Ahol Kertész Imre is raboskodott
A nácik hatalomra jutásától 1945-ig működött német koncentrációs táborokba több százezer magyar állampolgárt hurcoltak el, s többségük nem tért többé haza.
A legtöbben a ma Lengyelország területén található auschwitz-birkenaui lágerben haltak meg – oda 437 ezer magyarországi zsidót deportáltak –, de tízezreket hajtottak el más haláltáborokba is. A német kultúra „fővárosa”, Goethe és Schiller működésének színhelye, Weimar tőszomszédságában 1937-ben létesítették a nácik a buchenwaldi koncentrációs tábort, ahol – a „Jedem das Seine” (Mindenkinek a magáét) feliratú főkapu mögött – 32 ország 239 ezer polgára, köztük jelentős számú antifasiszta szenvedett. 1944-ben itt gyilkolták meg a német kommunisták nemzetközi tekintélyű vezetőjét, Ernst Thälmannt is.
Magyarország emlék-kőtömbje a fasizmus idején idehajtott áldozatok országait feltüntető kandelábersorban áll. A legtöbb magyar transzport 1944-1945 telén érkezett ide és más lágerekbe, vagyis a felszabadulás előtt néhány hónappal. Buchenwaldban 16.564 magyar foglyot tartottak nyilván, legtöbbjük zsidó származása miatt került a táborba. Itt raboskodott Kertész Imre is, aki 2003-ban irodalmi Nobel-díjat kapott fiatalkori szörnyű élményei alapján alkotott regényéért, a Sorstalanságért. 1126 magyarországi cigányt is ide deportáltak, közülük mindössze 144-en érték meg a felszabadulást, amit itt az amerikai csapatok bevonulása jelentett. Ezt közvetlenül megelőzően a láger foglyai fegyvereket szereztek, és felkelésükkel meggyorsították szabadságuk eljövetelét.
Buchenwald Türingiában található, ez a tartomány a háború után a szovjet megszállási övezethez tartozott. A táborban egy ideig korábbi rabtartókat és más német hadifoglyokat őriztek. Az NDK éveiben, 1954 és 1958 között emlékhelyet alakítottak ki, múzeummal és kandelábersorral. A láger áldozataira harangzúgásával emlékeztető, ötven méter magas torony azóta is felkiáltójelként emelkedik az erdők zöldje fölé.
Farkas József György
