Egy kisebb városnyi magyar menekült Ausztriába
"Háromszázezerért többet lenyel az ember"
Ma már egy nagyobb magyar város lakossága dolgozik Ausztriában. Sokan közülük ingáznak a két ország között, hajnalban kelnek, és este érkeznek vissza a családjukhoz. Csak a pénz miatt csinálják?
Közel 17 ezerrel nőtt a magyar munkavállalók száma Ausztriában azután, hogy az osztrák munkaerőpiac tavaly májusban megnyílt az unióhoz 2004-ben csatlakozó tagországok állampolgárai előtt. Ezzel együtt ma körülbelül hatvanezer magyar, azaz egy nagyobb méretű hazai város lakossága dolgozik nyugati szomszédunknál. A legtöbben a vendéglátás, a turizmus, illetve az építőipar területén találtak munkát. Vas megyéből nemcsak tavaly májustól, de a rendszerváltás óta rengetegen járnak át a szomszédos Burgenlandba dolgozni, de egyre többen messzebbre is elmennek, akár napi több óra utazást is vállalva - írta a Magyar Narancs.
„Budapesten is ennyit közlekedtem”
Fece éjszakai recepciós egy szállodában. Teljes munkaidőben dolgozik, heti 40 órát. A hotelban a felszolgálók harmada, a recepciósok fele magyar, de vannak szakácsok és takarítók is. „Szombathelyről ingázom, az odaút 50 kilométer. Megéri így a benzinköltséggel együtt, mert itt létezik az ún. Pendlerpauschale, ami azt jelenti, hogy adó-visszatérítés formájában támogatás jár az ingázóknak.” Fece nem azok közé tartozik, akik az itthoni munkanélküliség elől „menekültek” ki, ugyanis volt munkahelye Budapesten. A két fizetést azonban össze sem lehet hasonlítani: „Ausztriában három-négyszeresét lehet megkapni ugyanazért a munkáért, mint itthon. Ehhez jön még a 13. havi fizetés, amit július elején kapunk, és a 14. havi, amit decemberben. Ez törvény szerint jár, azaz minden hivatalos, bejelentett munkahelyen adniuk kell.”
A 30 éves fiatalember kiemeli: a jó nyelvtudás fontos. „Arra nagyon figyel a főnökünk, hogy mindenki jól beszéljen németül, és arra is, hogy azok, akik a vendégekkel érintkeznek, úgy beszéljék a nyelvet, hogy ne lehessen érezni akcentust.” A főnök, aki ebben a szállodában tulajdonos és üzletvezető is, Fece szerint nem tesz különbséget magyar és osztrák munkavállaló között. Az ingázásról pedig azt mondja Fece: „40-50 perc az út, de Budapesten is eltelt ennyi időm a közlekedéssel, sőt, ott voltak olyan munkatársaim, akik ennél sokkal többet utaztak naponta.”
Folytatás a kinti életről a
Magyar Narancsban.