El sem mennek a reményvesztettség vagy a félelem miatt
Arra a hírre, hogy a nyugdíjasoknál abbamarad a kompenzáció, nem lesz sem indexált, sem inflációt követő nyugdíjemelés, kilencvenéves rokonom azt találta mondani: végre megvan az első dolog, amiben a bal- és jobboldal közösen hallgat, és talán egyet is ért. Ez a nyugdíjasok lenyomása. Persze a szakértők rögtön elmagyarázzák, hogy hát a költségvetés és a hiány, a GDP meg az árfolyam, a világgazdasági válság meg a nemzetközi helyzet, a szomszéd országok hasonló problémái stb.
Szegény nyugdíjas meg csak néz és hallgat, és azon gondolkodik, vajon tényleg ilyen fölösleges a hazának. Már azt sem érdemli meg, hogy legalább korteskedjenek a szavazatáért?
Erre a hárommillió emberre szeretném felhívni nagyra becsült politikusaink figyelmét. Akiktől most mindent el lehet venni, mert úgysem számítanak potenciális szavazónak, hiszen
összezavarodtak, el sem mennek a reményvesztettség vagy a félelem miatt.
Tisztelt politikus urak! Legalább azt a tudatunkat erősítsék, hogy választópolgárai vagyunk egy országnak, amelynek legalábbis az alkotmánya szerint egyenrangú tagjának számítunk. Nem a nyugdíjfolyósítás napja most a legfontosabb ügy, hanem az érzés, hogy igen, szükség van még ránk, legalábbis az ország egészét érintő kérdésekben.
Tessék egy kicsit tisztességesen lobbizni a szavazatunkért!
Végvári József
E-mail
