöleli a fiatal pilótákat, akik könnyek között vetik magukat kebelére, és közelebb húzza magához a veterán tábornokokat, hogy tanácsokat adjon nekik.
Otthonosan mozog ebben a szerepben, a nemzet atyjaként, ahogy nagyapjára vagy a régi koreai királyokra tekintettek alattvalóik. Korántsem biztos azonban, hogy a dolgok olyan simán alakulnak Phenjanban, ahogy a látszat mutatja.
