A szakértő, aki ott se volt – Egy magyar kalandor Donald Trump udvarában

Gorka Sebestyén nevét 2017 januárjában jegyezte meg az Egyesült Államok. Orbán Viktor egykori tanácsadója, a Változást Piliscsabán Kör egykori független polgármester-jelöltje helyettes akkor lett tanácsadó Donald Trump elnök mellé a Fehér Ház újonnan alakuló, Strategic Initiatives Group nevű bizottságában. A tisztséget a régi-új főnöke, a stratégiai főtanácsadóvá avanzsáló Stephen Bannon intézte el neki, a szépséghibája csak az volt, hogy gyakorlatilag senki nem értette, miért. Azt tudták, hogy Gorka együtt dolgozott Bannonnal a Trumpot az elnöki székig repítő szélsőjobboldali mozgalom, azt alt-right szócsövénél, a Breitbart Newsnál, hogy egy kicsit iszlamofób, és a Republikánus Párthoz közeli Fox News házi szakértőjeként nyilatkozik néha a terrorizmus elleni fellépésről. Amire a New York Timestól a Buzzfeedig mindenki felkpta a fejét, az nem a harsány médiaoffenzíva volt. Hanem hogy az alt-righton keresztül milyen játszi könnyedséggel az elnök közelébe férkőzhet valaki.

Ez Gorka számára amúgy nem volt túlságosan nehéz. Egyrészt azért, mert a tavaly novemberi elnökválasztást felvezető kampányban többször is a nyilvánosság előtt védte meg Trump külpolitikai programját – előfordult, hogy együtt léptek fel televíziós műsorban –, másrészt azért, mert alkatilag is meglehetősen közel állnak egymáshoz. Ez a mindkettőjükre jellemző nyers, konfrontatív stíluson túl leginkább azt jelenti, hogy egyiküket sem érdekli túlságosan az igazság.

Fotó: AP/Alex Wong

Gorkáról ez a benyomás még az alatt a tizenöt év alatt alakult ki, amíg az 1990-es és a 2000-es években Magyarországon élt. Egy 1956-os emigráns házaspár fiaként született 1970-ben Londonban. Mindössze 22 évesen, 1992-ben az Antall-kormány Honvédelmi Minisztériumába került , ahol öt éven át főmunkatársként vett részt a NATO-csatlakozás előkészítésében. Fiatalsága ellenére nagy szükség volt rá, az akkori magyar államigazgatásban ugyanis kevés tisztségviselő akadt, aki kiválóan beszélt angolul és ismerte a nyugati világot is. 1997-től Rómában a NATO védelmi kollégiumának a kutatója és oktatója, később a tekintélyes amerikai agytröszt, a RAND Corporation munkatársa lett. A Fidesz 1998-as választási győzelme után felkérték Orbán Viktor tanácsadójának, 2001. szeptember 11. után pedig az állami televízióban ő kezdte el kommentálni a Világkereskedelmi Központ ikertornyai elleni merénylet és az al-Kaida utáni hajtóvadászat történéseit. Egy évvel később szakértőnek jelölték a Medgyessy Péter exkormányfő ügynökmúltját vizsgáló bizottságba, csakhogy annak ellenére fennakadt a C típusú átvilágításon, hogy korábban minisztériumi főelőadó és miniszterelnöki tanácsadó is volt. Az őszödi beszéd kiszivárogtatását követő tüntetéshullám alatt egyszer felszólalt a Kossuth téren, de ekkor már többé-kevésbé szakított a Fidesszel. Nem tetszett neki a világnézeti fordulat, amelyet a pártban az Egyesült Államoktól való távolodás és a Oroszországhoz való közeledés fémjelzett. A politikai szárnypróbálgatásai mindazonáltal kudarccal értek véget. Egy hamvába holt pártalapítási kísérlet, az Új Demokratikus Koalíció és Piliscsaba polgármesteri tisztségéért folytatott versenyben szenvedett 39 szavazatos vereség után a magyarországi hattyúdala az volt, hogy Corvinus Egyetemen Lánczi Andrásnak, a Politikatudományi Intézet vezetőjének, későbbi rektornak a belső konzulensi közreműködésével megírta a doktori disszertációját. Romániában, megismert amerikai feleségével 2008-ban az Egyesült Államokba ment. 2012 óta már nem csak brit és magyar, hanem amerikai állampolgár is. Elnökhelyettese egy Institute of World Politics nevű washingtoni kutatóintézetnek, elnöke egy másiknak, a Threat Knowledge Groupnak, nemrég pedig írt egy könyvet Defeating Jihad: The Winnable War címmel. Ennek az előszavában meg is jegyzi, hogy büszke magyarként nőtt fel, de ma már büszke amerikai.

Aki Magyarországon kapcsolatban állt vele, Gorkára többnyire pejoratív éllel, felkészült, de arrogáns emberként emlékezik. A januári fehér házi belépője pedig után villámgyorsan kiderült az is, hogy nemzetbiztonsági ügyekért felelős helyettes tanácsadóhoz képest bántóan hiányzik belőle a tisztsége betöltéséhez kellő tapasztalat. Egyetemi és politikai elemzői körökben először csak az keltett feltűnést, hogy gyakorlatilag sem őt, sem a műveit nem ismerte senki, ami minimum meglepő olyasvalaki esetében, aki annyira szereti doktorként aposztrofálni magát, hogy a Twitteren is „Sebastian Gorka DrG” néven ír. Visszatetsző volt az is, hogy az önéletrajza tanúsága szerint nem beszél arabul, és soha nem végzetet kutatást egy arab országban sem, ezután pedig már csak a disszertációját kellett fellapozni, hogy nyilvánvalóvá váljék, Gorka arroganciája csak póz, nincs mögötte valódi tudás.

A disszertációjának a tézise dióhéjban ugyanis úgy hangzik, hogy a hidegháború vége újfajta terrorizmus felemelkedését hozta el, amelynek már nincsenek politikai célkitűzései, a pusztítás érdekli, és úgy lehet ellene sikerrel felvenni a harcot, ha egy-egy ország egy teljhatalmú szervezetben egyesíti a belbiztonsági és a külföldi hírszerzési szolgálatokat, csakhogy ez a gondolat nagyrészt már 2007-ben is triviálisnak számított, arról nem is beszélve, hogy Gorka az egészet tudományos igényesség nélkül, bornírt megállapítások közepette – „az al-Kaida egy valódi szervezet” –, a sajátjaként adta el. (És valljuk be, „az al-Kaida egy valódi szervezet” még kegyeletsértő is egy kicsit így 2011. szeptember 11. után.) Ahogyan a Georgetown Egyetem adjunktusa, Daniel Nexon írja, az egész csak azt sugallja, hogy a szerző nagyon szerette volna megkapni a doktori címet, a Corvinus Egyetem pedig készségesen állt a rendelkezésére. Ebből annyi biztosan igaz, hogy a belső konzulensének, a Fidesz egyik fő ideológusának  semmi köze nem volt a terrorizmus kutatásához. És azóta sincs. Eközben a CNN négy szakértőt ültetett le kamera elé, hogy mindegyikük minimum kétségbe vonja a helyettes tanácsadó felkészültségét. Még az egykori külső konzulense, Stephen Sloan is, aki szerint tájékozott, de szakértőnek semmiféleképpen nem nevezné.   

Gorka enyhén szólva nem viselte méltósággal a kritikus megjegyzéseket. Érdemi cáfolat helyett februárban telefonon megfenyegette Michael S. Smith terrorizmus-szakértőt, aki a Twitteren tett egy kevésbé hízelgő megjegyzést róla, áprilisban pedig a Georgetown Egyetem egyik nyilvános beszélgetéséről vonult ki feldúltan, amiért kapott néhány kényelmetlen kérdést. Egyikük az volt, hogy beszél-e arabul. De kínált más támadási felületet is. Januárban hatalmas botrány tört ki, Trump beiktatásakor a Horthy Miklós által alapított Vitézi Rend kitűzőjét viselve nyilatkozott a Fox Newsnak. Magyarázkodnia kellett, a Vitézi Rendet ugyanis az Egyesült Államok külügyminisztériuma olyan szervezetként tartja nyilván, amely a II. világháború alatt közvetlenül a náci Németország befolyása alatt állt. (A kitüntetést még az apja, Gorka Pál kapta az emigráció alatt. Őt – meséli a könyvében – 1950-ben Magyarországon tíz évre ítélték, amiért az egyetemi diáktársaival a briteknek kémkedett. Csoportjukat a hírhedt brit kettős ügynök, Kim Philby nyomhatta fel.)

Fotó: MTI-archív

Amúgy Gorkán az amerikai hazafiság sem segített, Magyarország után az Egyesült Államokban sem ment át a nemzetbiztonsági átvilágításon. Ehhez nem volt jó ajánlólevél, hogy tavaly vádat emeltek ellene, amiért egy kézifegyverrel próbált meg felszállni egy Washingtonból Miamiba tartó repülőgépre. A 9mm-es Browning Browning CZ 83 jelenlétét a bőröndjében később a családját érő fenyegetésekkel magyarázta. És azzal, hogy egyszerűen elfejtette, hogy nála van. (Kiváló választásról van szó, a Modern Firearms portál szerint legalábbis a Browning CZ 83 az egyik legjobb önvédelmi fegyver a világon. A cseh hadsereg is használja. Valószínűleg nem ezért, de a vádakat végül ejtették ellene.)

Gorka végül hét hónapot tölthetett Fehér Házban. Azon kívül, hogy elkezdett úgy viselkedni, mint Trump ámokfutó palotapincsije, senki nem tudta, hogy helyettes tanácsadóként valójában mit csinál. Gyors egymásutánban adta a televíziós interjúkat, amelyekben vehemensen az adminisztráció döntéseinek a védelmére kelt a Mexikó és az Egyesült Államok között felépítendő faltól a beutazási tilalomig és az Iszlám Állam elleni beavatkozásig, közben pedig harapott minden újságírói felvetésre, amely nem tetszett neki. Többnyire kisstílű oldalvágásokat engedett el, hogy a Nickelodeon esti műsorsávját, a Nick at Nite-ot többen nézik, mint a CNN-t. És hogy amúgy is fake news az egész. Ilyenek. Trump állítólag imádta ezekért a szereplésekért, a közvetlen munkatársait kérdezgette róluk, de még neki sem volt elképzelése arról, hogy a helyettes tanácsadója valójában milyen szerepet játszik mellette.

Az biztos, hogy nemzetbiztonsággal kapcsolatos döntésekre Gorka semmiféle befolyása nem bírt. Az Orbán-kormány kereste vele a kapcsolatot, de Gorka jelezte, csak akkor hajlandó a közvetítésre a két fél között, ha erre a Fehér Ház felkéri. Végül augusztus 25-én rúgták ki, néhány nappal azután, hogy a mentorának, Bannonnak távoznia kellett. Annak a belső konfliktusnak estek áldozatul, amely köztük és a John Kelly kabinetfőnök, illetve az elnök veje, Jared Kushner képviselte érdekcsoport között tört ki. Bár Gorka azt állította, hogy önszántából állt fel, ezt a Fehér Ház cáfolta. Elég rossz szájízzel válhattak el, egy kiszivárgott levél tanúsága szerint legalábbis Gorkát egyszerűen kitiltották a Fehér Házból, ő maga pedig búcsúzóul azt írta, szisztematikusan félreállították azokat, akik a trumpi elnökválasztási szlogen, a Make America Great Again jegyében kezdtek el politizálni.

A fehér házi fiaskó után Bannon és Gorka azonnal visszatért a Breitbart Newshoz, Gorka pedig a Trumptól jobbra álló politikai akciócsoport, a MAGA fő kampánystratégiájává avanzsált. Ironikus is, hogy a MAGA fő célkitűzése küzdeni azokért az ideálokért, amelyekért mindkettőjüket kirúgták a Fehér Házból.

Amerikai elemzői körökben egyébként nem divat hivalkodni a politikai hovatartozással. Akad, aki nyilvánvalóan lehet tudni, hogy republikánus vagy demokrata, de – válaszolta az ezzel kapcsolatos kérdésünkre Charles Gati volt külügyminisztériiumi főtanácsadó, a Johns Hopkins Egyetem Európai és Eurázsiai Tanszékének a professzora – a nagy politikai kutatóintézetek, a CSIS vagy a Brookings Institute képviselőire abszolúte nem jellemző, hogy erről a nyilvánosság előtt beszéljenek is. Ennek csak az egyik oka a félelem a személyes hitelvesztéstől. A másik az eminens anyagi érdek, az Egyesült Államokban ugyanis csak azok az intézetek élvezhetnek adómentességet nonprofit szervezetként, amelyek hivatalosan pártfüggetlen kutatásokat végeznek. Ez – fűzte hozzá Gati – kezd változni. Most a szakértők óriási többsége kritikus, és csak nagyon kevesen álltak be Trump mellé. Annyira, hogy jelentkező híján egyszerűen nincs kivel betölteni a külpolitikai és nemzetbiztonsági állásokat. Gorkáról lesújtó véleménye van: Eljárt felette az idő. Nem rúg labdába – mondta az egykori helyettes tanácsadóról.

Gorkát e-mailen kerestük, hogy mivel tudná cáfolni a szakértelmével kapcsolatban felvetődött aggályokat, és hogy ha felkérnék, vállalna-e közvetítői szerepet a Trump-adminisztráció és az Orbán-kormány között, de a kérdéseinkre mindeddig nem válaszolt.