Bűnös, akire rámutatnak
Sokszor elmondták már, hogy szörnyű lesz, ha hatalomra jut a Jobbik, de nagyon evés szó esik arról, hogy mi is ezzel a baj.
Divat azzal érvelni – pl. Bolgár György állandóan ismételgeti –, hogy nem lehet röviden és érthetően elmondani a populista, demagóg beszéd ellenérveit. Így jutottunk odáig, hogy a náci jellegű párt népszerűsége egyre nő, mert sokan nem látják, hogy mi velük a baj.
Pedig nem igaz, hogy nem lehet bármit megmagyarázni – általános iskolai, középiskolai, vagy egyetemi szinten, ahogy azt a hallgatóság befogadni képes. Jó újságíró, riporter, szerkesztő, politikus számára ez nem lehet probléma.
Az egyik dolog, amire rá kellene világítani a büntetés és a bosszú közötti különbség. A BTK megfogalmazza, hogy mely tetteket kell bűncselekményként kezelni, és egyúttal meghatározza a büntetés mértékét is. A bosszú teljesen más kategória, ennek alapja az ellenszenv. Bárki elszenvedőjévé válhat és a büntetés mértéke tetszőlegesen súlyos lehet.
A Jobbik által emlegetett és nagyon népszerű számonkérés ezért veszélyes: olyan világba vezet, ahol az a bűnös, akire rámutatnak, és a büntetés mértékét a harag szabja meg.
A másik baj a gazdasági programmal van. Mert ha hatalomra jutnak, és kidühöngték magukat, el kell dönteni, hogyan tovább?
Népszerű nálunk a multik, a külföldi beruházók szidalmazása, pedig legalább két alapvető dolgot hoztak és hoznak Magyarországra: tőkét és magas szintű technológiát.
Ha elzavarnánk őket – akár gazdasági, akár hatalmi eszközökkel –, akkor kivonnák a tőkéjüket, ha pedig erővel elvesszük, akkor gazdasági blokád alá vonják Magyarországot. Mindkét esetben összeomlana a gazdaságunk, megszűnne a forint konvertibilitása, vásárolni csak nemzetközileg elismert pénzeszközért tudnánk, valutakészletünk így gyorsan elapadna. Kiürülnének az üzletek, mindaz, ami elromlik, úgy is maradna. Fokozatosan leállnának az informatikai hálózatok, a vezetékes telefonok és a mobilok, az elektronikus média, a közlekedési eszközök, mert mindezekben olyan alkatrészek működnek, amelyek javítását, cseréjét nem tudjuk hazai gyártással biztosítani. Nemcsak az iparra, de a mezőgazdaságra is érvényes ez, hiszen a mai terméseredményeket biztosító gépek, vegyszerek is magas szintű technológiával készülnek.
Visszazuhannánk az ötvenes évek elejének színvonalára, a szegényes ellátás, az alacsony életszínvonal, a fejletlen ipar és a gyenge terméseredményt hozó mezőgazdaság országa lennénk.
Dühből nem lehet építkezni, dühből csak rombolni lehet.
Ilyen és hasonló érveket kellene megfogalmazni – lehetőleg nálam rövidebben és érthetőbben –, és azután elmondani minden fórumon, ahol szót kapnak és annyiszor, ahányszor csak lehetséges.
Faragó György