Antal Festetics professzor osztrák állami kitüntetést kapott
Egy valamiről nem esett szó a laudációban: arról tudniillik, hogy a magas osztrák kitüntetés új tulajdonosa ma is a magyar költészet több száz remekét tudja kívülről, s kérésre bármikor elő is ad belőlük. Aki pedig személyesen is ismeri Antal Festetics vadbiológus és etológus professzort, az nem találta meglepőnek, hogy az Osztrák Köztársaság Tudományos és Művészeti Keresztjét nem a minisztérium dísztermében, hanem a vette át.
Ez az a hely - no meg más hasonló természetvédelmi területek -, ahol a Göttingeni Egyetem vadbiológiai tanszékének vezetője, a Konrad Lorenz Társaság elnöke a legszívesebben időzik. Figyeli, vagy tanítványainak magyarázza az állatvilágot, lesi a különleges madarakat és szokásaikat a Fertő tónál, az alpesi havasokban, a Duna árterén, vagy a magyarországi nemzeti parkok valamelyikében, esetleg a Tisza mentén.
S hogy honnan a magyar költészet iránti elkötelezettség? Festetics a nagynevű magyar arisztokrata család sarja, személyében is hordozza a mai határokon átívelő kapcsolatrendszert: salzburgi osztrák mama, porosz nagynéni, magyar papa. Ő maga kétféle választ ad a származásról feltett kérdésre. A genetikai származást, az úgynevezett családfát kézlegyintéssel elintézi.
A hovatartozás mércéje számára, hogy egy gyerek az 5. és a 15. életéve között hol élt, Goethe és Schiller verseit, avagy Aranyt és Vörösmartyt tanulta-e meg. Az ő életében ez a Pannon térség, ő pannon embernek tekinti magát, bár tudja, ez a Kárpát-medence téma ugyancsak kényes. A központja ennek a térségnek a magyar nyelvterület, számára ez a döntő.
Az osztrák mamának köszönhető kettős állampolgárság ellenére csak 18 évesen, ötvenhatban települt át Ausztriába. Ő maga úgy mondja, tulajdonképpen véletlen volt. Ő mindössze a hirtelen támadt lehetőséget kihasználva egy kordnadrágért és egy filmért jött át – de aztán Bécsben ragadt. Akkorra azonban már pontosan tudta, mi érdekli, nem volt nehéz fakultást választani a bécsi egyetemen.
A családját származása miatt sújtó kitelepítés időszaka volt a döntő a természet szeretetének kialakulásában. Ott, a Viharsarokban támadt fel az érdeklődése a néprajz iránt, s máig lelkesen meséli, mennyivel jobb volt matematika óra helyett gyapotot szedni, később az összes pásztormesterséget végigpróbálni. A vonzódás a madarakhoz színésznő nagymamájától ered: az ő ajándéka volt az első ilyen könyv. Tőle nyilván színészi képességet is örökölt: Festetics természetfilmjei, amelyekben lóháton, mocsaras vidéken hason csúszva, látcsővel az eget kémlelve maga is mindig szerepel, az osztrák köztévé legélvezetesebb műsorai.
A laudáció rendre kitért hivatalos érdemeire. Megtudható volt mindaz, amit az egykori Konrad Lorenz tanítvány a nemzeti parkok létesítéséért, a természetvédelemért, a madárvilág óvásáért tett. Az már színes egyéniségének másik vonatkozása, hogy ki nem hagyná a fertőmeggyesi (Mörbisch) nyári operettfesztivál premierjét, sőt, hogy a Marica grófnő előadására készült egyik díszes műsorfüzetbe ő írt elemzést Kálmán Imre akkor éppen 80 esztendős örökzöldjéről, Varasd/Varazdin, Kolozsvár, Siófok és Bécs összefüggéseiről.
