Árnyékbokszolás vízlépcsőügyben
Kormányok jönnek-mennek, de egy dolog mindig marad a régiben: mint macska a forró kását, úgy kerülgeti Magyarország és Szlovákia immár több mint egy évtizede a bősi vízlépcső problémáját. A Hágai Nemzetközi Bíróság dodonai döntése óta az égvilágon semmi sem történt, mivel az álláspontok annyira megmerevedtek, hogy esély sincs a kompromisszumos megoldásra. A ma aláírt megállapodás egy újabb közös vizsgálatról inkább csak a látszatról, nem valós előrelépésről szól.
A kitartó passzivitás magyarázata igen egyszerű: a jelenlegi feltételek mellett a vitának nincs megoldása. A két ország még 1977-ben írt alá szerződést a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer közös megépítésére és üzemeltetésére. A gátrendszer, illetve annak súlyos környezeti hatásai ellen azonban a 80-as években Magyarországon óriási tiltakozás kezdődött, ami egyre inkább politikai szinezetet öltött. A rendszerváltás előestéjén a magyar kormány a nyomásnak engedve a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi állásfoglalására és a környezeti hatástanulmány hiányára hivatkozva 1989-ben felfüggesztette a nagymarosi munkálatokat. Az ügy az éledő demokrácia egyik jelképévé vált, kizárva ezzel a probléma szakmai alapon történő rendezését.
Megyegyezési szándék hiányában 1992-ben a két ország a köztük lévő jogvitát a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztette. A bíróság mindkét felet elmarasztalta, az ítélet szerint Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977-es vízlépcsőszerződést, Szlovákia viszont jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. A bíróság az ítélet végrehajtását a felek közötti megegyezésre bízta, kiemelve a környezetvédelmi szempontok figyelembe vételét. A helyzet ezzel cseppet sem javult, mert a szlovákok továbbra is ragaszkodtak a nagymarosi vízlépcső megépítéséhez - ami vízügyesek szerint is az egyetlen igazi megoldás lenne -, mi pedig pont ezt az egyet semmiképpen sem akartuk. Így maradt a status quo: Pozsony eltereli a Duna vízhozamának négyötödét, jóvátehetetlen környezeti károkat okozva a Szigetközben, ráadásul áramot sem ad az erőműből.
Az azóta eltelt időben a felek úgy tettek, mintha tennének valamit a megoldás érdekében, valójában árnyékbokszolást folytattak és a témát levették a fontos kérdések napirendjéről. Időről időre, úgy másfél évente összeült egy bizottság és meddő szócséplés után minden eredmény nélkül állt fel az asztaltól. Ilyen előzmények után érthető szkepszissel fogadhatjuk a hírt, hogy közös stratégiai, környezeti vizsgálat indításáról írtak alá megállapodást Magyarország és Szlovákia kormányküldöttségének vezetői kedden a Bős-Nagymarosi Vízlépcső ügyében. A cél az,hogy ezzel megkezdődjön a környezeti rehabilitáció tervezése a Szigetközben, a Csallóközben és a bős-nagymarosi projekt más érintett szakaszain.
A dokumentum rögzíti a közös hatásvizsgálat menetét, az irányító testület feladatait, a vizsgálathoz szükséges adatgyűjtés és adatcsere alapszabályait. Az irányító tanács két héten belül megkezdheti munkáját, a vizsgálatot 2009 végére végzik el, figyelembe véve az uniós Víz Keretirányelv Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervét. A szlovák kormányküldöttség vezetője elmondta, a két ország közötti vitában a nemzetközi bíróság már ítéletet mondott, a felek között a célok teljesítésének módjában van eltérés. Ha most indulna hasonló közös beruházás, a környezetvédelmi hatásvizsgálat elvégzésével kellene kezdeni, mert ez az európai rend - fogalmazott a magyar kormányküldöttség vezetője. Hogy a mostani vizsgálatnak lesz-e valami értelme, leghamarabb másfél év múlva derül ki.
