Botrányok a futball körül
Az olyan hírekhez már hozzászokott a közvélemény, amelyek a NOB (Le Monde: „A világ legantidemokratikusabb és feltehetőleg egyik legkorruptabb nemzetközi szervezete”) vesztegetési ügyeiről szólnak. Most két nagy nemzetközi labdarúgó-szövetség, a FIFA és az UEFA került a botrányok középpontjába. KASZA LÁSZLÓ írása.
Az első ügyet a konzervatív angol The Sunday Times hozta nyilvánosságra. E szerint a FIFA végrehajtó bizottságának két tagja, a nigériai Amos Adamu és Tahiti képviselője, Reynald Temarii, a FIFA alelnöke közölte a két angol újságíróval, aki amerikai üzletembernek adta ki magát, hogy „bizonyos ellenszolgáltatás fejében” hajlandók szavazatukat „megegyezés szerinti országra adni” a 2018 és a 2022-es labdarúgó-világbajnokság helyszínének december 2-én Zürichben sorra kerülő választásán. Adamu ötszázhetvenezer, Temarii egymillió-hatszázezer eurót kért a „szívességért”. A pénzt mindketten hazájuk sportéletének fellendítésére kívánták fordítani. A velük londoni és kairói hotelekben folytatott beszélgetést a két újságíró titokban videokazettára rögzítette, és közzétette.
Blatter FIFA-elnök először a szokásnak megfelelően „alaptalan vádaskodásról” beszélt. Viszont a két gyanúsított első nyilatkozatai részleges vallomásnak tekinthetők. Temarii alelnök beismerte, hogy „helytelen volt így nyilatkozni”, de biztosította a FIFA-t „abszolút lojalitásáról”. Adamu pedig, aki már a 2003-as Pánamerikai Játékok kapcsán is korrupciós botrányba keveredett, szintén közölte, hogy „tévesen, de jóhiszeműen” cselekedett.
Blatter ezután nyilatkozási tilalmat rendelt el a FIFA vezetőinek. Maga tartott sajtókonferenciát: „A labdarúgósport szomorú napjait éljük, de elég erősek vagyunk a megtisztuláshoz.” Bejelentette, hogy „a legszigorúbb, minden részletre kiterjedő, az érintett személyekre tekintet nélküli” vizsgálatot rendelt el. Lefolytatását a FIFA etikai bizottságára mint „semleges, független testületre” bízta. A jelen lévő újságírók nem tudták, hogy nevessenek-e, vagy sírjanak. Blatter kezében egy kiadvány volt, ezzel a felirattal: „My Game is Fair Play.”
Szokás szerint
Az etikai bizottság október 18-án ülésezett. Ami ott elhangzott, szokás szerint titok. De az eredmény nem. Felfüggesztették a két bizonyítottan megvásárolható végrehajtó bizottsági tagon kívül a testület további négy tagját, Tunézia, Mali, Tonga és Izmael képviselőjét is. Ez azt jelenti, hogy a megvesztegethetőség megalapozott gyanúja merült fel a FIFA huszonhárom tagú legfelsőbb szervezetének egyharmada ellen. És miután a kérdéses videofelvételen Temarii alelnök azt is mondta, hogy két, a világbajnokság megrendezésére pályázó ország képviselője is megkörnyékezte, így valamennyi jelölt ellen is vizsgálatot kezdeményeztek.
A nemzetközi sajtó sportpolitikával foglalkozó tagjai tudni vélik, hogy különösen Oroszország és Katar képviselői lobbiznak tömött aktatáskával a döntéshozók körül. Az oroszoknak van ebben gyakorlatuk. Putyin emberei a sportvilág meglepetésére 2007-ben megszerezték – az esélyes Salzburg előtt – Szocsi számára a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. A kicsi, de gazdag Katar pedig kellő anyagi háttérrel és egy hangzatos szlogennel reklámozza magát: „Egyik százezres stadionunkból át lehet látni a másikba.”
A FIFA december 2-ára Zürichben tervezett végrehajtó bizottsági ülésének érdekessége, hogy a szervezet történetében most döntenek először két soron következő vb helyszínéről. Így érthetően nagy a tolongás. 2018-ra pályázik Anglia, Oroszország, közösen a spanyolok és a portugálok, valamint Hollandia és Belgium. 2022-re pedig az Egyesült Államok, Ausztrália, Katar, Japán és Dél-Korea szeretné elnyerni a rendezés jogát. Ám a történtek után nem biztos, hogy a tervezett időben a döntő ülést meg is tartják.
Az eset megtépázta nemcsak a FIFA, de az elnök, Joseph Blatter tekintélyét is. Lassan feledésbe megy, hogy az ő első megválasztása körül is voltak 1998-ban korrupciós bonyodalmak. Nyáron bejelentette, hogy jövőre negyedszer is megpályázza az elnökséget. Blatter nem igazán visszafogott, ha a személyéről van szó. Szerinte a FIFA-t olyan világszervezetté tette, amely jelentősebb a katolikus egyháznál. Ezt a blaszfémiát súroló kijelentést igyekezett jóvátenni annak a hírnek a terjesztésével, hogy hetenként egyszer lemegy a zürichi FIFA-központ kápolnájába, és egyedül hangosan elénekli a „Groáer Gott wir loben dich” (Nagy Isten, dicsérünk téged) kezdetű egyházi éneket. Azt pedig többször kijelentette nyilvánosan, hogy a dél-afrikai olimpia odaítélésében játszott szerepéért megérdemelné és el is fogadná a Nobel-békedíjat...
Eskü alatt
A másik botrány az Európai Labdarúgó Szövetségben (UEFA) robbant ki. Ezt ugyan kissé háttérbe szorítja a FIFA-ügy, de éppúgy jellemzi a világ legkedveltebb sportját beszennyező vezetők mentalitását, mint az előbbi. Ezúttal a 2012-es labdarúgó-Eb helyszínének odaítélése körüli, állítólagos vesztegetésről van szó. Ismeretes, hogy 2007-ben nagy meglepetésre az UEFA végrehajtó bizottsága Ukrajnának és Lengyelországnak ítélte a nagy esélyekkel induló olaszok (valamint a magyar–horvát duó) előtt az Eb rendezési jogát.
Pyros Marangos, a ciprusi labdarúgó-szövetség korábbi pénztárosa most októberben sajtókonferencián jelentette be, hogy bizonyítékai szerint Ukrajna és Lengyelország vesztegetéssel jutott az Eb-rendezés jogához. Állítása szerint hiteles dokumentumai és tanúi vannak arra, hogy az UEFA négy vezetőségi tagjának tizenegymillió eurót fizettek egy ciprusi ügyvédi irodában a két kelet-európai országra adott voksukért.
Marangos hozzátette, hogy tanúi készek bíróság előtt eskü alatt bizonyítani állításukat. Az elmúlt hónapokban többször felajánlotta az UEFA vezetőinek, hogy bemutatja a dokumentumait, de ők nem mutattak érdeklődést. Végül megegyezett a szövetség jogtanácsosával, Peter Limacherrel egy júliusi találkozóban. A találkozót két nappal a kitűzött időpont előtt lemondták Zürichből. Az idevonatkozó e-mail-váltást Marangos szintén bemutatta a sajtónak.
Az ügy kirobbanása után az UEFA főtitkára írásban kért bocsánatot, hogy Marangos e-mailjeit „sok elfoglaltsága miatt” csak most válaszolja meg. Egyben ultimátumszerűen felszólította a ciprusi funkcionáriust, hogy bizonyítékait két napon belül mutassa be Zürichben. Marangos azt válaszolta, hogy a történtek után bizonyítékait csak személyesen hajlandó átadni a bíróságnak vagy a rendőrségnek, mert nem bízik többé az UEFA-ban. A szövetség erre feljelentette a bíróságon Marangost. Időközben a román államügyészség vizsgálatot indított az ország labdarúgó-szövetségének vezetője, Mircea Sandu ellen.
A tényt többen úgy magyarázzák, hogy esetleg ő az egyik megvesztegetett.
Nem nyilatkoznak
A nemzetközi sajtó megütközéssel kommentálja az UEFA-vezetők érthetetlen, titkolózó magatartását. A Neue Zürcher Zeitung kérdésére például, hogy miért zárkóztak el több mint egy éven át Marangos meghallgatása elől, egy szóvivő, aki még a nevét sem volt hajlandó elárulni, csak annyit mondott: az UEFA nem nyilatkozik egyetlen a témához tartozó kérdésben sem. Ez a magatartás erősíti a feltételezést, hogy a szövetségnek titkolnivalója van az ügyben, esetleg a vezetőségi tagjait akarja védeni.
