Egyesülési emlékmű Berlinben

A cél az volt, hogy egyfajta nemzeti jelkép álljon a főváros szívében, amely emlékeztet a kelet-németek 1989-es békés forradalmára s a rákövetkező újraegyesülésre. Jelképes, a kor szellemének megfelelő helyet is jelöltek ki az emlékműnek: azt, ahol a háborúban elpusztult egykori uralkodói kastély előtt Vilmos császár lovas-szobra állott.

A rendkívüli feladat nem meglepően rengeteg művészt vonzott: a 2009-ben kiírt ötlet-pályázatra ötszáznál több terv érkezett. A második meneten már csak 386-an vettek részt, majd az illetékesek 33 pályázót kértek fel elgondolásának részletes kidolgozására. Azokból végül 28 készült el, a modelleket hónapokon át a közönség is megtekinthette. A bírálóbizottság végül három művészt bízott meg tervének - módosított - végleges kidolgozására. A háromból végül a stuttgarti Milla építésziroda és Sasha Waltz, a neves koreográfus (egyébként építész lánya) tervét fogadták el.

Az emlékmű neve, „Bewegte Bürger” kettős jelentésű. Egyrészt arra utal, hogy a két német állam lakóit megindították, mozgásba hozták a drámai változások – másrészt az emlékmű valóban mozogni fog…. 55 m hosszú, 20 m széles hinta-formájú rámpáról van ugyanis szó, amely – miközben mozog rajta megfelelő számú látogató, legkevesebb ötvenen - enyhén elhajlik az egyik vagy a másik irányba. Mintegy igazolva: ha az emberek együtt elindulnak, mozgásba tudják hozni a dolgokat. A mozgó emlékművet a ’89 őszi békés kelet-berlini forradalom képei díszítik s ott lesz rajta a tüntetők híres jelszava: „Wir sind das Volk”, mi vagyunk a nép. A parlamenti pártok lényegi egyetértésével elfogadott tervet 2-3 év alatt valósítják meg, 10 millió eurós költséggel.

A rendkívüli pályázat rendkívüli ötleteket is hozott. Az alábbi, Stephan Balkenhol műve, Willy Brandt híres térdhajtására utal a varsói gettó helyén - s arra, hogy hajtsanak térdet az önkény áldozatai előtt.

Alább még néhány érdekes terv - köztük egy bizarr is