Egoisták klubjává süllyedt az unió

Szelestey Lajos sajtószemléje

BBC
A budapesti tudósító azt tapasztalta a szerb határon, hogy a szögesdrót nem tartóztatja fel a menekülteket. A múlt hónapban ötszázötvenen léptek illegálisan magyar földre, ebben a hónapban pedig már több mint ezerkétszázan. A rendőrség szerint a legtöbben lyukat vágnak az akadályon, vagy átmásznak rajta. A többség pakisztáni, iráni és marokkói, és azért próbálkozik Magyarország felé, mert lezárult előttük az út Szlovénia és Ausztria felé. Megugrott számuk aggasztja a hatóságokat. Február első három hetében többen jöttek, mint egy évvel korábban, pedig akkor még szó sem volt a határzárról. De ha bejutnak és elfogják őket, akkor bíróság elé kerülnek. Közben Pintér Sándor lezáratott három vasúti átkelőt Horvátország felé, nehogy a menekültek megint a síneken tudjanak belépni.

Süddeutsche Zeitung
A brüsszeli megállapodást csakis az igazolja, hogy végzetes lenne az unióra nézve, ha most kiválnának a britek. Ám az egyezség azt mutatja, hogy mennyire egoisták klubjává süllyedt le az EU. Cameron kipréselte a többiekből, hogy Londonnak a jövőben nem kell igazodnia az egyre szorosabb Európa tervéhez. Ez abszolút igazságtalan és sportszerűtlen, csak éppen nem volt más választás, mert menteni kellett, amit lehetett. Bizonyos erők kívülről és belülről egyaránt igyekeznek megbuktatni az európai programot. A pénzügyi és menekültválság, a neonacionalista pártok felemelkedése és Putyin fellépése agóniába hajtja az uniót. Ezért tudott Nagy-Britannia ilyen brutális módon zsarolni. De egyben feltárja, milyen rettenetes állapotban van a kontinens. Majdnem mindenki csak magának akarja kikaparni a gesztenyét. A briteken kívül tehetnek erről például a jelenlegi magyar és lengyel kormány hívei, akik igényt tartanak a sokmilliárdos brüsszeli támogatásra, csak éppen semmiféle szolidaritást nem tanúsítanak a menekültügyben. Miközben erős EU-ra lenne szükség, hiszen mindinkább visszaszorul a nyílt, demokratikus, liberális társadalom gondolata.

The New York Times
Rekviemet mond Európa fölött a lap vélemény rovatában egy francia szemleíró. Olivier Guez úgy ítéli meg, hogy a földrész minden eddiginél megosztottabb a terror, a menekültválság, a görög államadósság és az erősödő nacionalizmus miatt. Mindez meg is bénítja. Ráadásul távolodik egymástól a német és a francia álláspont arról, miként lehet fenntartani a biztonságot és a fellendülést. Márpedig ha ők ketten nem tudnak együttműködni, az az egyesült Európa végét jelenti. A legélesebb összecsapás a muzulmán és más migránsok ügyében várható közöttük. Merkel ragaszkodik a nyitott kapuk politikájához, és ezzel tartósítja, hogy a kontinens képtelen közös megoldást találni. Pedig Párizzsal közösen biztosan találnának középutat a fenyegetés figyelmen kívül hagyása és az ártatlan áldozatok megsegítése között. Mindeközben a hangulat igen rossz irányba halad. Az ijedt európaiak kicsiny, szuverén államaikba vonulnak vissza, amelyeket a jobboldal és az idegengyűlölet hajt. Magyarországon és Lengyelországban ezek az erők már át is vették az irányítást. Lehet, hogy jövőre ugyanez lesz a helyzet a franciáknál is. Hogy ezt az irányzatot meg lehessen fordítani, ahhoz vezetők kellenek. Az államfőknek fel kell készíteniük a polgárokat arra, hogy hinniük kell az európai békében és együttműködésben, ez alapfeltétel a nagyobb egységhez a 20. század megosztottsága és szörnyűségei után.

Kurier
Putyin Orbánra teszi a tétjét, és tetszik neki Európa megosztottsága. Az elnök a jelek szerint a faltörő kos szerepét szánja a magyar politikusnak, aki már a menekültválság előtt is Moszkva embereként tűnt fel Brüsszelben, lásd a Déli Áramlatot. Azonfelül minden erejével próbálta megakadályozni a szankciókat, és a Krím megszállásakor is megértést tanúsított az oroszok eljárásmódja iránt. Mindehhez jön még, hogy a magyar vezető hasonlóan konzervatív, homofób értékkánont követ, mint Putyin. Nem csupán csodálja annak tekintélyelvű vezetési stílusát, hanem bizonyos részeiben másolja is. Ez az alapja a férfibarátságnak, amit csak megerősítettek a szír fejlemények. Cserében az oroszok nyílt színi tapssal jutalmazták a szerb határon épített kerítést. Moszkva arra számít, hogy a belső ellentétek tartósan meggyengítik az EU-t, sőt lehet, hogy az működésképtelenné válik, akkor pedig jó esetben tartósan össze kell fognia a Kremllel.

Der Standard
Az osztrák kancellár máris készen áll, hogy tárgyaljon az unióból érkezett munkavállalók gyerekpótlékának csökkentéséről. Csak azt akarja kivárni, hogy a britek június 23-án a bennmaradás mellett voksoljanak a népszavazáson. Faymann szerint utána össze kell ülni és meg kell vitatni, hogy mi a további teendő Ausztria számára. Egy minisztériumközi munkacsoport már hetek óta elemzi a lehetőségeket, az eredményt a jövő hónapban jelentik be. A külügyi tárca néppárti vezetője szintén azt szorgalmazza, hogy vizsgálják felül az eddigi rendszert. Úgy gondolja, hogy a más tagállamból származó vendégmunkások egy darabig egy fillér juttatást sem kapnának. Emellett lejjebb vinné a családi pótlék szintjét is, miután Ausztriában tavaly 223 millió eurót fizettek ki ilyen címen. A listát a magyarok vezetik 7744 igénnyel, amire 72 millió eurót utaltak ki. A szélsőjobbos Szabadságpárt főtitkára a szigorításban megfelelő eszközt lát arra, hogy távol tartsák a szerencselovagokat és a megélhetési menekülteket.

Die Welt
Merkel-ellenes terven dolgozik az új „Ostblock” – írja a német konzervatív lap. A V4-ek prágai találkozóján az első számú téma az volt, hogy a macedón és a bolgár határ lezárásával szabályozzák a német menekültpolitikát. Leginkább Magyarország ügyködik ezen a terven, hiába szólt Németország, hogy az elképzelés súlyos helyzetbe sodorja a görögöket. A másik törekvés az, hogy elhárítsák a berlini szándékot, mármint hogy több százezer embert hozzanak Törökországból Európába. A négyek attól félnek ugyanis, hogy ha beindul az akció, utána rájuk lőcsölik a tömeg egy részét. Amúgy újabb törésvonal látszik kirajzolódni: az egyik oldalon vannak a keleti tagok és Nagy-Britannia, a másik oldalon a németek és a nyugati országok. És úgy tűnik, hogy nő a visegrádi csoport befolyása a térségben. Emögött persze mélyebb érdekek húzódnak meg. Így az, hogy Brüsszel bővítené az együttműködést, például közös pénzügyminisztériumot hoznának létre, továbbá a jövőben a döntéseket politikai kérdésekben kétharmados többséggel hoznák. A kelet-európaiak azonban mindezt ellenzik. Összeállnak, hogy hatékonyabbak legyenek, mert az ő számukra a több Európa kevesebb szabadsággal egyenlő. Úgy tűnik, mintha nem új Ostblock alakulna ki, hanem a német hegemóniával szemben visszatérne az Osztrák–Magyar Monarchia, beleértve Macedóniát és Szlovéniát. Ez így pompásan beleillik Orbán terveibe.