Azonosított repülő tárgyak

Az elnök a jövőben ne legyen birodalmi hóhér! Ne hozzon egy személyben ítéletet, amikor rögtön kiadja a parancsot a kivégzésre. Republikánus és demokrata törvényhozók egyformán erre a végkövetkeztetésre jutottak a drónvitában, abban az ügyben, amelyben szokatlan módon egyforma vehemenciával támadták Barack Obamát. Április végén két hónapon át tartó, ingerült vádaskodás és kényszeredett magyarázkodás után az Egyesült Államok szenátusában végre megkezdődött az érdemi véleménycsere a robotrepülőgépekkel végrehajtott több száz kivégzés ügyében.

Az elmúlt évtized fejlesztéseinek eredménye, hogy egyre több a katonai drón, a harci repülőgép, amelyben senki sem ül. A gépeket földi bázisról irányítják, a pilóta rendelkezésére bocsátva minden olyan információt, amelyet a repülőn ülve is megkapna. Esetleg még többet. A drónok igen változatosak. Vannak felderítésre használt apróságok 70 centiméteres szárnyfesztávval, mindössze 430 grammos önsúllyal, két vagy több kamerával. Egy-egy ilyen repülőt minden szakasznyi katona kaphat, hogy öt kilométeres mélységig felderítsék vele azt a terepszakaszt, amelyen elindulni készülnek. A skála végén a híres U2 kémrepülőgép utóda, az RQ–4 es, az úgynevezett Global Hawk áll. Igazi óriás negyvenméteres szárnyfesztávval, több mint nyolctonnányi terhelhetőséggel. Egy felszállással 106 négyzetkilométeres területet vizsgálhat át radarral, optikai és rádióeszközökkel, a modern elektronika minden vívmányával. Az igazi sztár azonban az MQ–9 Reaper (Arató) elnevezésű automata vadászbombázó a maga húszméteres szárnyfesztávjával, 1723 kilogrammos terhelhetőségével, 6000 kilométeres hatótávolsággal, lézer vezérlésű rakétákkal. Hívhatnák Halálosztónak is: Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben, Szomáliában az elmúlt években célzott kivégzések százainak volt eszköze.

A tavalyi választási kampányban még Obama népszerűségének erősítésére szolgált az érv: az elnök úgy ért el sikereket a terroristák elleni harcban, hogy közben nem kockáztatta amerikaiak életét. Akkor valahogy még elsikkadt az a tény is, hogy egy évvel korábban vehemensen tagadta, amit tavaly már elismert. Automata harci gépekről indított úgynevezett Hellfire (Pokoltűz) rakétákkal Pakisztántól Szomáliáig százszámra likvidáltak fegyvereseket. Esetükben elégségesnek találták a bizonyítékokat arra, hogy Amerika elleni terrorcselekményekre készültek.

A döntések többségét személyesen az elnök hozta meg egy olyan törvény alapján, amelyet néhány órával a Világkereskedelmi Központ ellen 2001. szeptember 11-én elkövetett támadás után szavaztak meg. „Ki hitte volna akkor, hogy tizenkét év múlva ez a törvény még érvényben lesz?” – fakadt ki Jane Harman korábbi képviselő asszony.

Az idei tavaszon Rand Paul republikánus szenátor tizenhárom órás obstrukciós beszéddel hátráltatta az új CIA-igazgató megválasztását, míg az igazságügy-minisztertől írásos garanciát nem kapott: amerikai földön, amerikaiak ellen nem használnak fel drónokat. Ha a kissé paranoid feltételezés teljesen alaptalan is, titkolózásával az elnök keverte gyanúba saját magát – erősítették meg demokrata törvényhozók is. Ez a háttere annak, hogy április végén a szenátus egyik bizottságában végre megkezdődött a higgadt vita, és ennek során a törvényhozók egyetértettek abban: a felelősséget a célzott megsemmisítésekért a jövőben nem vállalhatja az elnök egymaga. Diane Feinstein asszony, a szenátus titkosszolgálati bizottságának elnöke afféle drónbíróság felállítását javasolta, ahol a döntést jogi értelemben is szabályozott módon hoznák meg. Már persze ha az idő engedi...

Az amerikai törvényhozók természetesen megtalálják majd a többséget kielégítő kompromisszumot, de a drónprobléma világszerte velünk marad. Szakértők szerint ugyanis nyomós katonai, tudományos és gazdasági érvek szólnak olyan robotok létrehozása mellett, amelyek emberi közreműködés nélkül gyilkolnak. Valójában eddig is elsősorban erkölcsi magyarázata volt annak, hogy a célzott kivégzések minden egyes mozzanatáról a földön ülő pilóta döntött. Az esetek többségében ugyanis az automata vadászbombázó egyedül is végre tudná hajtani a feladatot. A technika mai állása mellett nincs akadálya annak sem, hogy olyan veszélyes küldetésre, amelyre az ezredfordulón még egy szakasz katona géppuskával felszerelt, páncélozott harci járművel ment, az autó most maga induljon el, és akár automata üzemmódban felvegye a harcot az ellenséggel. A számítógép nem képes könyörületre, sem új, váratlan tényezők átlátására – hangzik az ellenérv. Lehet, mondják azok, akik szerint elkerülhetetlen az önálló döntésekre képes fegyverek korszaka, de a gép nem is veszti el a fejét, nem gyilkol pánikban, nem akar bosszút állni, nem kerekednek felül benne aljas indulatok. Egyébként is – vélik –, máris térdig gázolunk a jövőben. Az Aegis osztályú amerikai hadihajók ellenrakéta-rendszere emberi közreműködés nélkül dönt a közeledő testek megsemmisítéséről, hiszen ilyenkor nincs idő az emberi agy sebességével határozni. A Harpy elnevezésű izraeli robotrepülő pedig földi parancs nélkül semmisít meg minden olyan radarállomást, amely nem szerepel saját adatbázisában. De ki tudja, mikor akad kéz, amely ennek a Hárpiának egy iskola vagy kórház tetejére szerel radart.

A drónok megjelenése persze elkerülhetetlen a polgári életben is: az amerikai légiforgalmi hatóság becslése szerint 2020 tetszőleges pillanatában legalább harmincezer kisebb-nagyobb, pilóta nélküli repülő tárgy lesz az amerikai légtérben. Némelyek a tetők állapotát mérik fel, másokat a rendőrség küld a magasba, hogy egy-egy bűncselekmény helyszínéről készítsenek madártávlatból képet. Jelenleg a vetés állapotának felmérésére szolgáló helikoptereket – személyzettel együtt – még óránként 1100 dollárért bérlik az amerikai nagygazdák. Holnap viszont már akár 1000 dollárért is megkapják az egész helikoptert.

Vagy még olcsóbban, hisz kamerákkal felszerelt, távirányítású minihelikoptert húszezer forintért már Magyarországon is árulnak. Az csak játék? Hát persze.

Amíg csak játszanak vele.