Elegancia

„On n’aura que l’élégance, c’est tout!” (Csak az elegancia, ez minden!) – mondogatta Talleyrand, aki politikailag Napóleont is túlélte. Eleganciában és szellemességben meg főként.

Jól érezte, sőt tudta, hogy az elegancia a civil társadalom alapvető kötőszövetének, a citoyennetének – amit ma polgári értékrendnek is nevezünk – az alapja. Annak a társadalmi együttéléshez szükséges viselkedésformának, ami mindennapjaink zavartalanságát, sőt kellemetességét lenne hivatva biztosítani. És ez az, ami mai politikai közbeszédünkből hiányzik.

Nemcsak hogy hiányzik, de a helyét valami egészen útszéli bárdolatlanság foglalja el. Ezúttal arra az éppen időszerű vagdalkozásra célzok, ami Navracsics Tibor, hányatott múltú és jobb sorsra érdemes külügyérünk EU-biztosi jelölése körül a sajtóban zajlik.

Ugyanaz történik most is, mint öt éve, Andor László jelölésekor, amikor a Fidesz közleményében ekképp (is) szólt: „Ezen okokból kifolyólag Andor László az egyik legsúlytalanabb a 27 biztosjelölt közül.” Ugyanezt (szinte szó szerint másolva) olvashatjuk Navracsics Tiborról ma az ellenzéki sajtóban.

Jó ideje tudható, sőt tapasztalható, hogy a Bibó Kollégiumból kikerült mai parlamenti kurzus legénykéi nem kaptak ott oktatást sem jó modorból, sem eleganciából. Egyetlen kivételes oktatójukat leszámítva erre nem is számíthattak. Meg is látszik rajtuk!

Azonban! A polgári demokratikus ellenzéknek nem kellene majmolnia a faragatlanságot. Hagyják meg ezt a kurzus mindenféle szóvivőinek és borzos bajszú ideológusának.

Magyarország érdeke most mindenkitől azt követeli, hogy kívánjunk sikeres uniós munkát Navracsics Tibornak, amiből hazánknak előnye és elismertsége származhat.

Így talán még elegánsak is lennénk.

Kuthi Csaba, Tállya