Egy hercegi dinasztia vége

Igaz, ha szigorúan vesszük, ez a búcsú már 12. Pál herceg 1989-es halálakor bekövetkezett, de özvegyét mindvégig azonosították a hercegi családdal. Nemcsak a személyének szóló szeretet és tisztelet miatt, hanem mert tevékenységével folytatta a dinasztia hagyományait. Sok mindent egyesített, ami máskor inkább elválaszt. Polgári származásúként került a nagy múltú nemesi családba, azonosult az arisztokrácia legjobb értelemben vett viselkedési formájával, élete pedig valóságosan kötött össze három országot. Koporsóját magyar, osztrák és svájci zászló kísérte.

Senki nem állítja, hogy könnyű élete lett volna. A néhány éve az Esterházy Magánalapítvány felkérésére a hercegnéről dokumentumfilmet készítőknek nem került különösebb fáradságukba izgalmassá tenni ezt a történetet.

Dr. Ottrubay Dezső törvényszéki elnök lányaként született 1920-ban Budapesten. Már hétévesen balettórákat vett, technikáját Párizsban tökéletesítette. A Budapesti Operaház balett-táncosnőjeként alig 24 évesen megkapta a primabalerina assoluta címet. Jelentős szerepeket táncolt, s emellett tanított is: 1939-ben jelent meg Ritmus és tánc című könyve.

Az Operaház volt az élete, rajongók sokasága vette körül. Egyikükkel, Esterházy Pál herceggel – akit 1944-ben egy légópincében ismert meg – szerelem szövődött: 1946-ban összeházasodtak. Ottrubay Melinda akkor felhagyott a tánccal, hátat fordított karrierjének. A fejedelmi élet örömeiből már szinte semmi sem jutott neki. Két év boldogság után a herceget letartóztatták, s a Mindszenty-perben koholt vádak alapján 15 év fogságra ítélték, vagyonát elkobozták. A magát mindig magyarnak valló család sarja nem fogadott el külhoni segítséget, nem kötött kompromisszumot. Melindára a félelem, a nélkülözés, a megaláztatás és a harc évei vártak.

Színészi technikák birtokában, betegséget színlelve sikerült kivonnia magát a kitelepítés alól. Azokban az időkben fordítóként keresett pénzt, járta a hivatalokat, csomagokat és leveleket juttatott be férjének a börtönbe. A kérvények, kapcsolatok nem segítettek, a hamis vádak cáfolata süket fülekre talált.

A szabadulást csak 1956 hozta meg. A gyermektelen házaspár nyugatra menekült. Kismartonban épp csak megálltak. A meggyőződéses royalista herceg azonban nem bízott az akkor már független Osztrák Köztársaság kormányában, ezért Zürichben telepedtek le. Hosszas pereskedés következett a birtokok tulajdonviszonyai ügyében: Pál herceg, felesége minden igyekezete ellenére, 1989-es haláláig nem békült ki az osztrák hatóságokkal.

Végrendeletében feleségét tette meg az akkor 15 milliárd schilling értékűre (1,3 milliárd euróra) becsült vagyon kizárólagos örökösévé, a birtokok teljes jogú kezelőjévé. A vagyonhoz 21 kastély, 60 gazdaság, 414 falu, 350 ezer hektárnyi erdőterület tartozik, nem beszélve a Fertő-tó jelentős részéről.

Melinda hercegné új életet kezdett. Burgenland népe lélegzet-visszafojtva várta, mi történik a tartomány területének tíz százalékát kitevő birtokokkal. A hercegné pedig a családi hagyományok folytatása, a birtokok egyben tartása és továbbműködtetése mellett döntött, fontos célként tűzve ki a történelmi és kulturális emlékek őrzését, ápolását.

Elhatározásának az akkor még Zürichben élő hercegné iránti tisztelet és szeretet lett a jutalma. Burgenlandban kicsik és nagyok fújják az Esterházy hercegek történetét. Tudják, hol a helye történelmükben a nemesi családnak, amely a XVII. századtól segítette a Habsburgok törökellenes harcait. Ennek elismeréséül adományozta I. Lipót császár 1687-ben a hercegi címet I. Esterházy Pálnak, Magyarország nádorának. A következő hercegek liberalizmusukkal és humanizmusukkal vívtak ki népszerűséget, művészetpártolásuk máig érezteti hatását. Kismartonban muzsikált és komponált 30 éven át Haydn, a hercegek padig jó ízléssel vásároltak a II. Miklós által alapított galériába műkincseket, gyűjtöttek könyveket.

A család időnként politikai szerepvállalást is követelő felemelkedésének és vagyonosodásának a Monarchia bukása vetett véget. A cseh- és horvátországi birtokok az első világháború után vesztek el, a magyarországiakat a második világháború után államosították. A szovjet csapatok kivonulása után a burgenlandi birtokok, a várak és kastélyok Esterházy-tulajdonban maradtak ugyan, ám egy megállapodás értelmében – jelképes díj fejében – a tartomány kibérelte ezeket kulturális célokra; egészen 2010-ig, amikor a szerződés lejárt. Azóta minden feladatot átvett a hercegné által 1992-ben létrehozott s az első perctől kezdve példásan működő három alapítvány. Melinda hercegné célja nem csak az állagmegóvás, a kincsek megőrzése volt. Gondolt a védelmükre az esetleges családi viszályokkal szemben is, és biztosítani akarta a kulturális örökség e fontos részének ápolását. A mecenatúra pénzügyi alapjait a 2003-ben alakult Esterházy Betriebe GmbH hivatott megteremteni.

S hogy mit jelent ez a hétköznapok gyakorlatában? A hercegné közreműködésével jött létre a Fertő Tavi Nemzeti Park, nevéhez óvodák, idősotthonok létesítése, holokauszt-túlélők támogatása fűződik. Haydn-fesztiválok a történelmi helyszínen, állandó és időszakos kiállítások a családi kastélyokban, az ősgaléria megnyitása a fraknói várban, a gyűjtemény és az épületek folyamatos karbantartása, kortárs művészek felkarolása, a könyvtár visszaszerzése az oroszoktól, és rengeteg olyan ötlet, amelyre a nagy elődök büszkék lennének. Igaz, az utóbbiak már jó ideje nem Melinda hercegnétől származnak. Ő előrehaladott kora miatt 2002-ben unokaöccsét, Ottrubay Istvánt, a gazdasági társulás vezetőjét bízta meg az alapítványok igazgatásával is.

Utolsó éveit már maga is Kismartonban töltötte, igaz, visszavonultan, családi körben. A burgenlandiak szomorú szívvel lemondtak ugyan arról, hogy egy-egy rendezvényen lássák idősen is karcsú alakját, de jóleső volt a tudat, hogy köztük van, szerető családi körben él. No és azt, hogy az ügyeket teljhatalmú megbízottja láthatóan jól viszi. Ez utóbbiban most is biztosak lehetnek.