Boldog Gizella emléke Bajorországban
Gizella, az ezer évvel ezelőtt élt bajor hercegnő, Szent István felesége, az első magyar királyné emlékét szülőhazájában is őrzik.
A Duna-parti Passauban 984 körül született Gizella kezét Géza fejedelem 995-ben kérte meg fia számára. (Az ifjú hercegkisasszony a későbbi császár, II. Henrik testvére volt.) A felnőtt István és a 996-ban még gyermekkorú, tízévesnél alig idősebb Gizella esküvőjét (egyes feljegyzések szerint eljegyzését) a dél-bajorországi Scheyern városka bencés kolostorának kápolnájában tartották, amelyet ennek tiszteletére később Königskapelle-nek, királykápolnának neveztek el. A jeles szertartás emlékét ma is felidézik a kolostor gazdái és az odalátogató magyarok, az utóbbiak leróva kegyeletüket Szent István szobra és bronz emléktáblája, illetve a frigyet megörökítő – Esztergom által adományozott – márványtábla előtt.
2000-ben Münchenben a Damenstift templomban réz domborművet avattak Boldog Gizella és Szent István emlékére. Szabolcs Péter Munkácsy-díjas művész alkotásának elhelyezését a magyar főkonzulátus és a Bajorországban élő magyarok közössége kezdeményezte.
Az ifjú nej a frigy után követte férjét új hazájába, kíséretében több német lovaggal. Gizella fontos szerepet vállalt a kereszténység terjesztésében. A miseruha, amelyben benne van az ő kézimunkája is, s melyet a székesfehérvári templomnak ajándékozott, később a magyar királyok koronázási palástja lett. Azon szerepelnek István király, Imre herceg és Gizella – valamennyiüknek ez az egyetlen – hímzés formájában – fennmaradt korabeli, hitelesnek minősíthető ábrázolása. Özvegyként Gizella visszatért Bajorországba, ahol utóbb a passaui apácakolostor főnökasszonya lett. 1059-ben bekövetkezett halála után ugyanott temették el. 1975-ben avatták boldoggá, sírja búcsújáró hely.
Farkas József György
