Az amerikai politika sikere, hogy nem volt több szeptember 11.

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás az al-Kaida terrorszervezet összehangolt öngyilkos merényletsorozata volt az Egyesült Államok ellen. Azon a reggelen 19 al-Kaida gépeltérítő szállt fel amerikai utasszállító repülőgépekre, hogy az USA fő jelképeinek számító épületekbe vezessék bele a gépeket. A New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba egy-egy repülőgép csapódott be, az épületek kigyulladtak, és két órán belül mindkettő összeomlott. Ezt követően több épület is az ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott a környéken. A harmadik repülőgép a Pentagon Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták megmenteni a lezuhanástól. Ez a gép Washingtontól mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett csapódott a földbe. A repülőgépek egyetlen utasa sem élte túl a támadásokat. A terrorakció folyamán a géprablókkal együtt összesen 2995 ember vesztette életét, 2977 áldozat, 19 géprabló. Az áldozatokból 246 a négy repülőgép egyikén, 2605 New Yorkban, a tornyokban vagy a tornyok közvetlen közelében, 125 pedig a Pentagon épületénél vesztette életét. Valamennyi áldozat civil volt, kivéve 55 katonát, akik a Pentagont érő támadásban lelték halálukat.

Kétségtelenül ez volt a posztmodern Amerika legsötétebb napja. Erre a napra emlékezünk húsz évvel a történtek után Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Eötvös József Kutatóközpont Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének igazgatójával.

Stratégiai terrortámadás volt, csaknem 3000 halott és több, mint 23 ezer sebesülttel, tehát nagy áldozattal, nagy médiafigyelemmel, nagy félelemkeltő hatással járó terrortámadás volt. De ettől az Egyesült Államok tényleges hatalma nem csökkent. Ami csökkent az legfeljebb a diplomáciai tekintélye, a politikai tekintélye, de gazdasági, demográfiai, katonai hatalma nem igazán csökkent a terrortámadás következtében. A nagy közönség számára, a politizáló közvélemény számára ekkor vált egészen nyilvánvalóvá, hogy vannak olyan nem állami szereplők, akiknek a tevékenysége tulajdonképpen nagy nemzetközi hatással bírhat. Hiszen a szeptember 11-i terrortámadás alapvetően megváltoztatta az Egyesült Államok addigi külpolitikáját, kibővítette Amerika stratégiáját, és gyakorlatilag a terrorizmus elleni nemzetközi koalíciónak meghatározó szereplője lett. Ez a terrorcselekmény mutatta meg először azt, hogy egy terrorszervezet képes a nemzetpolitikát nagyon komolyan befolyásolni.

Csak nem sikerült. Ahogy Ön is említette, nem sikerült megtörni azt a gazdasági, diplomáciai, politikai hatalmat, ami volt.

Így van. De a terrorizmusnak soha nem ez a célja. A terrorizmus közvetetten akar hatni. Azt akarja, hogy a társadalmak kizökkenjenek abból az életritmusból, azokból az értékekből, amelyek alapján élnek. Nem sikerült, ez kétségtelen. De azt látjuk, hogy szeptember 11 után, gyakorlatilag 2014-ig a világ terrorfenyegetettsége fölfut. Ebbe nagyon sok minden belejátszik: az afganisztáni háború, különösen 2002 után, amikor már nem az a fő cél, hogy a tálibokat elküldjék, kiegészül a terror az al-Kaida levadászásával, egy olyan dologgal, amit polgárháborúnak nevezhetünk, és ebben gyakorlatilag a kabuli kormányzat mellé áll az Egyesült Államok, és a NATO. Innentől kezdve nagyon durván fölszalad ott is a terrorcselekmények száma, iIletve nagyon fontos pont a 2003-ban indított iraki háború. Mindkettő nagymértékben befolyásolja a nemzetközi terrorizmust, hiszen Irak és Afganisztán a legfenyegetettebb ország. Van olyan időszak, amikor Iraknak a globális terrorizmusból való részesedése meghaladja az 50 százalékot. És abban, hogy Irakban és Afganisztánban kialakul egy ilyen nagyon fontos terrorista fészek, ezzel együtt kialakul egy terrorhullám, aminek egyébként a főszereplői a tálibok, ebben komoly szerepe van az Egyesült Államoknak. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy az afganisztáni misszió döntően emiatt kudarc. Az al-Kaidát sikerült meggyengíteni, Bin Ladent levadászták, gyakorlatilag az Egyesült Államok terrorfenyegetettsége az elmúlt 20 évben továbbra is alacsony maradt, az iszlamista-dzsihadista támadások töredékét teszik ki az Amerikában elkövetett merényleteknek, általában inkább helyi, és nem feltétlenül dzsihadista terrortámadásokra kerül sor. Tehát az, hogy nem került sor újabb stratégiai terrortámadásra amerikai területen, az komoly sikere a 2001. szeptember 11 utáni politikának.

Mintha Amerika után már fölkészült volna, és jelezte volna a világnak: bárhol is próbálkoznának vele, minket ilyennel nem lehet megtörni.

Részben, de azért tegyük hozzá, hogy megpróbálták, és nemcsak ott, Európában is. A terrorizmus, a terrorcselekményekkel szembeni fellépés Nyugaton hasonló folyamatokkal és eszközökkel zajlik. Azt gondolom, hogy amit az amerikaiak meg tudtak oldani, az az, hogy a dzsihadista ideológia Amerikán belül jóval kevesebbeket érintett meg és radikalizált az európaiakhoz képest. Míg az európai terrorcselekményekben (Madrid, London, Párizs) az al-Kaida ideológiai és szellemi befolyása jelenik meg, a 2015-ös párizsi, meg általában a 2015-16-os európai terrortámadások már az Iszlám Állam ideológiájának a hatását mutatják Európában. És Az Iszlám Állam hatása sokkal erőteljesebb volt, mint az Egyesült Államokban az al-Kaidáé. Ennek megfelelően az Iszlám Állam meggyengítésével esett vissza az európai terrorfenyegetettség mértéke, nagyjából 2015-től, és ez tart mind a mai napig. Soha nem lesz olyan év, amikor semmi nem lesz, mert a terrorizmus nem fog eltűnni teljesen. De a visszaszorítására van esély, és ezt lehet látni az adatokban. A nemzetközi terrorizmus szakértők szerint például a 2000-es éveknek a terrorfenyegetettsége messze elmarad az 1960-as 1970-es évek európai terrorfenyegetettségének mértékétől. Sokkal több volt, látványosabbak voltak. 2001 szeptember 11-e az a terrorizmus történetében egy új korszakot nyitott. Általában azt szoktuk mondani, hogy szeptember 11 a posztmodern korszakát nyitotta meg a terrorizmusnak. A korábbi korszak 68-tól tartott 2001-ig, az volt a modern korszak, és a 68 előttit szoktuk inkább klasszikus terrorizmus korszakának nevezni. A posztmodern korszak alapvetően abban látszik, hogy globalizált és mediatizált lett a terrorizmus.

És az eszközök is.

A terroristák ugyanazokat az eszközöket használják, amit mi.

Igen, csak már nem az van, hogy lefoglalnak egy repülőgépet, odatart egy golyóstollat a pilóta torkához, és vannak követeléseik. Itt nem voltak például követelések.

Ez így van, ez nagyon fontos. A modern korszakban konkrét politikai célok és alkuk okán követték el a legtöbb terrorcselekményt például annak érdekében, hogy engedjék szabadon a bajtársaikat, teljesítsen valamit a kormány, stb. A posztmodern merényletek teljesíthető és reális politikai célokat nem szoktak kitűzni. Olyan célokat szoktak megfogalmazni, és ez teljesült is, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki a Közel-Keletről, és hagyja békén a muszlim országokat. Ilyen értelemben igaz, de ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy egy terrortámadás stratégiai fordulatokra fogja kényszeríteni a nagyhatalmakat, ez szinte irreális követelés. Valóban kevesebb a teljesíthető racionális követelése a terroristáknak, erőteljesebb a megfélemlítő hatása ezeknek a terrortámadásoknak, és a célja is alapvetően gyakorlatilag a megfélemlítése. A terrorizmus az egyetlen azon politikai erőszakformák közé tartozik, ahol a szubjektív percepciónak borzasztó fontos szerepe van. A terroristák azt akarják, hogy féljenek az emberek tőlük, mert abban reménykednek, hogy akkor majd feladják azokat az elveiket, és azokat a céljaikat, és életviteli elemeket, amelyekkel ők elégedetlenek. Rákényszerítik például a kormányokat arra, hogy fejezzenek be háborúkat. A posztmodern terrorizmusban a civil áldozatok és az ártatlan civil áldozatoknak a támadása általánossá vált. A korábbi modernben a terrorszervezetek inkább személyeket, politikusokat támadtak. Ez megszűnt. De ennek az is az oka, hogy a modern korszakban, 2001 előtt a terrorizmus célpontjául kiszemelt embereket jobban tudták védeni. Ugyanez vonatkozik a repülőgép eltérítésekre is. Nem a szándék volt a kevesebb, hanem a lehetőség. A terrorelhárítás nagyon sokat fejlődött, és az, hogy például az európai terrorizmus az utóbbi időben a késes támadásra, esetleg pisztollyal való lövöldözésre szorítkozik, és kevesebb a robbantás, az annak köszönhető, hogy sokkal nehezebb nagy logisztikát igénylő terrorcselekményeket végrehajtani, mert az európai terrorelhárítás és általában az európai és nyugati felderítés sokkal fejlettebb, mint 2001. szeptember 11 előtt volt.

Vagyis nem sikerült, amit a terroristák szerettek volna, megbénítani Amerikát.

A szeptember 11-i terrortámadás célpontjai szimbolikusan voltak kiválasztva. A World Trade Center a gazdaságot jelképezte, a Pentagot a katonai erőt, amennyiben a Fehér Házba akartak volna menni, az az elnöki, legmagasabb vezetői posztot, a Capitolium pedig az amerikai demokrácia célpontja volt. Döntően itt a szimbolika volt a fontos, az kevésbé izgatta őket, hogy mekkora áldozat lesz, feltételezhetően maguk az elkövetők sem gondolták, hogy a WTC összeomlása okán ez lesz a világtörténelem egyik legnagyobb halálos áldozatszámú terrorcselekménye, mert nem gondolom, hogy arra számítottak volna, hogy itt pillanatok alatt az ikertornyok összeomlanak. Nem feltétlenül jelenti ez azt, hogy ennyi embert akartak volna megölni, különösen azért, mert a halottak között elég sok muszlim is volt. Inkább magának a jelképes célpontoknak volt nagy jelentősége. Nagyon pontosan végig volt gondolva, meg volt tervezve, ebből annyi sikerült, hogy a két torony, illetve a Pentagon esett áldozatul. A terrorizmus mindig egy kommunikáció a társadalommal, a hívekkel, az ellenfelekkel. Ezért a terrorizmusnál azt, hogy ki, milyen célpontot választ ki, mindig üzenetértékű. Az nem volt kérdés, hogy az Egyesült Államok válaszcsapást fog végrehajtani. Én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, bármilyen szörnyű is volt szeptember 11, az Amerikai Egyesült Államok túlreagálta abban az értelemben, hogy belement két olyan háborúba is a terrorizmus elleni harcra hivatkozva, amelyeket elveszített, és ahol nemcsak ez a harc volt a lényeg, hanem a rendszerek megbuktatása, illetve egyfajta demokráciaexport, ami irreális.

(Emberek nézik a szeptember 11-i emlékművet Weehawkenben, a Manhattan -szigettel szemben, New York, USA, 2021. szeptember 9. Az Egyesült Államok földjén elkövetett legsúlyosabb terrortámadás 20. évfordulóján, 2021. EPA/WILL OLIVER)

Az intézet, amelynek vezetője idén ismét készít egy statisztikai adatokon nyugvó, viszonylag részletes terrorfenyegetettség-elemzést, amelynek összesített végeredményét a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás 20. évfordulójára terveztek megjelentetni. Ez elkészült?

Ez nem készült még el, sajnos, részben az afganisztáni kivonulás miatt. Sajnos az élet sokszor felülírja a terveket. Azt előzetesen elmondhatom, hogy az adatokból látszik: a világ terrorfenyegetettsége 2014-ig növekedett, és utána inkább csökkent minden tekintetben, a terrorcselekmények, a halálos áldozatok, sebesültek tekintetében is.

A sikertelen cselekmények és áldozatok száma sokkal kisebb volt.

Így van, de még így is nagyon sok, mert ez nagyon erősen függ attól, hogy az emberek mit gondolnak. Az emberek nagy része azt gondolja, hogy a terrorizmus megszüntethető, miközben csak visszaszorítani lehet, megszüntetni nem. Ezek a változások részben a terrorelhárításhoz, még inkább ahhoz csatlakoznak, hogy a nemzetközi közösség rájött arra, hogy elsősorban a nagy terrorszervezeteket kell meggyengíteni, amelyek nemzetközi hatókörűek, al-Kaida, ISIS, Boko Haramot, mert a kisebbek nem tudnak olyan hatékonyan fellépni.

Lehet azt mondani, hogy még egy olyan terrorcselekmény, mint 2001 szeptember 11-én Amerikában volt, többet nem lesz?

Az elmúlt 20 évben sehol a világon nem sikerült olyan nagyságrendű terrortámadást végrehajtani, mint 2001. szeptember 11-én. Ez két dolgot jelent: az egyik az, hogy ez egy kivételes alkalom, egy korábban elképzelhetetlen jelenség volt. Tény az is, hogy miközben a terrorcselekmények száma jelentősen növekedett az egyes régiókon belül is néhány országot ért el. Siker például az a felismerés is, hogy a nagy terrorszervezetekkel kell leszámolni, vagy őket kell visszaszorítani, mert az a világ egészének a terrorfenyegetettségét jelentősen csökkenti statisztikailag is. Például kiszámolták azt, hogy ha nem lett volna Boko Haram és Al-Shabaab, a két afrikai terrorszervezet, akkor a világ terrorfenyegetettsége alig emelkedett volna 2007-2017 között, mert a legtöbb terrorcselekményt ezek a nagy terrorista csoportok követik el, Afganisztánban például a tálibok.

Valahol mintha azt olvastam volna, hogy Ön azt mondta, tárgyalni kell velük. Lehet tárgyalni a terroristákkal?

Ugyan azt szoktuk mondani, hogy nem tárgyalunk a terroristákkal, de ha megnézzük, hogy a terrorizmus hogyan csökkent, és a szervezetek hogyan szűntek meg, a legtöbb esetben ezek politikai okokból szűntek meg.

Magyarán, valamiféle tárgyalás volt mögötte?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy valamiféle engedmény. A terroristák követeléseit, akik nevében a terroristák fellépnek, teljesítették. Gondoljunk csak a baszk szeparatizmusra. A baszk terrorszervezet akkor kezdett visszaesni, és kevésbé aktív lenni, ahogy a baszkok elnyerték az autonómiájukat. Vagyis a terroristák politikai követeléseinek valamilyen fajta közvetlen teljesítése csökkentette a terrorfenyegetettséget akkor is, ha a kormányok azt mondják, hogy nem tárgyalnak velük. Azt is látjuk, hogy a terrorcsoportok mellett ott, ahol a követelések jogossága társadalmi támogatást kapott, ott politikai szervezetek is létrejöttek, akikből politikusok lettek. Ez most a tálibok esetében hasonlóan zajlik. Azt látjuk, hogy korábban terroristáknak tekintett figurák lesznek a tálib kormány tagjai.

(Kiemelt kép: a 2001. szeptember 11-én készült fényképen a World Trade Center ikertornyai égnek, miután két repülőgép csapódott az épületekbe New Yorkban. Szeptember 11. ötödik évfordulóján az Egyesült Államokat egy külföldi háború vérbe fojtotta, politikailag polarizálódott, és az amerikai életet meghatározni segítő terrorizmus szabadságkorlátozásaival kell megbirkóznia. Fotó: Stan HONDA AFP)