Groznij rémképei kísértenek
Fokozatosan bekeríti Kijevet az orosz hadsereg, amely csak látszólag tűnik felkészültnek egy elhúzódó nagyvárosi Gerilla-háborúra. Ebben a környezetben nem számít a technikai fölény, ezért nem lesz könnyű dolguk Kijevben és Harkivban sem. Hasonló tartalmakért keresse a 168 Óra hetilapot.
Márciusra egyértelművé vált: a 2022-es orosz-ukrán fegyveres konfliktus nem villámháborúként fog a történelemkönyvek lapjaira kerülni. Bármennyire fenyegetőnek tűnhetnek az orosz tankok és rakéták Kijev utcáin, a korábban Belaruszban állomásozó harmincezer katonának nehézséget okozhat a hárommilliós főváros elfoglalása. Különösen úgy, hogy az ukrán civilek tömegesen fognak fegyvert. Ráadásul az ukrán haderőnek az Európai Unió is vásárolt fegyvereket, Németország a Bundeswehr készleteiből ezer darab páncéltörő gránátvetőt és ötszáz darab Stinger föld-levegő rakétát adományoz a szovjet utódállamnak. Svédország, Belgium és Görögország szintén jelezte, hogy nagy mennyiségű munícióval segít.
„Az orosz haderő, ha nagyon akarja, bármelyik nagyvárost beveszi: nehéztüzérséget, rakéta-sorozatvetőket fognak bevetni. Nem véletlen mondták többször és nyomatékosan, hogy merre távozzanak az ukránok. Kijevet egészen biztosan beveszik, és rengeteg civil halott lesz”, mondta a 168 Órának Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense. „De az ukránok folyamatosan kapják a könnyű kézi páncéltörő fegyvereket – ez húsz kiló, de egy megtermett katona tudja vinni, és felülről, közelről bármelyik orosz harckocsit megpirítja. Kérdés, hogy az orosz katonák felkészültek-e erre”, tette hozzá.
Az aktív ellenállás mellett az üzemanyag hiánya és a logisztikai problémák is akadályozhatják az orosz előretörést nagyvárosi környezetben. Az ukrán hadsereg hasonló stratégiát választott, mint az irakiak 2003-ban: az üzemanyag- és lőszerszállító teherautókat támadják, és a vasútvonalakat is komolyan megrongálták, az oroszok pedig előbb-utóbb kifogyhatnak az üzemanyagból. A második-harmadik hullám azonban már biztosítja a stratégiai fontosságú útvonalakat: a Maxar felvételei szerint március első napján egy 27 kilométer hosszú, több száz páncélozott járműből, tankból és kamionból álló konvoj érkezett az ukrán fővároshoz. Kijev körül fokozatosan szorul a hurok.
Harkiv lakónegyedeit is heves rakétatámadások érték, több tucat civil halt meg, de az ukrán csapatok még másnap is a kezükben tartották a város irányítását. A szüntelen lövöldözés miatt még a pincékben megbúvó emberek is legfeljebb egykét órát alszanak éjszakánként. A boltok üresek, a csapvíz nem iható, rengetegen veszítették el az otthonukat: a keleti nagyvárosban élők nagy bajban vannak.
„Az idősebb orosz tiszti állomány jól ismeri az elhúzódó nagyvárosi harcokat, Groznijban kétszer is végig csináltak már hasonlót”, utalt vissza Kaiser a csecsenföldi háborúkra. Bár Csecsenföld fővárosához képest az ukrán nagyvárosok terjedelmesebbek, és azok a harcok több mint húsz éve zajlottak, Kaiser szerint az orosz haderőnek most is van annyi tartaléka, hogy menedzselni tudja a nagyvárosi ütközeteket. A mentális nyomás azonban elviselhetetlenné válhat. „Az orosz katonák egyre több nemi erőszakot követhetnek el a frusztráció növekedésével: a stressz és az állandó életveszély ezt hozza ki a harcosokból. A városi harcra; arra, hogy mellőlünk szedi le a bajtársunkat egy mesterlövész, vagy mellettünk robban fel egy autó, nem lehet mentálisan felkészülni”, mondta Kaiser. Kárpátaljai forrásunk is azt mondta, amiatt aggódnak az ott élők, hogy a háború miatt sok nő maradt egyedül, és sok ember kezébe került fegyver, amit együtt veszélyes helyzeteket teremthet.
Ha Kijev elesik, az ország kettéválhat: Ukrajna nyugati részén erősebb az oroszellenesség. Az ukrán hadsereg pedig kénytelen volt képzettségre és mentális állapotra való tekintet nélkül fegyvert osztani mindenkinek, aki harcolni akart. „Normál esetben ilyet nem csinálunk, de 1956-ban a magyar utcákon is együtt harcoltak a köztörvényes bűnözők az egyetemistákkal és az egyszerű munkásemberekkel. Mindenkinek fegyvert osztani nem helyes, de háborúban sajnos váratlan dolgokra is szükség van”, mondta Kaiser.
Egy elhúzódó háború akár politikai válságot is okozhat Oroszországban, hiszen sokaknak barátai, rokonai élnek Ukrajnában, ezért nincs széles körű támogatás az agresszió mögött. A sok halálos áldozat, a zikai és mentális sérülésekkel teli katonák visszatérésének hatására Putyin népszerűsége is tovább zuhanhat. Az orosz elnök az utóbbi napok nyilvános szereplései alapján nem igazán érzi a tetteinek következményét. Múlt hétfői beszédében Lenint hibáztatta Ukrajna mai határaiért, és az országot is Lenin örökségének nevezte – korábban sosem fordult elő, hogy rossz színben tüntette volna fel az 1917-es kommunista forradalom vezetőjét.
Súlyos fenyegetésként hat, hogy Szergej Soju védelmi miniszter legnagyobb döbbenetére készültségbe helyezte a nukleáris csapásmérő erőket. Kaiser szerint Putyin a saját stratégiai kommunikációjának a rabja, ezért mindenáron győznie kell: nem engedheti meg, hogy ne foglalja el Kijevet. Nem fog meghátrálni, ezt a büszkesége sem engedné.
Aki tud, mindent hátrahagyva menekül Ukrajnából: az ENSZ menekültügyi szervezete szerint már több mint félmillióan hagyták el az országot. A legtöbben Magyarországra, Szlovákiába, Lengyelországba, Romániába vagy Moldovába menekültek. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe eddig több mint 85 ezren érkeztek, a menekültek egy része pedig tovább indult Budapest felé. Becslések szerint legalább négymillióan kelhetnek még útra a háború hatására, ekkora mértékű humanitárius válságra a második világháború vége óta nem volt példa Európában. Az egészségügyi ellátás is egyre nehézkesebb: Ukrajna orvosi oxigén-tartaléka is vészesen fogy, ezen pedig több ezer ember élete múlhat. Ukrajna elfoglalásánál sokkal nagyobb kihívás lenne Putyin számára megküzdeni 41 millió ember asszimilálásával, folyamatos aktív és passzív ellenállásával.
Eközben az orosz bankok napról napra egyre inkább tartanak attól, hogy az ügyfeleik megrohamozzák az automatákat, és még azelőtt kiveszik utolsó rubeljeiket, hogy tovább csökkenne a valuta értéke. Európa többi részének pedig nem csak humanitárius és biztonságpolitikai, hanem energiael- látási szempontokat is mérlegelnie kell: az európai gázellátás 35-40 százalékáért Oroszország felel. Azzal a gondolattal pedig a háború kimenetelétől függetlenül meg kell barátkoznunk, hogy egy új, a korábbinál hosszabb vasfüggöny körvonalazódik az orosz-finn határtól egészen Kína délkeleti sarkáig.
