Bojkott Ukrajnában

Igaz ugyan, hogy pillanatnyilag az ukrán diktatúra és vezetője, Viktor Janukovics áll a felháborodott támadások célkeresztjében, de ne feledjük: a jövő évi jégkorong-világbajnokság rendezésének jogát a szovjet utódállamok egyik legkegyetlenebb diktátora, Alexandr Lukasenko Fehéroroszországa kapta. Múlt héten pedig egy másik szovjet utóddiktatúrában, Azerbajdzsánban rendezték az Eurovízió zenei fesztiválját. Ezeket is bojkottálni kellene a demokratikus országoknak?

Nagy nemzetközi sportesemény bojkottja mindig politikai döntés eredménye volt. Washingtoni kezdeményezésre számos nyugati ország bojkottálta 1980-ban Afganisztán szovjet megszállása miatt a moszkvai olimpiát. Válaszul a szovjet befolyás alatt álló országok maradtak távol négy évvel később a Los Angeles-i játékoktól. De a NOB, a FIFA és az UEFA megadta az olimpiai játékok, illetve labdarúgó-világ- és -Európa-bajnokságok rendezésének jogát milliókat elnyomó diktatúráknak is.

Rendezhetett olimpiai játékokat három évvel uralomra jutása után Adolf Hitler, pedig akkor már érvényben voltak a nürnbergi faji törvények, amelyek tiltották zsidó orvosok, ügyvédek, kereskedők tevékenységét. A mexikói diktatúrának is megvolt a maga olimpiája 1968-ban, pedig Echeverría belügyminiszter (később államelnök) belelövetett az olimpia ellen tüntető tömegbe (négyszáz halott). Nem lehet pontosan tudni, hogy az 1978-as labdarúgó-világbajnokság idején hány halálos áldozata volt a katonai diktatúrának Argentínában, de azt igen, hogy a tábornokok bukása után harmincezerre becsülték az áldozatok számát. És persze megrendezhette a „béke és barátság nemes nemzetközi versenyét” (Pierre de Coubertin) a két kommunista világhatalom, a Szovjetunió és Kína is. Olyan rendszerek, amelyek áldozatainak számát mindkét esetben több tízmillióra teszik.

Kétségtelen, a diktátorok szívesen tetszelegnek a sport támogatóinak szerepében. Ismerik propagandaértékét, és igyekeznek rajta keresztül javítani nemzetközi megítélésükön. Egyidejűleg saját népük nemzeti érzésére apellálva próbálják feledtetni napi keserveit. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyik törekvés sem jár tartós sikerrel. Tudjuk, hogy az olimpia nyomán sem a Szovjetunióban, sem Kínában nem tört ki a demokrácia, az emberek pedig fásult beletörődéssel viselik az elnyomást.

Persze az igazi felelősség a nagy nemzetközi sportszervezeteket, pontosabban vezetőiket terheli. Egyrészt azt hirdetik, hogy a sportnak semmi köze a politikához. Ugyanakkor azzal okolják meg az olimpiai játékok, világbajnokságok rendezését diktatúrákban, hogy ezáltal elősegítik a rendszer demokratizálódását, az emberi jogok tiszteletben tartását. Példa erre soha, egyetlen, a sportesemények rendezésének jogával kitüntetett diktatúra esetében sem volt.

Volt viszont korrupció.

Nemhiába tekintik az NOB-ot és FIFA-t a világ két legkorruptabb nemzetközi szervezetének. Az állítás nem szorul bizonyításra, mindkét intézmény maga is beismerte a csalásokat. Egyes vezetőket ezért kizártak, a többi maradt, és folytatta azt, amit korábban tett. A NOB azzal is hangsúlyozza arisztokratikus voltát, hogy tagjait nem választják, hanem „meghívják” a testületbe. Kivétel a diktatúrák esete. Azok nem hagyják maguknak előírni, kit küldjenek Lausanne-ba. Így aztán a „jó elvtársak” képviselik a „még jobb elvtársak” otthoni politikáját. Mindegyik grémiumban titkos a szavazás. Senki nem tudja meg, hogy aki a vitában a javaslat ellen volt, a szavazócédulára miért írt mégis „igent”. A kérdésre csak a zsebekbe dugott ezer dollárok tudnának válaszolni...

Ami pedig a mostani esetet illeti: mint ismert, a lengyel–ukrán közös pályázat nyerte el az idei Európa-bajnokság döntőjének rendezési jogát.

A döntés olyan időben született, amikor Ukrajnában már nagyon feszült volt a politikai helyzet. Egy kijevi bíróság egy hónappal az UFEA döntése előtt hét év börtönre és száznegyvenkét millió dollár pénzbüntetésre ítélte Julija Timosenkót. A vád szerint miniszterelnökségének idején Ukrajna számára hátrányos olajszállítási szerződést kötött Oroszországgal.

Timosenko támogatói, valamint nyugati politikai és emberi jogi szervezetek cáfolták a vádat, és politikai döntésként értékelték. Emlékeztettek arra: Timosenko „narancsos forradalma” bizonyította be, hogy Viktor Janukovics miniszterelnök csalással nyerte meg a két év előtti választásokat.

A parlament akkor elbocsátotta Janukovicsot, helyette átmenetileg Julija Timosenkót nevezte ki miniszterelnöknek. A következő választást azonban ismét Janukovics nyerte, akinek egyik első intézkedése Timosenko letartóztatása volt.

A volt miniszterelnök asszonyt tárgyalása után az ötvenkettes számú női munkatábor zárt osztályán tartották fogva. Ügyvédje és lánya látogathatták. Tiltakozásul a vele szemben tanúsított bánásmód ellen (cellájában állandóan égett a villany, leszűkítették tisztálkodási lehetőségeit stb.) éhségsztrájkba kezdett, amelyet húsz nap után két berlini orvos tanácsára felfüggesztett. A német orvosok megállapították, hogy Timosenkónak gerincsérve van. Felajánlották, hogy Berlinben megoperálják, mert ott rendelkezésre állnak a legmodernebb orvosi eszközök, amelyek Ukrajnában még hiányoznak. A hatóságok megtagadták a kérést.

Közben álarcos kommandósok megbilincselve átvitték a volt miniszterelnököt a munkatáborból a harkovi korházba. Az erőszakkal végzett szállítás során többször megütötték, aminek következtében kék foltok borították testét. Erről ügyvédje készített felvételeket, amelyek azóta bejárták a világsajtót. De nemcsak a volt miniszterelnök ellen folyik eljárás. Börtönben van különféle vádak alapján kormányának további húsz tagja is.

A demokratikus országokban nagy felháborodást keltett Janukovics bosszúhadjárata Julija Timosenko ellen. De kemény bírálatok érik az UFEA vezetőit is, akik a feszült ukrán belpolitikai helyzet ismeretében döntöttek amellett, hogy ott rendezzék a labdarúgó-Eb döntőjét. Elsőnek Angela Merkel német kancellár közölte, hogy nem látogat Ukrajnába. A legtöbb európai ország és politikai szervezet vezetői – köztük az EU brüsszeli bizottságának tagjai – követték példáját. Viktor Janukovics ezért kénytelen volt lemondani az Európa vezető politikusainak május közepére Jaltán tervezett találkozóját. Az így kialakult légkörben valószínű, hogy elhalasztják az EU Ukrajnával már szignált társulási szerződésének aláírását.

Janukovicsnak és a kontinens többi diktátorának, fülkeforradalmárának meg kell tanulnia, hogy az Európába vezető hídnak két tartópillére van: az emberi jogok tisztelete és a jogállamiság. Októberben parlamenti, két év múlva pedig elnökválasztás lesz Ukrajnában. Janukovics támogatóinak száma az utóbbi hónapokban a felére csökkent...