Ahol senki sem halt meg a koronavírustól – Vietnamban meglepően jól működik az állami egészségügyi rendszer
Az új koronavírus-járvány kínai megjelenésének hallatán a vietnami hatóságok már 2019. december közepén megkezdték a felkészülést, vagyis nem várták meg, hogy Kína vagy a WHO figyelmeztesse őket a veszélyre. Az első két koronavírusos megbetegedést január 23-án diagnosztizálták, és egy hét múlva már negyven sürgősségi team állt fel az országban. Azonnal leállították a légi forgalmat Vuhan városával, ahonnan a fertőzöttek érkeztek. Február elején bezárták az iskolákat, és gyanús esetekben szigorú karantént rendeltek el.
Egy kiragadott példa jól mutatja a hatóságok gondosságát. Március 6-án egy Európából érkező asszonyon mutatták ki a vírust. Azonnal felkutatták a hazaérkezése utáni összes lehetséges kontaktját, és több mint kétszáz tesztet végeztek el ebben az egyetlen esetben.
Május közepéig, cikkünk írásáig, 288 fertőzöttet mutattak ki, és ehhez 261 ezer (!) tesztet végeztek el.
Az okok közt kell említeni természetesen az egész társadalomra kiterjedő, jól működő állami egészségügyi rendszert, amely már más téren is bizonyított: a maláriás megbetegedéseket a háború 1975-ös befejezése óta sikerült az egyhuszadukra, azaz a korábbi 5 százalékára szorítani. Ami pedig a demográfiát illeti, ugyanezen idő alatt az ország lakossága közel a kétszeresére (96 millió) nőtt, és a születéskor várható élettartam alig marad el a magyarországi mögött. Említést érdemel még a vietnami nép szorgalma, a honvédő háborúkban mutatott fegyelme, és a hatalom centralizált felépítése. Elszórva idegenellenes megnyilvánulások is történtek, elsősorban a kínaiak és a helyi muszlimok sérelmére.
A koronavírus-járvány elleni védekezést hirdető plakát előtt mennek védőmaszkos motorosok Hanoiban 2020. április 23-án.Negyvenöt esztendeje, amikor 1975 tavaszán a kommunista észak-vietnami csapatok elfoglalták Saigont, kevesen gondolták, hogy az ország a jövőben bármilyen téren jó példa lehet a Nyugat számára. A vietnami nép hosszú évtizedek alatt folyamatosan háborút viselt a japánok, a franciák és aztán az amerikaiak ellen. A háború legvéresebb szakaszában több mint félmillió amerikai katona harcolt Vietnamban, nem beszélve a velük szövetséges déli rezsim hadseregéről. Ez sem tudta megakadályozni az északiak győzelmét és az ország kommunista egyesítését. A győztesek nem követtek el olyan borzalmas népirtást, mint a Vörös Khmer a szomszédos Kambodzsában, kivégzés helyett átnevelő táborokba küldték ellenségeik egy részét, néhány millió dél-vietnami pedig elmenekült az országból. Bár az átnevelő táborok a visszaemlékezések szerint rendkívül szigorúak voltak, a legtöbb fogoly néhány év múlva szabadult, és a vietnami filmek visszatérő mellékszereplője lett az onnan visszatért, kicsit propagandisztikusan bemutatott „megjavult déli exkatona”.
A Kommunista Párt azóta is keményen a kezében tartja a hatalmat. Gazdaságilag, kulturálisan, és az ország külpolitikáját illetően azonban hatalmas változásokon ment keresztül.
A fordulópont 1986 volt, amikor a párt meghirdette a „szocialista piacgazdaságra” való áttérést, ami a magángazdaság páratlan felvirágzását hozta. A folyamatos gazdasági növekedésnek köszönhetően Vietnam hamarosan a világ huszonegyedik legerősebb gazdasága lehet, és jó esélye van például Szingapúr megelőzésére is, ahol persze tizedannyian sem élnek. Kialakult egy jómódú középosztály, és ezzel párhuzamosan sikerült mérsékelni, visszaszorítani az elemi szegénységet is.
Az előbbire jó példa az angol nyelvű magániskolák megjelenése, ahova az új elit drága pénzért járatja a gyerekeit. Brüsszeli éveimben ismertem egy brit biológust, aki igen szerény díjazásért dolgozott egy zöldszervezetnek. Aztán meglátott egy hirdetést, amelyben angol anyanyelvű biológiatanárt kerestek Ho Si Minh-város (a volt Saigon) egyik elit középiskolájába. A brit tanári fizetésnél magasabb összegért egy olyan országban, ahol az árszínvonal sokkal alacsonyabb az európainál. Az iskola drága, de így is nagy a kereslet a szülők körében az angol nyelvű magánoktatás iránt. Ami a szegénységet illeti, a lakosság 5,9 százaléka él a hivatalos szegénységi küszöb alatt.
Ho Si Minh-város látképe önmagában is sokat elmond az elmúlt évtizedek gazdasági fejlődéséről. A városközpont a francia és amerikai időkben épült, négy-öt emeletes házai valósággal eltörpülnek az azóta felhúzott harminc-, negyven-, ki tudja, hány emeletes felhőkarcolók mellett. A győztesek meghagyták a gyarmati idők néhány emlékét. A főposta épületében ma is ott láthatjuk az egykorvolt Francia Indokína (a mai Vietnam, Laosz és Kambodzsa) térképét. A közeli Notre Dame katedrálisban angol és francia nyelven is tartanak misét. Ottjártamkor éppen egy ír vendégpüspök misézett, és a hívek túlnyomó többsége helyi volt. A déliek jelentős része katolikus, közülük kerültek ki az Amerika-barát rezsim fő támogatói, míg a buddhisták kritikusabbak voltak a nyugati orientációval. Így talán nem is meglepő, hogy az egyik buddhista templomban a szentek mellett Ho Si Minh, az egykori legendás kommunista pártvezető arcképét is ott láttuk.
Védőmaszkot viselő diákok hallgatják a himnuszt a Phuc Dien általános iskolában, Hanoiban 2020. május 11-én.Vietnamról azt szokták mondani, hogy nagyon kevés az egzotikum benne. A sok háború, a rengeteg bombázás, a durva rendszerváltozások talán kényszerűen is modernné formálták az országot, amely még írásában is áttért a latin betűkre. A Nyugat iránti nyitottság egyik legmeglepőbb jele a Dao Cao Dai (egyes magyar átírásban kaodaizmus) nevű vallás, amely a keleti vallások és a kereszténység különös ötvözete. Lényegében a Legfőbb Lény kultusza, és szentként fogadja el az emberiség nagy alakjait. Mózes, Jézus, Buddha mellett például Shakespeare és Victor Hugo is a vallás szentjei közé tartozik. Több millió hívő követi, központja és pápája Ho Si Minh-város közelében van, és jelentős turistalátványosságnak számít.
Bár Vietnam is, Kína is kommunista vezetés alatt áll, mindkettő egyfajta szocialista piacgazdaságot követ, de a két ország viszonya meglehetősen hűvös. A délkínai tengeri konfliktusban Vietnam az amerikai oldalon áll, ellenezve a kínai törekvéseket, és magának követeli a vitatott szigetcsoportok egy részét.
A közel százmilliós ország alapvetően önálló külpolitikát folytat, igyekszik minden jelentősebb hatalommal jó kapcsolatokat kiépíteni. A Kádár-rendszer idején több ezer vietnami fiatal tanult Magyarországon, akiknek a többsége ma elismert szakember a hazájában, a velük való kapcsolattartást a jelenlegi magyar kormány is fontosnak tartja. Az Orbán-kormány egy időben magyar házat is akart nyitni az északi fővárosban, Hanoiban, de ettől sajnos elállt, pedig hazánk híre még mindig jó ebben a viharos gyorsasággal fejlődő országban.
Vietnam győzelme a koronavírus felett persze nem azt jelzi, hogy ezzel a járvánnyal szükségszerűen egy autoriter, egypárti vezetés tudja legjobban felvenni a küzdelmet. Csak azt mutatja, hogy annyi háború és külföldi agresszió után a vietnami vezetés és a lakosság egységes, jól szervezett, és fegyelmezetten reagált a kórra.
