Ahol a párt szakadt

Az igazsághoz tartozik, hogy az állami M1, egyedüli kivételként, beszámolt az eseményről, és meg is szólaltatta a disszidensek egyik vezéralakját, Korhecz Tamást, a Magyar Nemzeti Tanács volt elnökét. A többi fronton néma csend.

Az ellenzéki sajtóból csak egy napilap eresztett meg több korrekt helyszíni tudósítást is. A baj az egyik tudósítás címével volt: Elegük lett a Fidesz-közelségből is. Csakhogy a szövegben egy szó sem esett sem Fideszről, sem más anyaországi kötődésről.

Augusztus 20-t választották a VMSZ-ből kiábrándult, de abból ki nem lépő politikusok, vállalkozók, újságírók, tanáremberek, színészek, hogy 280 aláírással a tarsolyukban megtartsák a palicsi Vigadóban alakuló ülésüket. Ezen megválasztották az ideiglenes ügyvezető testületet és elfogadták a Hitvallásukat:

„Amit választunk:
a legyőzés helyett a meggyőzést,
a félelem és a gyűlölet gerjesztése helyett a szeretetet,
a hazátlanság és gyökértelenség helyett az otthonteremtést,
az önkényesség helyett az önkéntességet,
a butítás helyett a tanítást,
a kizárás helyett a kitartást,
a törtetés helyett a törődést,
a menni helyett a tenni-t.”

A mozgalom azt a megoldást választotta, hogy tagjai nem lépnek ki a VMSZ-ből (mármint akik eddig is benne voltak), de keményen nekimennek a pártvezetőségnek. A nyilvánosságnak máris haszna van a szakadásból, mert a szakadárok most már minden visszafogottság nélkül állítják, hogy a VMSZ-t tulajdonképpen két ember irányítja: Pásztor István és élettársa, Lovas Ildikó. Akár egy latin-amerikai sorozatban.

Meg azt is, hogy a párt berkeiben már régóta kudarcnak tartják a legutóbbi választások eredményét, amit – természetesen – átütő sikerként kommunikáltak. A megmérettetés lesújtó eredménye: a vajdasági magyarok több mint 60 százaléka nem szavazott a VMSZ-re.

Valójában a mozgalom jelen pillanatban nem sok mindennel rendelkezik, főleg nem anyagi forrásokkal, de az alapítók névsora arra enged következtetni, hogy a közeljövőben komolyabb párton belüli összetűzésre kerül sor. Közöttük van két volt Magyar Nemzeti Tanács-elnök: Józsa László és Korhecz Tamás, a párt két volt alelnöke: Varga László és Dévavári Zoltán, és ami a legérdekesebb: Maglai Jenő, a legfontosabb önkormányzati tisztséget betöltő személy, a szabadkai polgármester.

Ezt a párt vezetőségének valahogy kezelnie kell, annak ellenére, hogy még talán ki is várhat, hiszen valószínűleg január végén tartják az önkormányzati és tartományi választásokat. Emiatt a mozgalom embereinek lesz sietősebb, mivel dönteniük kell: részt vesznek-e a választásokon. Civil szervezetként ezt aligha tehetik meg, politikai párttá kell válniuk, és akkor jöhet a megmérettetés. Ez a felemás, skizofrén helyzet csak rövid ideig tartható fenn.

A párton belüli erőviszonyokat jól tükrözi, hogy az MNT (a tanácsban a VMSZ-nek hatalmas többsége van) által ellenőrzött médiumok közül csak a Hét Nap nevű hetilap nyitott Korheczék előtt, és hétről hétre jelennek meg leleplező cikkek a VMSZ vezetésének viselt dolgairól.

Dévavári Zoltán, MM-alapító például a következőket írta az utóbbi évek legsúlyosabb médiabotrányáról: „Pressburger Csabának a Magyar Szó éléről 2011. június 23-án való leváltása, illetve az aktív közéletben való ellehetetlenítése politikai döntés volt, melyet a VMSZ-t formálisan és informálisan is irányító két személy hozott meg. Mindaddig, amíg nem kerül sor a nyilvános bocsánatkérésre, nem lehet a vajdasági magyar közélet tisztulásáról sem beszélni. Én a magam nevében itt és most kérek bocsánatot tőle azért, mert a VMSZ elnökségi ülésén nem szavaztam az ellen a verdikt ellen, amely végül az eltávolításához vezetett.”

Az ügyről tudni kell, hogy Pressburgert mondvacsinált mulasztások miatt, a kirakatperek jól bevált módszerével távolították el, és ebben sokan aktívan részt vettek a Magyar Mozgalom mostani alapítói közül is. Akárcsak a kulturális intézmények, elsősorban a színházi társulatok élén történt önkényes változtatásokban. Ha annak idején a Szabadkai Népszínház magyar társulata nem áll egy emberként ellen, és ha a Második Nyilvánosság nevű, immár tömegesnek mondható Facebook-csoport nem gyakorol nyomást, még mindig szélsőjobboldali vezetője lenne a társulatnak.

Ezért az itteni magyar közvélemény egy része a tagok múltja miatt fenntartásokkal fogadja az új mozgalmat. Mindenesetre feltételezhető, hogy a VMSZ monolit egysége már a múlté, és ha először csak párton belül is, de megkezdődik a politikai pluralizmus kora.

Egyébként maga a VMSZ is hasonlóképpen jött létre. A nyolcvanas évek végén szerveződött az első magyar érdekképviselet, és megalakult a VMDK (Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége), Ágoston András vezetésével. Aztán 1994-ben pártszakadás történt a zentai kongresszuson (rossz nyelvek szerint a párt pénztárnoka okozta a viszályt, azóta is keresik a pénzt), és a kivált frakció, VMSZ néven folytatta politikai pályafutását. Igen sikeresen, hiszen hamarosan a VMDK teljesen háttérbe szorult, törpepárt lett, míg Kasza Józsefék egyeduralkodóvá váltak a vajdasági magyarok között.

Kasza vezetési módszerei, több munkatársa szerint is, diktatórikusak voltak. Amikor majd egy évtizeddel ezelőtt önként átadta a hatalmat Pásztornak, mindenki nyugodtabb időszakot várt és nemcsak azért, mert a háborús idők már elmúltak...

Valójában a Pásztor-féle vezetés bekeményedése két tényezőre vezethető vissza: Lovas Ildikó pártbeli karrierjére és a Fidesz hatalomra kerülésére az anyaországban. Pásztor, aki racionális kisebbségi vezetőként jó kapcsolatokat ápolt a magyarországi szocialista kormányokkal is, Orbán Viktor kormányra kerülésekor megérezhette a hangsúlyváltás szükségességét: egyre nacionalistább hangnemet ütött meg.

Telitalálat volt: a Fidesz teljes mellszélességgel beállt a VMSZ mögé, cserben hagyva az eddigi kedvenc délvidéki pártját, az Ágoston András vezette VMDK-t. Ágoston ezt politikailag nem is élte túl, visszavonult.

Pásztor Belgrádban is jó pozícióra tett szert: lepaktált a volt radikálisokkal (Aleksandar Vučić), akik Európa felé tetszelegve bevették őket a kormányba. Sőt – cserébe, hogy elfordult eddigi szabadkai partnerétől, a demokratáktól –, megkapta a város rég áhított polgármesteri székét. Ezt foglalhatta el a már említett, most már szakadárnak számító Maglai Jenő.

Még csak egy várat kell megostromolni, Vajdaságot. Itt még a VMSZ a Demokrata Párt vezette koalíció tagja (ezért lehet Pásztor képviselőházi elnök). Szinte bizonyosra vehető, hogy a következő választásokon Pásztorék a tartományban is Vučić mellé szegődnek, így aztán meglesz a nagy összeborulás.

Hacsak be nem zavarnak a szakadárok...